Neogradense flórajárás

A Neogradense flórajárás az Északi-középhegységet felölelő Matricum flóravidék északnyugati részének a Felvidékre is átnyúló flórajárása. Nevét Nógrád vármegyéről kapta, ezért magyarul nógrádi flórajárásnak nevezik, és szórványosan Nogradense flórajárásnak is írják. Magyarországi területét három tájegységre osztjuk:

• Börzsöny (legnagyobb része),
• Cserhát,
• Gödöllői-dombság.

A flórajárás délnyugati határa a közép-dunai flóraválasztó vonal – ez a Dunakanyarban húzódik a Börzsöny déli peremvidékén, és nagyjából a januári −2 °C-os izotermának felel meg.

Földtana, természetföldrajza

A Börzsöny miocén korú vulkáni hegyvidékeink közé tartozik; a rétegvulkánokat zömmel andezit és annak piroklasztikumai építik föl. Legmagasabb pontja, a Csóványos 800 m fölé magasodik.

A Cserhát nagyobbik része fiatal üledékes kőzetekből (törmelékes üledékek, lajtamészkő, lösz) álló dombság, tengerszint feletti magassága csupán a keleti gerincen emelkedik 500 méter fölé. Legmagasabb csúcsa, a Purga 575 m) magas. Az egykor itt (a Börzsöny és a Mátra között) működött andezitvulkánok felépítményei a hegység nyugati részén lepusztultak; csak az üledékekbe ágyazott szubvulkáni testek (szillek, neckek stb.) maradtak ránk. A hegység keleti részén, amely sokáig árkos süllyedék volt, a vulkáni képződmények egy részét fiatalabb, sekélytengeri üledékek fedik. Mivel az andezit környező üledékes kőzeteknél lényegesen állékonyabb, a dombok, hegyek gerincein, csúcsain gyakorta vulkanikus kőzeteket találunk.

Hasonlóan fiatal üledékek (törmelékes üledékek, lösz) építik fel a Gödöllői-dombságot is, de erről a dombvidékről a vulkáni eredetű képződmények teljesen hiányoznak. A Gödöllői-dombság átlagos tengerszint feletti magassága mindössze 200–250 m, de a könnyen málló üledékekkel (lösszel, illetve homokkal) borított felszín erősen tagolt; a domboldalak olyan meredekek, mint a hegyvidékeken szokás. A dombok között, illetve a dombság peremén kevésbé tagolt, az alföldi tájakba folyamatosan átmenő medencék alakultak ki.

Növényzete

A Börzsöny andezitvonulatai erős kárpáti hatást tükröznek, a Cserháton és Gödöllői-dombságon viszont a kontinentális jelleg erősödik fel. Növényföldrajzilag megkülönböztetjük az egyértelműen hegyvidéki (montán) Magas-Börzsönyt az inkább dombos Déli-Börzsönytől. A nagymarosi Ördöghegy már a visegrádi flórajáráshoz tartozik, miként a Naszály csoportja és a Hegyes-tetőtől közvetlenül délre emelkedő Szentmihály-hegy is.

A hegység legmagasabb részein (Csóványos) még találunk montán bükkösöket és kárpáti jellegű növényritkaságokat:

• bodzalevelű macskagyökér (Valeriana sambucifolia),
• havasi varázslófű (Circaea alpina),
• vöröslő nádtippan (Calamagrostis purpurescens) stb.,

a hegység (és a Cserhát) igazán gyakori növénytársulásai azonban:

• szubmontán bükkös (Melittio-Fagetum),
• mészkerülő bükkös (Deschampsio-Fagetum),
• gyertyános-tölgyes,
• cseres-tölgyes.

A Börzsöny és a Cserhát növényzete is meglehetősen hasonlít a Mátráéra és a Zempléni-hegységére; a Gödöllői-dombságé ezeknél erőteljesebben kontinentális jellegű.

A Gödöllői-dombság löszhátainak egykori, jellegzetes erdőtársulásai:

• száraz tölgyes-hárserdő (Dictamno-Tilietum),
• gyertyánelegyes mezei juharos tölgyes (Aceri campestris-Quercetum roboris),
• löszpusztai tatár juharos tölgyes.

Ezeket ma a végleges kipusztulás fenyegeti.

Börzsöny

A Dél-Börzsönyt, főleg a Hegyestető csoportját a meleget jobban kedvelő fafajokból álló erdők borítják. Gyakoribb fajok:

• molyhos tölgy (Quercus pubescens),
• virágos kőris (Fraxinus orus),
• kocsánytalan tölgy (Quercus petraea),
• csertölgy (Quercus cerris).

A kevésbé napsütötte völgyekben gyakori a gyertyán (Carpinus betulus).

Kemence és Perőcsény térségének jellegzetes társulásai a sajmeggyesek és az andezit karsztbokorerdők. A Dunára néző, meredek lejtőkön a karsztbokorerdők sziklagyepekkel váltakoznak, a mészkerülő fajok a mész- és dolomitlakó fajokkal keverednek. A Dél-Börzsöny 300 m-nél alacsonyabb szintjein az erdő nagyon megcsappant: csaknem mindenütt kiirtották, kultúrterülettel váltották fel.

A Magas-Börzsönyben az erdők zártabbak, irtás és kultúrterület alig akad. Az erdőkben többségbe kerülnek a kevesebb hőt és fényt, de több nedvességet igénylő fafajok. A déli lejtőkön elmarad a molyhos tölgy, aminek szerepét a csertölgy és a kocsánytalan tölgy veszi át.

Nemcsak a déli és az északi lejtők növényzete más, de az alacsonyabb és a magasabb részek növényzete is erőteljesen különbözik. A bükkösök zárt tömegben a déli lejtőkön kb. 450–500 m-en, az északikon 250 m-en lépnek fel. A bükkösök fölött a szárazságot jobban tűrő magas kőris a hárssal és a hegyi juharral keveredik. Az erős napsütés és a száraz szelek miatt fenyves öv nincs. A zárt erdők aljnövényzete szegényes, mert a zárt lombkoronaszint kiszűri a fény nagy többségét. Lágyszárú növények főleg az erdők szélén és az utak mentén nőnek.

A hegyi rétek ritkák és kicsik; leginkább a patakok partján fordulnak elő.

Cserhát

A hegység egységes növényföldrajzi leírása még nem készült el; csak pontszerű, bár egyes pontokon igen részletes felvételek jelentek meg.

Számos, atlanti-mediterrán és mediterrán-szubmediterrán növény a Cserhát déli lankáin éri el elterjedési területének északnyugati határát. Ilyen, jellegzetes lásgyszárúak:

• ezüstaszott (Paronychia cephalotes) – a Naszályon él,
• magyar gurgolya (Seseli leucospermum) – fokozottan védett, bennszülött faj,

Más, az Alföldön megszokott, kontinentális vagy pontusi-mediterrán növényeink elterjedési területének északnyugati határa húzódik a Cserhát déli lejtőin. Ilyen fajok:

• szirti gyöngyvessző (Spirea media),
• Waldstein-pimpó (Waldsteinia geoides).

Erdőtársulások

Az emberi beavatkozás előtt hegység zonális növénytársulása valószínűleg a

• középhegységi cseres-tölgyes (Quercetum petraeae-cerris) és a
• hegyvidéki gyertyános-tölgyes ((Carici pilosae-Carpinetum)) lehetett.

A déli lejtőkön és a Gödöllői-dombságon az alapkőzet miatt

• tatár juharos lösztölgyes, (Aceri tatarici-Quercetum roboris) nőhetett. Ennek jellemző fajai:
  • tatár juhar (Acer tataricum)
  • csepleszmeggy (Prunus fruticosa).

Az erdőszéleken nő:

• • hengeres peremizs (Inula germanica)
  • bugás macskamenta (Nepeta pannonica)
  • macskahere (Phlomis tuberosa)
  • bársonyos tüdőfű (Pulmonaria mollis)

A meleg déli lejtők másik jellegzetes erdőtársulása a melegkedvelő tölgyes (Corno-Quercetum pubescentis). Jellemző, domináns, illetve gyakori fajai:

• • molyhos tölgy (Quercus pubescens),
  • barkócaberkenye (Sorbus torminalis),
  • mezei szil (Ulmus campestris),
  • ostorménfa (Viburnum lantana),
  • kétlevelű sarkvirág (Platanthera bifolia),
  • tavaszi hérics (Adonis vernalis).
  • pukkanó dudafürt (Colutea arborescens),
  • húsos som (Cornus mas),
  • csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus).
  • erdei szellőrózsa (Anemone sylvestris)
  • olasz harangvirág (Campanula bononiensis)

Az erdőszéleken él:

• • nagyezerjófű (Dictamnus albus),
  • kőmagvú gyöngyköles (Buglossoides purpureo-coeruleum),
  • sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys).

Az ültetett, erdészetileg művel erdőkben is megmaradt az eredezi növénytársulások aljnövényzetének hírmondója:

• • magas csukóka (Scutellaria altissima),
  • ujjas sás (Carex digitata),
  • gérbics (Limodorum abortivum).

Az erdők jó részének kitermelése után főleg a délnek néző oldalakat szőlővel ültették be; a virágzó borászatnak a filoxérajárvány vetett véget. A felhagyott szőlők helyén különböző gyeptársulások alakultak ki, és ezeket a legeltetés stabilizálta. A nem használt gyepek szukcessziója különféle cserjetársulásokat eredményezett. A felhagyott szőlődombokat többhelyütt a zonális növénytársulásból teljesen hiányzó akáccal vagy feketefenyővel erdősítették újra. Másutt olyan, ritka pionír növények tűntek fel, mint:

• • magyar bogáncs (Carduus collinus) – endemikus faj,
  • kései pitypang (Taraxacum serotinum),
  • magvasodró (Crupina vulgaris)

Gyeptársulások

(a teljesség igénye nélkül)

Évszázadokkal ezelőtt a Cserhátban a kiterjedt erdők mellett

• löszpusztarétek (Salvio-Festucetum rupicolae) lehettek. Ezeket az erőteljes mezőgazdasági nyomás az útpadkákra és határmezsgyékre szorította vissza. Ilyen helyeken maradtak fönn egyes értékes, bennszülött fajok:
  • tátorján (Crambe tataria),
  • Janka-tarsóka (Thlaspi jankae).

• Magyar aszatos szálkaperjegyepek (Cirsio pannonici-Brachypodion pinnati), más néven: szubkontinentális-pannon félszáraz

gyepek:

• • pacsirtafüves szálkaperjerét (Polygalo majori-Brachypodietum pinnati) olyan, kevésbé száraz részeken, ahol vastagabb a talaj. Fontosabb fajai:
    • tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)
    • pusztai csenkesz (Festuca rupicola)
    • vékony csenkesz (Festuca valesiaca),
    • francia perje (Arrhenatherum elatius),
    • hegyi sás (Carex montana).
    • deres tarackbúza (Agropyron intermedium),
    • fenyérfű (Andropogon ischaemum),
    • fogtekercs (Danthonia alpina),
    • nagy pacsirtafű (Polygala major),
    • nagy ezerjófű (Dictamnus albus),
    • tavaszi hérics (Adonis vernalis).
    • leánykökörcsin (Pulsatilla grandis),
    • magyar szegfű (Dianthus pontederae),
    • apácavirág (Nonea pulla)

• • hegyi szálkaperjerét (Lino tenuifolio-Brachypodietum pinnati) vékonyabb, szárazabb, kőzettörmelékes talajon. Fontosabb fajai:
    • tollas szálkaperje (Brachypodium pinnatum)
    • pusztai csenkesz (Festuca rupicola)
    • bérci here (Trifolium alpestre),
    • pirosló here (Trifolium rubens)
    • erdei here (Trifolium medium)
    • fehér zanót (Cytisus albus),
    • buglyos zanót (Cytisus austriacus),
    • selymes dárdahere (Dorycnium germanicum),
    • piros gólyaorr (Geranium sanguineum)
    • hegyi gamandor (Teucrium montanum)
    • sarlós gamandor (Teucrium chamaedrys)
    • kardos, peremizs (Inula ensifolia)
    • borzas peremizs (Inula hirta)
    • fűzlevelű peremizs (Inula salicina)
    • kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata),
    • pusztai árvalányhaj (Stipa pennata),
    • szürke gurgolya (Seseli osseum)
    • ágas homokliliom (Anthericum racemosum),
    • közönséges napvirág (Helianthemum ovatum),
    • szikár habszegfű (Silene otites)
    • budai imola (Centaurea sadleriana) – védett,
    • csillagőszirózsa (Aster amellus) – védett,
    • aranyfürt (Aster linosyris)
    • borzas len, (Linum hirsutum),
    • árlevelű len (Linum tenuifolium),
    • sárga len (Linum flavum).

• • leromlott szárazgyep. Gyepalkotó pázsitfűfajai:
    • pusztai csenkesz (Festuca rupicola),
    • fenyérfű (Botriochloa ischaemum),
    • csillagpázsit (Cynodon dactylon).

Zavart termőhelyeket kedvelő fajok:

• • • magas kígyószisz (Echium italicum)
    • magyar zsálya (Salvia aethiops),
    • vadpórsáfrány (Carthamus lanatus),
    • kecskebúza (Aegilops cylindrica).

Cserjetársulások

(a teljesség igénye nélkül)

• Kontinentális sztyeppcserjések (Prunion spinosae) csoportja:
  • csepleszmeggyes (Prunetum fruticosae) törmelékes, sekély talajon. Fontosabb fajai:
    • csepleszmeggy (Cerasus fruticosa),
    • parlagi rózsa (Rosa gallica).

• Szubmediterrán cserjések (Berberidion):
  • galagonya-kökény cserjés (Pruno spinosae-Crataegum). Fontosabb fajai:
    • kökény (Prunus spinosa),
    • egybibés galagonya (Crataegus monogyna),
    • gyepűrózsa (Rosa canina).

• • fagyal-kökény sövény (Ligustro-Prunetum). Fontosabb fajai:
    • fagyal (Ligustrum vulgare),
    • veresgyűrű som (Cornus sanguinea)

Nádas társulás

A patakpartok jellemző növényzete. A vízpartok ellegzetes fajai:

• • nád (Phragmites australis),
  • bodnározó gyékény (Typha latifolia),
  • ágas békabuzogány (Sparganium erectum).

A vízben:

• • virágkáka (Butomus umbellatus),
  • vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica).

A hajdani mocsárrétek és láprétek reliktum faja:

• • gyepes sédbúza (Deschampsia cespitosa).

Gyomtársulások

Számos idegenhonos özönnövény terjed veszélyes mértékben. Ilyenek például a patakok mellett fellépő, aranysárga virágú:

• kanadai aranyvessző (Solidago canadensis),
• magas aranyvessző (Solidago gigantea).

A homoki gyepek nagy ellensége a selyemkóró (Asclepias syriaca).

Száraz és nedves termőhelyeken, tarvágások helyén, felhagyott szőlőkben és gyümölcsösökben egyaránt nagy gondot okoz a siskanád (Calamagrostis epigeios), ami igen sűrű gyepet képezve degradálja az eredeti lágyszárú közösségeket, megakasztja a szukcesszió normális menetét. A sokvirágú napraforgó (Helianthus decapetalus) nem ennyire agresszív, de terjed. Ritkább gyomfajok:

• hajszálágú köles (Panicum capillare)
• cseplesz tátika (Kickxia elatine),
• sarlóboglárka (Ceratocephalus testiculatus),
• villás habszegfű (Silene dichotoma),
• mezei fejvirág (Cephalaria transsylvanica),
• lángszínű hérics (Adonis flammea).

Gödöllői-dombság

A régóta, erősen átalakított táj többségét erdő borítja, ezek azonban többnyire telepített, elegytelen monokultúrák (akác, fenyők, csertölgy). A természetes erdők maradványai a dombság központi részein lelhetők fel, a homok- és löszpusztagyepek kis foltjai pedig elszórva a peremeken . A vízfolyások mentén helyenként láprétek, mocsárrétek, láperdők és ligeterdők települnek. A különböző erdőtársulások sűrűn, mozaikosan váltják egymást, és ezt a különböző rét- és gyeptársulások teszik még változatosabbá.

Növénytársulások

A Gödöllői-dombság jelentősebb (nagyobb területet borító vagy növényföldrajzilag értékesebb) növénytársulásai:

1. Erdőtársulások:

• bokorfüzes (Salicetum triandrae)
• fűz-nyár ligeterdő (Salicetum albae-fragilis)
• gyertyános égerliget (Aegopodio-Alnetum)
• égeres mocsárerdő (Carici acutiformis-Alnetum)
• gyertyánelegyes mezei juharos-tölgyes (Aceri campestri-Quercetum petreae-roboris)
• gyertyános-kocsányos tölgyes (Querco robori-Carpinetum)
• gyertyános-kocsánytalan tölgyes (Querco petraeae-Carpinetum)
• gyöngyvirágos tölgyes (Convallario-Quercetum roboris)
• homoki tölgyes (Festuco rupicolae-Quercetum roboris)
• kislevelű hársas-tölgyes (Dictamno-Tilietum cordatae)
• melegkedvelő tölgyes (Corno-Quercetum pubescentis-petraeae)

2. Gyeptársulások:

• ártéri mocsárrét (Alopecuretum pratensis)
• évelő homokpusztagyep (Festucetum vaginatae)
• homokpusztarét (Astragalo-Festucetum rupicolae)
• homoki legelő (Potentillo arenariae-Festucetum pseudovinae)
• löszpusztarét (Salvio-Festucetum rupicolae)
• magassásos (Caricetum acutiformis-ripariae)
• meszes talajú láprét (Succiso-Molinietum)
• nádas (Scirpo-Phragmitetum)
• patakmenti magaskórós (Angelico-Cirsetum oleracei)
• szubmediterrán lejtősztyepp (Cleistogeno-Festucetum rupicolae)

Növények

A táj virágos növényei közül ritkaságuk vagy flóratörténeti értékük miatt az alábbiakat tekintik fontosabbnak:

• bíboros kosbor (Orchis purpurea)
• fehér zászpa (Veratrum album)
• fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis ssp. nigricans)
• hamvas éger (Alnus incana)
• homoki gémorr (Erodium neilreichii)
• homoki kikerics (Colchicum arenarium)
• Janka-tarsóka (Thlaspi jankae)
• kései szegfű (Dianthus serotinus)
• leánykökörcsin (Pulsatilla grandis)
• magyar bogáncs (Carduus collinus)
• piros kígyószisz (Echium russicum)
• piros madársisak (Cephalanthera rubra)
• sárga len (Linum flavum)
• Szent László-tárnics (Gentiana cruciata)

További virágos növények:

• Az erdők aljnövényzetében:

• • erdei galambvirág (Isopyrum thalictroides)
  • odvas keltike (Corydalis cava),
  • bársonyos kakukkszegfű (Lychnis coronaria),
  • fehér madársisak (Cephalanthera damasonium),
  • tarka nőszirom (Iris variegata),
  • baracklevelű harangvirág (Campanula persicifolia),
  • nagyvirágú méhfű (Melittis carpatica),
  • erdei gyöngyköles (Lithospermum purpureo-coeruleum),
  • nagyezerjófű (Dictamnus albus).

• A domboldalak száraz gyepeiben:

• • koloncos legyezőfű (Filipendula vulgaris),
  • tejoltó galaj (Galium verum),
  • borzas len (Linum hirsutum),
  • sömörös kosbor (Orchis ustulata),
  • magyar kutyatej (Euphorbia pannonica),
  • magyar szegfű (Dianthus pontederae),
  • mezei zsálya (Salvia pratensis),
  • ligeti zsálya (Salvia nemorosa),
  • ágas homokliliom (Anthericum ramosum),
  • budai imola (Centaurea sadleriana).

A láprét és mocsárrét foltokon:

• • szúnyoglábú bibircsvirág (Gymnadenia conopsea),
  • halvány harangvirág (Campanula cervicaria),
  • réti legyezőfű (Filipendula ulmaria)

Források

• Az Északi-középhegység flóravidéke
• Növényföldrajz
• Harmos Krisztián – Sramkó Gábor: A Csirke-hegy természeti értékei
• Tájvédelmi Körzet alapadatok
• Öregerdő turistaház
• A Nyugati-Cserhát flórája