Nagy Vince (politikus)

Losonci Nagy Vince, (Szatmárnémeti, 1886. március 4. – New York, 1965. június 1.) politikus.

Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Nagy Vince (egyértelműsítő lap).

Nagy Vince
Magyarország belügyminisztere
Hivatali idő 1919. január 25. – március 21.
Előd	Batthyány Tivadar
Utód	Landler Jenő
Született	1886. március 4. Szatmárnémeti
Elhunyt	1965. június 1. (79 évesen) New York
Párt	Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (1945–1946) Függetlenségi és 48-as (Károlyi) Párt (1916–1918) Magyar Szabadság Párt (1946–1947) Magyar Függetlenségi Párt (1947–1947) Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt (1922–1945) Országos Függetlenségi Kossuth Párt
Foglalkozás	ügyvéd politikus
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1907, jogtudomány)
Vallás	latin rítusú katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy Vince témájú médiaállományokat.

Élete

1907-ben a kolozsvári egyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett, 1911-ben ügyvédi vizsgát tett. 1912-től Szatmárnémetiben ügyvéd.

Politikai karrierje

1916-1918-ban párton kívüli országgyűlési képviselő. 1918 november–decemberében gróf Károlyi Mihály kormányában miniszterelnökségi államtitkár, 1918 decembere és 1919 márciusa között a Károlyi-kormányban, majd Berinkey Dénes kormányában belügyminiszter. A Tanácsköztársaság kikiáltása (1919. március 21.) után visszatért Szatmárnémetibe, ahol a megszálló román hatóságok 9 hónapra bebörtönözték. 1922-től Budapesten ügyvéd. 1924-1926-ban a Függetlenségi 48-as és Kossuth Párt programjával nemzetgyűlési képviselő. 1928-tól az Országos Függetlenségi Kossuth Párt (a fentebb nevezett Kossuth-párt utódja) ügyvezető elnöke. Az 1920-as években a Ferdinand Buisson francia politikus által vezetett Radikális és Hasonló Demokrata Pártok Nemzetközi Antantjának alelnöke volt.^[1] A második világháború idején tanúsított náciellenes magatartása miatt az ország német megszállása (1944. március 19.) után bujkálni kényszerült. 1945 áprilisában pártjával együtt csatlakozott az FKgP-hez. 1945. június–szeptemberben az ideiglenes nemzetgyűlés tagja, 1945 augusztusától az FKgP Országos Intéző Bizottságának tagja. 1945-1947-ben nemzetgyűlési képviselő. A koalíció ellenzése, az MKP-vel és SZDP-vel való együttműködés elutasítása miatt 1946 márciusában a baloldal nyomására 19 társával együtt kizárták az FKgP-ből.

1946 február–márciusában az akkor zajló Szálasi-perben a politikai ügyész szerepét töltötte be, habár addig ügyvédként mindig védő volt. Halálbüntetést kért a per valamennyi vádlottjára, amelyet a Népbíróság és felsőbb szervei is jóváhagytak.

1946-ban részt vett a Magyar Szabadság Párt megalapításában, később a párt alelnöke.

Emigráció

A Párt önfeloszlatását (1947 július) követően csatlakozott a Magyar Függetlenségi Párthoz, de még e hónap végén elhagyta az országot. 1948-tól haláláig az USA-ban élt, ahol televíziószerelő volt. Tevékenyen részt vett az emigráció politikai életében, 1950-től a Magyar Nemzeti Bizottmány alelnöke. 1952-ben létrehozta az Amerikai Szabad Magyar Jogászok Szövetséget, 1958-ig annak elnöke volt. A State Department és a Szabad Európa Rádió tanácsadójaként is tevékenykedett.

Művei

• Békerevízió és Kossuth-politika. A Függetlenségi Kossuth-Párt kiáltványa és programja; Rothberger és Weisz Ny., Bp., 1929
• Októbertől októberig; előszó Zilahy Lajos, jegyz., utószó L. Nagy Zsuzsa, szerk. Antal László; Európa–História, Bp., 1991 (Extra Hungariam)