Németh-kormány

A Németh-kormány a Magyar Népköztársaság utolsó kormánya volt, 1988. november 24-étől 1990. május 23-áig volt hivatalban. Megalakulásáról még a pártállami rendben határoztak, működése alatt azonban egyrészt a nemzeti kerekasztal-tárgyalások révén a törvényhozás munkájába közvetett befolyást kaptak korábbi ellenzéki erők is, másrészt a Magyar Szocialista Munkáspárt megszűnt (illetve átalakult). Ennek is köszönhetően a kormány és elnöke, Németh Miklós viszonylagos politikai önállóságot alakított ki a maga számára. A Németh-kormány idején fogadta el az Országgyűlés a rendszerváltáshoz elengedhetetlenül szükséges törvényeket, melyek biztosították a békés és lehetőség szerint zökkenőmentes átmenetet.

Németh-kormány (1988. november 24. – 1990. május 23.)
Időhossz	1 év, 6 hónap
Kormányfő	Németh Miklós (a minisztertanács elnökeként)
Államfő	Szűrös Mátyás (az Elnöki Tanács elnökeként)
Államforma	népköztársaság, majd köztársaság
Pártok	Magyar Szocialista Munkáspárt
Előző kormány Következő kormány Grósz-kormány Antall-kormány

Összetétele

Név	Hivatal kezdete	Hivatal vége	Párt	Megjegyzés
A minisztertanács elnöke
Németh Miklós	1988. november 24.	1990. május 23.	MSZMP
A minisztertanács elnökhelyettese
Medgyessy Péter	1988. november 24.	1990. május 23.	MSZMP	gazdasági ügyekkel megbízott miniszterelnök-helyettes
Államminiszter
Nyers Rezső	1988. november 24.	1989. június 27.	MSZMP
Pozsgay Imre	1988. november 24.	1990. május 23.	MSZMP
Belügyminiszter
Horváth István	1988. november 24.	1990. január 23.	MSZMP
Gál Zoltán	1990. január 23.	1990. május 23.	MSZMP	államtitkárként megbízott
Külügyminiszter
Várkonyi Péter	1988. november 24.	1989. május 10.	MSZMP
Horn Gyula	1989. május 10.	1990. május 23.	MSZMP
Pénzügyminiszter
Villányi Miklós	1988. november 24.	1989. május 10.	MSZMP
Békesi László	1989. május 10.	1990. május 23.	MSZMP
Ipari miniszter
Berecz Frigyes	1988. november 24.	1989. május 10.	MSZMP
Horváth Ferenc	1989. május 10.	1990. május 23.	MSZMP
Kereskedelmi miniszter
Beck Tamás	1988. november 24.	1990. május 23.	MSZMP
Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter
Váncsa Jenő	1988. november 24.	1989. május 10.	MSZMP
Hütter Csaba	1989. május 10.	1990. május 23.	MSZMP
Igazságügy-miniszter
Kulcsár Kálmán	1988. november 24.	1990. május 23.	pártonkívüli
Szociális és egészségügyi miniszter
Csehák Judit	1988. november 24.	1990. május 23.	MSZMP
Művelődési miniszter
Czibere Tibor	1988. november 24.	1989. május 10.	pártonkívüli
Glatz Ferenc	1989. május 10.	1990. május 23.	MSZMP
Honvédelmi miniszter
Kárpáti Ferenc	1988. november 24.	1990. május 23.	MSZMP
Környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter
Maróthy László	1988. november 24.	1989. november 21.	MSZMP
Varga Miklós	1989. november 21.	1990. május 23.	MSZMP	államtitkárként megbízott
Építésügyi és városfejlesztési miniszter (1989. január 1-jéig)
Somogyi László	1988. november 24.	1989. január 1.	MSZMP
Közlekedési miniszter (1989. január 1-jéig)
Urbán Lajos	1988. november 24.	1989. január 1.	MSZMP
Közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter (1989. január 1-jétől)
Derzsi András	1989. január 1.	1990. május 23.	MSZMP
Az Országos Tervhivatal elnöke
Hoós János	1988. november 24.	1989. május 10.	MSZMP	miniszteri rangban
Kemenes Ernő	1989. május 10.	1990. május 23.	MSZMP	miniszteri rangban

Helyzete

A rendszerváltás részeseként közreműködött a békés átmenet biztosításában, de a pártállam többi kormányához hasonlóan nem bírt demokratikus felhatalmazással. Tevékenysége alatt és részben eredményeképp az MSZMP-nek a kormányra gyakorolt befolyása fokozatosan gyengült. Így a Németh-kormány 1989 végére hatalmi vákuumban találta magát, ezért önálló hatalmi tényezőként, mintegy szakértői kormányként tevékenykedett, informális legitimitással. Egyfelől nem lehetett biztos abban, hogy az 1985-ben választott MSZMP-befolyású országgyűlés elfogadja-e az általa benyújtott, a Nemzeti kerekasztal által kidolgozott rendszerváltó törvényeket. Másrészt az új, demokratikus nyilvánosság, az új pártok (az MDF és az SZDSZ) folyamatosan támadták a kommunista örökség jegyeit magukon viselő intézkedéseit, csak reformer tevékenységét fogadták pozitívan. Miniszterei közül Maróthy László a bős–nagymarosi vízlépcső építése elleni népi tiltakozásba, Horváth István belügyminiszter pedig a Dunagate néven elhíresült III/III-as megfigyelési ügybe bukott bele.

Intézkedései

Bővebben: Rendszerváltás Magyarországon

Németh Miklós miniszterelnöki bemutatkozó beszédében arról szólt, hogy „szocialista” piacgazdaság, pluralizmus, jogállamiság és vállalkozásélénkítés szükséges. Külföldi lapoknak nyilatkozva nem zárta ki, hogy a hazai reformok egy nyugati típusú demokráciához vezethetnek.

1989 januárjától a jogállamiság kialakulását és a gazdaság átalakulását segítő törvények jöttek létre: egyesülési és a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társulások átalakulásáról.

1989. október 18. és 23. között történelmi jelentőségű módosításokat hozott az Országgyűlés az alkotmányban, október 23-án pedig kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Október 30-án lépett hatályba az új választójogi törvény és más törvények a demokratikus államrendről. 1990 januárjában megkezdte működését az Alkotmánybíróság.

Pártdöntést követően engedélyezték Nagy Imre és társai újratemetését. Megszűnt a kötelező orosz nyelvoktatás, és a törvényhozásban nyitás következett be az egyházak felé. A kormány, ill. az Országgyűlés törvényt hozott a Munkásőrség feloszlatásáról, amelynek végrehajtását parancsnokának (Borbély) leváltásával és október 23-án (ünnepnapon) a Honvédség bevetésével, a Munkásőrség fegyverraktárainak lefoglalásával oldotta meg a kormány. Ez valószínűleg elévülhetetlen érdeme a vér nélküli átmenet megoldásában Németh Miklósnak.

Az ún. négyigenes népszavazás utólag szentesítette a Munkásőrség feloszlatását.

Gazdaságpolitikája

A magyar gazdaság válságos helyzetén a kormány sem tudott javítani, csak az egyre romló helyzetet menedzselte. A gazdasági reform keretében új privatizációs törvényt fogadott el. Azóta is sokan vádolják azzal a kormányt, hogy utat nyitott a spontán privatizáció nevű folyamatnak, melynek során ellenőrizetlenül alakítottak át állami tulajdont magántulajdonná többnyire a pártállam jóvoltából pozícióba került állami vállalati vezetők. Több minisztérium vagyona is magánalapítványhoz vándorolt ekkoriban.^[forrás?]

A kormány a népi tiltakozás hatására felfüggesztette a nagymarosi vízlépcső építését.

Németh Miklós hozta először nyilvánosságra az addig szigorúan titkolt adatokat az ország külső eladósodásának mértékéről.

A kormány a közelgő szabad országgyűlési választások előtt, 1990. január 1-jén nem akarta a szükséges (és addig megszokott év eleji) mértékben emelni az árakat.

Külpolitikája

A kormány lényeges külpolitikai intézkedése volt az NDK-ból menekülők sokaságának átengedése Ausztriába, illetve Nyugat-Németországba az akkori keletnémet kommunista vezetés akaratával szemben, ám Gorbacsov szovjet vezető jóváhagyásával. A vasfüggöny lebontásával hozzájárult Európa egyesítéséhez.

1990 februárjában helyreálltak a diplomáciai kapcsolatok a Vatikánnal.

1990. március 10-én Moszkvában Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter aláírta a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonulásáról szóló egyezményt.

Források

• Az átmenet miniszterelnöke – Németh Miklós hatvanéves – Népszabadság-cikk, 2008. január 24.
• http://www.magyarszemle.hu/cikk/ Archiválva 2019. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben

További irodalom

• Bölöny József: Magyarország kormányai 1848–2004. Az 1987–2004 közötti időszakot feldolgozta és sajtó alá rendezte Hubai László. 5. bővített és javított kiadás. Budapest: Akadémiai Kiadó. 2004. ISBN 963-05-8106-X