Móga János

Brotzkai Móga János Ferenc (Brockó, 1784. december 25.^{[1][2][Mj. 1]} (keresztelés) – Szászerked, 1861. november 10.) császári-királyi altábornagy, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc első szakaszában a magyar hadsereg fővezére.

Móga János
A Honvédség fővezére
Hivatali idő 1848. szeptember 22. – 1848. november 1.
Miniszterelnök	Kossuth Lajos
Előd	István főherceg
Utód	Görgei Artúr
Katonai pályafutása
Szolgálati idő	1802–1848
Rendfokozata	altábornagy
Egysége	Honvédség
Csatái	1848–49-es szabadságharc pákozdi csata schwechati csata
Született	1784. december 25. Brockó, Magyar Királyság
Elhunyt	1861. november 10. (76 évesen) Szászerked, Magyar Királyság
Foglalkozás	katonatiszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Móga János témájú médiaállományokat.

Móga János szobra Pákozdon

Életrajz

A római katolikus nemesi származású brotkzai Móga család sarja. Brotzkai Móga János és Radl Rozália gyermekeként született Brockón 1784-ben.^[3] Mindezek ellenére a román nemzetiségű katonák a szabadságharc honvédhadseregében című tanulmány szerint családja román származású volt^[4] és eredeti neve Ioan Moga.^[5] A császári hadsereg főhadnagyaként harcolt a napóleoni háborúkban. 1809. július 6-án a wagrami csatában súlyosan megsebesült, ezért 1810-ben nyugállományba helyezték. 1813-ban századosként újra belépett a hadseregbe és sikeres karriert elérve 1842 augusztusában vezérőrnaggyá, 1848 júniusában altábornaggyá léptették elő.

István nádor lemondása után ő vette át a Jellasiccsal szemben álló magyar sereg fővezérségét és a pákozdi csatában megállította a bán előnyomulását. Jellasicsot az osztrák határig követte, de a császárra és királyra tett esküje megakadályozta abban, hogy a határt átlépve Bécs felé törjön. Kossuth rábeszélésére 1848. október 30-án a magyar sereggel mégis átlépte a határt, de Jellasics és Windisch-Grätz egyesült csapataitól a schwechati csatában vereséget szenvedett.

1848. november 1-jén lemondott rangjáról és visszavonult. A magyar főváros elfoglalása (1849. január 5.) után letartóztatták. Olmützben öt év várfogságra, továbbá rangja és rendjelei elvesztésére ítélték.

Fogságának kitöltése után Kolozs vármegyében, vejének, gróf Lázár Györgynek szászerkedi birtokán élt haláláig.

Felesége és leszármazottai

Feleségétől, Farkas Erzsébettől, származott egyetlen leánya:

• Móga Eleonóra Erzsébet Terézia (Pozsony, 1812. január 12. – 1892. március 20.). Férje, záárhegyi gróf Lázár György (Szárhegy, Erdély, 1807. március 31. – Mezőerked, 1861. április 24.) magyar honvédtábornok. 1849. január 1-én visszament az osztrák császári csapatokhoz.

Megjegyzések

1. Ezzel szemben több lexikon és enciklopédia hibásan (Révai, Tolnai^{[halott link]}, Magyar Életrajzi Lexikon) is Bockót jelöli meg születési helyként, ami elírásból adódik.

Jegyzetek

1. Brockói római katolikus anyakönyv, 1784. évi keresztelések, december hónap.
2. Magyar Életrajzi Index. [2010. május 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 7.)
3. familysearch.org Móga János keresztelői adatlapja
4. Magyar Sándor. „Román nemzetiségű katonák a szabadságharc honvédhadseregében” (pdf). acta.bibl.u-szeged., 82. o. (Hozzáférés: 2019. április 7.)
5. Estók János (2011). „Móga János (Ioan Moga) szócikke”. Nemzeti évfordulóink, 58. o. (Hozzáférés: 2019. április 7.)

Források

• Bona Gábor. Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49. Zrínyi Katonai Kiadó, 395. o. (1983). ISBN 963-326-314-x
• Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.
• Magyar életrajzi lexikon

• Hadtudományi portál
• Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc portálja