Miroslav Kusý

Miroslav Kusý (Pozsony, 1931. december 1. – Pozsony, 2019. február 13.) szlovák politológus, tanár, polgárjogi aktivista és egykori politikus. A Szlovákiai Helsinki Bizottság és a Milan Šimečka Alapítvány alapító tagja, az UNESCO szlovákiai emberjogi bizottságának elnöke. Napilapokban megjelenő publikációi mellett több könyv szerzője volt. A Comenius Egyetemen az emberi jogok témakörében tartott előadásokat. Nyilatkozataiban a felvidéki magyarság jogainak jelentős támogatója volt.

Miroslav Kusý
Született	1931. december 1.[1][2][3] Pozsony, Csehszlovákia
Elhunyt	2019. február 13. (87 évesen)[4][1][3] Pozsony, Szlovákia
Állampolgársága	szlovák csehszlovák[2]
Nemzetisége	szlovák
Házastársa	Jolana Kusá (1971. január 30. – )[5]
Gyermekei	Alexandra Brazinova Dagmar Kusá
Foglalkozása	politológus
Tisztsége	Csehszlovák Szövetségi Gyűlés tagja (1990–1990)
Iskolái	Károly Egyetem
Kitüntetései	Ľudovít Štúr Order 1st class (2001. szeptember 3.)[6] Tomáš Garrigue Masaryk-rend (2003. január 29.)
IMDb
A Wikimédia Commons tartalmaz Miroslav Kusý témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza

Tanulmányait a prágai Károly Egyetem bölcsészettudományi karán végezte 1956-ban. Ezt követően a pozsonyi Comenius Egyetem bölcsészettudományi karának tanára majd 1967 és 1970 között professzora. Rövid ideig, 1968 és 1969 között, Szlovákia Kommunista Pártja központi bizottságának tagja volt. Miután 1969-ben a pártból kizárták és tanári tevékenységét is betiltották, az egyetemi könyvtár könyvtárosaként dolgozott.

A Charta 77 polgárjogi nyilatkozat három szlovákiai aláírójának egyikeként 1977-ben az emberi jogok betartását követelte a csehszlovák kormánytól. Ekkor könyvtárosi állását is elveszítette, s több éven keresztül munkásként dolgozott, majd az Állami Városfejlesztési Intézet munkatársa lett. Ellenzéki tevékenysége miatt az Államvédelmi Hivatal megfigyelés alatt tartotta. Csatlakozott Ludvík Vaculík és Václav Havel ellenzéki írók mozgalmához. 1989-ben hazaárulás vádjával letartóztatták. A börtönből 1989 novemberében, a Bársonyos forradalom idején szabadult ki. A rendszerváltás kezdetén a Nyilvánosság az erőszak ellen ellenzéki párt alelnöke. 1989. december 10-én a Szövetségi Hivatal Sajtóosztályának igazgatójává nevezték ki, 1990. január 17-én a Comenius Egyetem rektorává választották.

Magyarul

• Szlovák vagyok, szlovák leszek; ford. Brogyányi Judit et al.; Kalligram, Pozsony, 1993 (Dominó könyvek)
• A magyarkérdés Szlovákiában. Cikkek, tanulmányok; vál., jegyz. G. Kovács László, ford. Görözdi Judit et al.; Kalligram, Pozsony, 2002

Elismerései

• Munkásságát 2001-ben a Szlovák Köztársaság elnöke Ľudovít Štúr Érdemrenddel tisztelte meg.

Idézetei

• A felvidéki magyarság autonómiatörekvéseiről kijelentette: „Az autonómia iránti igények nem jelentenek szakadárságot: az egyetlen lehetséges választ jelentik a nemzetállam fogalmára.”^[7]

Jegyzetek

1. BnF-források (francia nyelven)
2. Evidence zájmových osob StB
3. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
4. Elhunyt a politológus Miroslav Kusý
5. Na návšteve (szlovák nyelven), 2004. szeptember 2. (Hozzáférés: 2023. június 19.)
6. https://archiv.prezident.sk/schuster/indexf61d.html?375
7. A vörös posztó neve: autonómia című írás az Új Szó 2003. november 26-i lapszámában.

Források

• Fó­rum. Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Szem­le, 2019/2

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Miroslav Kusý című szlovák Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.