A Los Angeles Lakers Los Angeles és a világ egyik legismertebb profi kosárlabdacsapata, amely az NBA-ben szerepel. A csapat a Nyugati Konferencia, Csendes-óceáni csoportjában található. Tizenhétszeres bajnok, a 2019–20-as szezon győztese.[1]
| Los Angeles Lakers | |||||
 | |||||
| Adatok | |||||
| Főcsoport | Nyugati | ||||
| Csoport | Csendes-óceáni | ||||
| Alapítva | 1948 | ||||
| Története | Detroit Gems (1946–1947) Minneapolis Lakers (1947–1960) Los Angeles Lakers (1960–) | ||||
| Stadion | Crypto.com Arena | ||||
| Város | Los Angeles, Kalifornia | ||||
| Csapatszínek | lila, arany és fehér | ||||
| Visszavonultatott mezszám | 15 (6,[lower-alpha 1] 8, 13, 16, 22, 24, 25, 32, 33, 34, 42, 44, 52, 99, Mikrofon), | ||||
| Honlap | Honlap | ||||
| Tulajdonos | Jeanie Buss | ||||
| Vezérigazgató | Rob Pelinka | ||||
| Vezetőedző | J. J. Redick | ||||
| Sikerek | |||||
| Bajnoki cím | NBL: 1 (1948) BAA/NBA: 17 (1949, 1950, 1952, 1953, 1954, 1972, 1980, 1982, 1985, 1987, 1988, 2000, 2001, 2002, 2009, 2010, 2020) | ||||
| Főcsoportgyőztes | 32 (1949, 1950, 1952, 1953, 1954, 1959, 1962, 1963, 1965, 1966, 1968, 1969, 1970, 1972, 1973, 1980, 1982, 1983, 1984, 1985, 1987, 1988, 1989, 1991, 2000, 2001, 2002, 2004, 2008, 2009, 2010, 2020) | ||||
| Csoportgyőztes | NBL: 1 (1949) NBA: 34 (1950, 1951, 1953, 1954, 1962, 1963, 1965, 1966, 1969, 1971, 1972, 1973, 1974, 1977, 1980, 1982, 1983, 1984, 1985, 1986, 1987, 1988, 1989, 1990, 1998 2000, 2001, 2004, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2020) | ||||
| Kupagyőztes | 1 (2023) | ||||
| Mezek | |||||
| |||||
| Jelenlegi szezon | |||||
 2023–2024-es szezon | |||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Los Angeles Lakers témájú médiaállományokat. | |||||
A Lakers hazai mérkőzéseit a Crypto.com Arenában játssza, amely otthont ad a helyi rivális, Los Angeles Clippersnek, az NHL-ben játszó Los Angeles Kingsnek és a WNBA-ben szereplő Los Angeles Sparksnak.[2]
A Forbes Magazin 2019-es értékrangsora alapján az NBA második legdrágább kosárlabda klubja a Los Angeles Lakers, amelynek becsült értéke 3,3 milliárd dollár.[3] A Lakers tartja az NBA történetének a leghosszabb győzelmi sorozatát (33 nyert mérkőzés), amit a csapat az 1971–72-es szezonban ért el.[4]
Története
A kezdetek és a Minneapolisi dinasztia
A franchise kezdete 1947-re nyúlik vissza, amikor is az NBL ligában megszűnt Detroit Gems csapata a tízezer tó földjére, Minnesota államba költözött, itt vette fel a csapat a Lakers nevet és már a legelső évükben megnyerték a BAA-ligát.
A csapat még ebben az évben otthagyta a BAA bajnokságát, a két éve alakult NBA kedvéért. A siker az NBA-ben sem maradt el, a horvát származású George Mikan, a 208 cm magas, 111 kg-os középjátékos új irányt szabott a centerjáték fejlődésének, rendkívül ponterősen és sok lepattanót szedve játszott.
A Lakers George Mikan vezetésével Vern Mikkelsen, Jim Pollard és Slater Martin támogatásával kétszer egymás után megnyerték az NBA-bajnoki címét (1949, 1950), majd egy év kihagyással sorozatban három alkalommal lettek bajnokok (1952, 1953, 1954).[5]
A csapat történetében a következő meghatározó játékos az 1958-as NBA drafton 1/1-esként kiválasztott bedobó Elgin Baylor lett,[6] akivel a Lakers már a legelső évben az 1958-59-es szezonban bejutott az NBA-döntőjébe, ám ott alulmaradt a címvédő Boston Celtics csapatával szemben.[5]
Los Angeles: Az ezüstkorszak és a Wilt Chamberlain-éra
A Lakers az 1959-1960-as szezon után költözött Minneapolisból Los Angeles városába. Nem sokkal a költözés előtt az 1960-as draft előkelő 1/2-es helyén választotta ki a Lakers a hátvéd Jerry Westet, aki a fiatal Elgin Baylor mellé kiváló választásnak bizonyult.[6] A tehetséges Baylor-West duó 1968-ig összesen ötször juttatta be az NBA döntőjébe a Lakers csapatát, azonban a végső sikerhez, nagyon hiányzott egy kiemelkedő képességű középjátékos, aki felvehette volna a küzdelmet Bill Russel centermunkájával szemben, így a Lakers 1968-ig az NBA-döntőjében ötször vesztett a Boston Celtics ellen.[5]
1968-as idény után érkezett a csapathoz a már akkoriban is NBA-legendának számító center, Wilt Chamberlain. Chamberlain érkezése ellenére sem 1969-ben, sem 1970-ben nem sikerült a végső győzelem, de 1972-ben minden korábbi sikertelenségért visszavágott a Lakers, ugyan Elgin Baylor ekkor már térdsérülésekkel bajlódott, de a Chamberlain–West duó és a ponterős Gail Goodrich hátvéd főszereplésével 1971/72-es szezonban a Lakers sorozatban 33 mérkőzést nyert, mely azóta is az NBA történetének a leghosszabb győzelmi sorozata.[4] A Lakers a rájátszásban is visszavágott a korábbi évek sérelmeiért a riválisoknak és végül az NBA-döntőjében összesítésben 4-1-gyel diadalmaskodott a New York Knicks felett.[5] Az arany után a végállomást az 1973-as szezon döntője jelentette, ahol a New York Knicks csapatától elszenvedett vereség után Wilt Chamberlain visszavonult.[7]
Showtime
A következő sikerszéria kulcsembere az 1975-ben a Milwaukee Bucks csapatából érkezett 218 cm magas Kareem Abdul-Jabbar center, valamint az 1979-es NBA-draft első számú kiválasztottja a 206 cm magas irányító, Earvin Magic Johnson volt.[6] A Lakers már Magic újonc évében bekerült az NBA-döntőjébe, ahol a Lakers 3-2-es vezetést szerzett a Philadelphia Sixers elleni fináléban, Kareem Abdul-Jabbar azonban komolyabb bokasérülést szenvedett az ötödik találkozón, így a hatodik összecsapáson nem tudott részt venni. Magic Johnson a hatodik meccsen hátvédként, csatárként és centerként is játszott bizonyos szakaszokban, végül 42 ponttal, 15 pattanóval és 7 gólpasszal vezette bajnoki címig az együttest, így a döntő legértékesebb játékosának választották.[8]
A fenti történeten túl a gyors támadásokra és a látványos passzokra épülő kosárlabdát játszó gárda a nyolcvanas évek emblematikus csapata lett. A „Showtime” Lakers az első alkalommal Paul Westhead, majd Pat Riley vezetésével az Kareem Abdul-Jabbar, Magic Johnson, James Worthy, Bryon Scott, Michael Cooper és Jaamal Wilkes főszereplésével alkotta csapat összesen öt ízben tudott bajnok lenni a nyolcvanas években (1980, 1982, 1985 1987, 1988). A sikeresen megvívott döntők mellett négyszer vereséget szenvedtek a siker kapujában, melynek egyik legemlékezetesebb momentuma az 1991-es volt, amikor a Magic Johnson vezette Lakers, végül a sikerre éhes Michael Jordan és csapata a Chicago Bulls ellen maradt alul az NBA-döntőjében.
A Kobe Bryant-éra
A fiatal dobóhátvéd Kobe Bryant megszerzése, valamint a tehetséges és gyors center Shaquille O’Neal szerződtetése új korszak kezdetét jelentette a Lakersnél 1996-ban. A bajnoki aranygyűrűhöz a hajdani Chicago Bulls sztáredzője Phil Jackson kellett, valamint olyan kiegészítő emberek, mint Glen Rice, Derek Fisher, Robert Horry és Rick Fox. A domináns Shaquille O’Neal és a tehetséges Kobe Bryant vezetésével három egymást követő évben NBA-bajnoki címig vezette a Los Angeles Lakers csapatát (2000, 2001, 2002). A 2003-2004-es esztendőre szerződtették a Utah Jazz és a Milwaukee Bucks veterán vezéreit, a 40 éves magas bedobó Karl Malonet és a 35 éves Gary Payton irányítót, akik egyértelműen az aranygyűrűért jöttek a Lakersbe, viszont a 2004-es NBA-döntőben ez is kevésnek bizonyult a Detroit Pistons csapatával szemben.[9] A nyáron a csapatból ennek következményeként indulatoktól sem mentesen távozott Shaquille O’Neal,[10] Derek Fisher, valamint Gary Payton. Karl Malone 2005 elején jelentette be a visszavonulását.[11]
A Lakers egyedüli vezére Kobe Bryant lett, akinek egyéni sikerein és a 2006. januári 81 pontos mérkőzése[12] ellenére 2008 februárjáig kellett várnia, hogy méltó társat kapjon a spanyol származású magas bedobó Pau Gasol személyében.[13] Az átigazolás rövid időn belül jó döntésnek bizonyult, hiszen Kobe Bryant és Pau Gasol a 2008-as rájátszásban az NBA-döntőig vezette a csapatot.[14] A hatmérkőzéses döntőt azonban elvesztették a rivális Boston Celtics csapatával szemben.[15] A következő két évben, azonban sikerült Kobe Bryant irányításával a Lakersnek a csúcsra jutni, 2009-ben 4–1-gyel zárták az NBA-döntőjét az Orlando Magic ellen,[16] míg 2010 júniusában a nagy rivális Boston Celtics csapatát múlták felül hét mérkőzés során a döntőben.[17] A duplázáson (2009, 2010) túl nem jött össze a további győzelem, bár a csapat részéről voltak próbálkozások további sztárjátékosok megszerzésére, de a sikerek elmaradtak. Kobe Bryant érdemi karrierjét a 2013-as Achilles-szakadása zárta le, melyből ugyan vissza tudott térni, de játéka már nem volt ugyanaz, mint korábban.[18] Huszadik szezonjának kezdetén egy versben jelentette be, hogy ez lesz az utolsó NBA-szezonja.[19] 2016. április 13-án a Utah Jazz ellen lépett utoljára pályára. Búcsúmeccsén elképesztő 60 pontot dobott.[20]
A LeBron James-éra
LeBron James, miután távozott a Cleveland Cavaliers együttesétől, 2018 július másodikán négyéves szerződést kötött a Los Angeles Lakers csapatával.[21] A Lakers 2018-19-es szezonja kezdetben eredményesen indult, a jórészt veterán és fiatal játékosokból álló csapat számára, ám a címvédő Golden State Warriors elleni karácsonyi mérkőzésen megsérült LeBron James, így a kiélezett nyugati versengés és a csapat eredménytelensége miatt csakhamar el is úszott a rájátszás lehetősége.[22] A 2018-19-es szezon sikertelensége okán a csapat a három fiatal játékosát Josh Hartot, Lonzo Ballt, Brandon Ingramet, továbbá három első körös draft cetlit küldött a New Orleans Pelicans csapatához, ahonnan cserébe a képzett magasember, Anthony Davis érkezett az arany-lila gárdához.[23]
A 2019-20-as szezon jól indult, a Lakers hamar a nyugati főcsoport élére állt,[24] ám Kobe Bryant január 26.-án bekövetkezett váratlan halála[25] megviselte mind a játékosokat, mind a szurkolókat, így még a házi rangadónak számító Los Angeles Clippers elleni alapszakasz-mérkőzést is el kellett halasztani.[26] Március 12.-én, azután, hogy pozitív lett a Utah Jazz centerének, Rudy Gobertnek a koronavírus tesztje, az NBA azonnali hatállyal felfüggesztette a szezont, melynek újranidulására, vagyis a szezon folytatására egészen július végéig kellett várni.[27] Az egész tornának az Orlando városánál található Disneyland adott otthont, amely buborékként, vagy ha úgy tetszik, óriáskaranténként funkcionált a játékosok egészségének a megőrzése céljából.[28] A nehézségek és az újraindulás ellenére a Lakers együttese nyerte az alapszakaszra vonatkozóan a nyugati főcsoportot,[29] majd a rájátszásban mindhárom fordulóban, 4-1-gyel diadalmaskodott a nyugati riválisok felett, hogy aztán az NBA-döntőjében összesítésben 4-2-vel múlja felül a Miami Heat csapatát.[1]
Riválisok
Boston Celtics
Az NBA történetének két legpatinásabb klubja a keleti konferenciában található Boston Celtics és a nyugati konferenciában található Los Angeles Lakers között zajló mérkőzések, illetve NBA-döntők nagy tradícióval és óriási médiaérdeklődéssel bírnak.
Az 1959-es és 1969-es szezon között a két csapat összesen hétszer találkozott NBA döntőjében, melyet mind a hétszer a Boston Celtics nyert meg (1959, 1962, 1963, 1965, 1966, 1968, 1969), igaz két esetben csupán a mindent eldöntő 7. mérkőzés (1966, 1969) döntött a bajnoki cím sorsáról.[5]
A versengés a nyolcvanas évek közepétől folytatódott, amikor is összesen kétszer diadalmaskodott a Lakers (1985, 1987), míg egyszer a Celtics (1984).[5] A nyolcvanas évek és a csapatok ikonjainak számító sztár játékosok, Magic Johnson és Larry Bird „párharca” a korszak meghatározó eseménye volt.[30]
A versengés újjáéledt a kétezres évek végén, amikor is 2008-ban a Boston Celtics „nagy hármasával” szemben maradt alul a döntőben a Kobe Bryant vezette Los Angeles Lakers 4-2-vel,[31] ám a 2010-es fináléban,[32] mindent eldöntő hetedik mérkőzésen tudott diadalmaskodni a Los Angeles Lakers.[17]
A két csapat nyerte el legtöbbször az NBA bajnoki címét, mind a Boston Celtics, mind a Los Angeles Lakers 17 alkalommal. Együtt a két csapat 34 bajnoki címet számlál.[5]
Los Angeles Clippers
A Los Angeles Lakers és a Los Angeles Clippers közötti rivalizálás egyedülálló, hiszen hazai mérkőzéseit mind a két csapat a Los Angeles belvárosához közel található Crypto.com Arenában (korábban: Staples Center) arénában játssza 1999 óta, igaz a helyzet rövidesen változhat, ugyanis tervbe van a Los Angeles Clippers csapatának költözése Los Angeles Ingelwood városrészébe a 2020-as évek elején.[33]
Két NBA csapat városon belüli elhelyezkedése és az ezzel járó rivalizálás, viszont nem egyedülálló, hiszen New York városa is két franchise-nak ad otthont, egyik a nagy múltú New York Knicks, míg a másik a Brooklyn Nets csapata.
A csapatnév eredete
Los Angeles térségére sok minden jellemző, de a sok-sok apró kis tavacska jelenléte éppenséggel nem. Természetesen nem is Kaliforniában ragadt rá a Lakers (lake=tó) név, hanem még Minneapolisban. Minnesota szövetségi állam közkeletű beceneve „a tízezer tó földje”, hiszen arrafelé valóban csak a kisebb-nagyobb szigetek szakítják meg az egységes vízfelületet. A tóvidék lelkes kirándulói, valamint a tavacskákon közlekedő, sekély merülésű kis hajócskák egyaránt a lakers névre hallgatnak. Az átköltözés után – meglepetésre – tovább élt a Lakers csapatnév. Így lett a tó nélküli Los Angeles a vízi életre utaló kosárklub otthona.
A csapat címere és a mezei
A Lakers színkombinációja a püspöklila az arany és a fehér. A csapat címere a „Los Angeles Lakers” névből áll, ami püspöklilával van felírva egy aranyszínű kosárlabda elé.[34]
A Lakers tradicionális viselete a püspöklila színű mez és nadrág, amelyet az idegenben való pályára lépés esetén öltötték magukra a Lakers játékosai. Ugyancsak hagyományos viseletnek számít az aranyszínű ruha, melyet a hazai mérkőzések esetén viseltek. A csapat a 2000-es évektől abban az esetben viselt fehér mezt, hogyha vasárnap léptek pályára, illetve, ha a mérkőzés időpontjában ünnep volt (például karácsony).
A 2013-2014-es szezon elején egy "Hollywood Nights" elnevezésű mez került forgalomba, amely fekete színű, oldalt sárga csíkkal és a feliratok szintén sárgával szegélyezve püspöklila színűek.[35]
A 2017-2018-as szezon kezdetén az új gyártó érkezésével megváltozott a korábbi elnevezése a mez és nadrág típusoknak, így az aranysárga egy szóval "Icon" lett, a püspöklila a "Statement" nevet kapta, míg a fehér az "Association" elnevezést.[36]
Rekordok
A csapat 17 alkalommal nyerte meg az NBA bajnoki címét,[37] míg 32 alkalommal nyerte meg a nyugati főcsoportot (mely cím biztosítja az NBA-döntőjében való részvételt). A nyolcvanas években 1982 és 1985 között sorozatban négyszer jutott be a Lakers az NBA-döntőjébe.[5]
A csapat történetének legjobb mérlegét az 1971–72-es szezonban érte el 63 győzelemmel és 13 vereséggel, míg legrosszabb mérlegét a 2015–2016-os évadban, 17 győzelemmel és 65 vereséggel.[37]
Hazai arénák
- Minneapolis Auditorium (1947–1959)
- Minneapolis Armory (1959–1960) (a csapat néhány meccset a későbbiekben is játszott az Auditoriumban; illetve néhányat, ugyancsak az 1959–60-as szezonban a St. Paul Auditoriumban játszott.)
- Los Angeles Memorial Sports Arena (1960–1967)
- The Forum (ismertebb nevén Nagy Nyugati Fórum 1988–1999) (1967–1999)
- Crypto.com Arena (korábban: Staples Center, 1999-től napjainkig)
A Crypto.com Arena, a Lakers jelenlegi otthona
Sztárok a pálya szélén
Hollywood közelsége és a Lakers sikerei mind-mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ne csak a pályán, hanem a nézőtéren is számos híresség foglaljon helyet, mi több, az Egyesült Államokban presztízskérdés egy-egy rangos kosárlabda meccsen megjelenni.
Bár a Lakersnek nincs kifejezett kabalája, ám az Oscar-díjas Jack Nicholson szinte már annak számít, ugyanis minden hazai mérkőzésen jelen van, egész éves bérlettel rendelkezik, és a csapat vezetése rendszeresen felkéri őt a promóciós eseményeken való részvételre is.
.JPG)
További híres Lakers-szurkolók:
- Will Smith
- David Beckham
- Dyan Cannon
- Flea (Michael Peter Balzary)
- Leonardo DiCaprio
- Andy García
- Arsenio Hall
- Phil Ivey
- Penny Marshall
- Denzel Washington
- Vanessa Hudgens
- Josh Hutcherson
- Kendra Wilkinson
- Hayden Panettiere
- Khloé Kardashian
- Ellen Pompeo
- Zac Efron
- Jay-Z
- Anthony Kiedis
- Emmanuelle Chirqui
- Snoop Dogg
Játékosok
Jelenlegi keret
Los Angeles Lakers játékoskeret | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Játékosok | Edzők | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
játékoskeret • tranzakciók | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Halhatatlanok csarnokának tagjai
A halhatatlanok csarnokába huszonkettő, korábban Lakers mezt viselő játékost választottak be, míg további négy edzőt és egy segédedzőt választottak be azok közül, akik a Lakers csapatát irányították. A csapat egykori tulajdonosát 2010 áprilisában választották be a patinás szervezetbe.[38]
- Jerry Buss, tulajdonos
- Phil Jackson, edző
- Tex Winter, segédedző
- Shaquille O'Neal, játékos
- Karl Malone, játékos
- Gary Payton, játékos
- Chick Hearn, tudósító
- Dennis Rodman, játékos
- Mitch Richmond, játékos
- Pat Riley, edző
- Magic Johnson, játékos
- James Worthy, játékos
- Kareem Abdul-Jabbar, játékos
- Jamaal Wilkes, játékos
- Bill Sharman, edző
- Bob McAdoo, játékos
- Adrian Dantley, játékos
- Gail Goodrich, játékos
- Connie Hawkins, játékos
- Jerry West, játékos
- Wilt Chamberlain, játékos
- Zelmo Beaty, játékos
- Spencer Haywood, játékos
- Vern Mikkelsen, játékos
- Clyde Lovellette, játékos
- Slater Martin, játékos
- John Kundla, edző
- Jim Pollard, játékos
- George Mikan, játékos
Visszavonultatott mezek
- 6 – Bill Russell, C (Nem játszott)[lower-alpha 1]
- 8 – Kobe Bryant, G (1996–2016)
- 13 – Wilt Chamberlain, C (1959–1973)
- 16 – Pau Gasol, C (2008–2014)[39]
- 22 – Elgin Baylor, F (1958–1971)
- 24 – Kobe Bryant, G (1996–2016)
- 25 – Gail Goodrich, G (1965–1979)
- 32 – Magic Johnson, G/F (1979–1996)
- 33 – Kareem Abdul-Jabbar, C (1969–1989)
- 34 – Shaquille O'Neal, C (1992–2011)
- 42 – James Worthy, F (1982–1995)
- 44 – Jerry West, G (1960–1974)
- 52 – Jamaal Wilkes, F (1974–1985)
- 99 – George Mikan, C (1947–1954, 1956)[40]
- mikrofon – Chick Hearn (1965–2001)
Visszavonultatott mezek a Lakers csarnokában
Visszavonultatott mezek és a bajnoki zászlók a Crypto.com Arenában.
Alapszakasz MVP címek
Négy Lakers játékos kapta meg az alapszakasz legértékesebbjének járó (MVP) díjat,[41] összesen nyolc alkalommal: Kareem Abdul-Jabbar és Magic Johnson 3-3 esetben, míg Shaquille O’Neal és Kobe Bryant egyszer-egyszer.
Kareem Abdul-Jabbar, a Showtime Lakers centere.
Magic Johnson, a Showtime Lakers irányítója.
Shaquille O’Neal a kétezres évek domináns centere.
Kobe Bryant, a Lakers ikonja a kétezres években.
Draftok
A Lakers történetében három játékost draftolhatott 1/1-esként.[6] Elgin Baylort 1958-ban, Magic Johnsont 1979-ben, valamint James Worthyt 1982-ben. A Lakers története során két játékost lottósorsolás folyamán választhatott ki.[42] Eddie Jonest 1994-ben, tizedikként, míg Andrew Bynumot 2005-ben, ugyancsak tizedikként. A következő jól ismert játékosokat is a Lakers az NBA-drafton választotta ki:[43] Jerry Westet és Gail Goodrichot a hatvanas években. Michael Coopert és Norm Nixont a hetvenes években. A. C. Greent és Vlade Divacot a nyolcvanas években. Elden Campbell, Nick Van Exel, Derek Fisher és Devean George kiválasztása a 90-es években történt. Luke Waltont, Sasha Vujačićot és Ronny Turiafot a 2000-es években választotta a Lakers. 2014-ben Julius Randlet az előkelő nyolcadik helyen, majd három egymást követő évben a második helyen választhatott az újoncok közül a csapat, 2015-ben D'Angelo Russelt, 2016-ban Brandon Ingramet és 2017-ben Lonzo Ballt választotta a Lakers.
Vezetőedzők
A Lakers történetének 27 edzője volt.[44] Az alábbiakban a bajnoki címet és az év edzője címet elnyert edzők kerülnek bemutatásra: John Kundla edzőként még a Minneapolis Lakers csapatának volt az edzője. John Kundla tíz évig (1948 és 1958 között) volt a csapat edzője, ez idő alatt öt BAA/NBA bajnoki címet nyert a Lakers. Bill Sharman 1971-től 1976-ig volt a Los Angeles Lakers edzője, az 1971-72-es szezonban az év edzőjévé választották, ahogy a csapat is bajnok lett ebben az esztendőben. Paul Westhead 1979 és 1981 között Kareem Abdul-Jabbaral, illetve a fiatal Magic Johnsonal dolgozhatott együtt, ám az 1981-es bajnokság megnyerése után megvált edzői posztjától. Pat Riley kilenc éven keresztül volt a Lakers vezetője, a csapat irányítása alatt összesen négyszer tudott diadalmaskodni a nyolcvanas években. Pat Rileyt az 1989-90-es szezonban az év edzőjévé választották. Del Harris 1994 és 1999 között volt a Lakers edzője, akit az 1994-95-ös szezonban az év edzőjévé választottak. Phil Jackson 1999-2000-es alapszakasztól összesen öt szezonon keresztül volt a csapat vezetőedzője, ez idő alatt 4 bajnoki döntőn vett részt és három bajnoki címet el is nyert a Lakers. Phil Jackson a 2004-2005-ös szezon kihagyása után újra visszaült a Lakers kispadjára ahol a 2010-2011-es szezon végi visszavonulásáig[45] három NBA döntőt és két bajnoki címet ünnepelhetett a Lakers. Az arany-lila gárda edzője 2019-től Frank Vogel volt,[46] akivel 2020-ban bajnok is lett az arany-lila gárda.[1] Őt Darvin Ham és J. J. Redick követte.
Források
Megjegyzések
Jegyzetek
További információk
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
