Szlovén elektrotechnikus, sakknagymester, From Wikipedia, the free encyclopedia
Milan Vidmar (Ljubljana, 1885. június 22. – Ljubljana, 1962. október 9.) szlovén mérnök, a Szlovén Tudományos Akadémia tagja, sakknagymester, sakkteoretikus, levelezési sakkban Európa-bajnok (1936), nemzetközi versenybíró, filozófus és író.
| Milan Vidmar | |
 | |
| Milan Vidmar (1930) | |
| Született | 1885. június 22. Ljubljana (Osztrák-Magyar Monarchia) |
| Elhunyt | 1962. október 9. (77 évesen) Ljubljana (Jugoszlávia, Szlovén Szocialista Köztársaság) |
| Állampolgársága |
|
| Nemzetisége | szlovén |
| Gyermekei | Milan Vidmar |
| Foglalkozása | |
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Žale Central Cemetery |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Milan Vidmar témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
1911−1930 között a világ hat legerősebb sakkozója közé tartozott, 1939-ben jugoszláv bajnok, 1950-ben Jugoszlávia első nemzetközi nagymestere lett.[1] A Chessmetrics historikus pontszámítása szerint legmagasabb pontszáma 2731 volt, amelyet 1919 áprilisában ért el, legjobb világranglista-helyezése a 4. volt, amelyet 1917. július és 1923. január között 21 hónapon keresztül tartott.[2]
A Mihail Botvinnik által megnyert 1948-as sakkvilágbajnokság főbírája volt.[3]
Középosztálybeli családban született az akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó Ljubljanában. Apja Josip Vidmar (1859−1950) esernyőkészítő mester, anyja Josipina Vidmar (1860−1922) a női egyenjogúság egyik élharcosa. Tizenegyen voltak testvérek, akik közül többen ismert személyiségek lettek. Testvére Josip Vidmar (1895−1992) irodalomkritikus, esszéista, 1944−1946 között a szlovén parlament elnöke, 1952−1976 között a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia elnöke volt.[4] Húga Meta Vidmar (1899−1975) az első szlovén modern táncos volt, Szlovénia első modern tánciskolájának megalapítója.[5] Ciril Vidmar (1899−1982) könyvkiadó,[6] bátyja Stane Vidmar (1891−1957) neves tornász és vállalkozó volt.[7]
Két felesége volt, az első Vanda Vidmar (Waclaviček) (1886−?), aki öt gyermekének anyja,[8] és Terezija Vidmar (Nečemar) (1903−1970) két gyermekének anyja.[9] Egyik fia, Milan Vidmar jr. (1909−1980) szintén ismert sakkozó, nemzetközi mester, 1950-ben csapatban sakkolimpiai bajnok volt.[10]
1902-től gépészmérnöknek tanult a Bécsi Egyetemen, ahol 1907-ben szerzett diplomát. A műszaki fakultáson doktorált 1911-ben. 1904-ben még nem volt tantárgy az elektrotechnika, ezért a doktori vizsgához ebből külön speciális alapvizsgát kellett tennie. 1907−1919 között tervezőként dolgozott különböző elektrotechnikai gyárakban. A Graz melletti ELIN cégnél kis idő alatt az elektromos gépek első számú szakértője lett. 1912-ben Budapestre költözött,[11] ahol a Ganz Gyár Elektrotechnikai Osztályán kezdett dolgozni, ahol a transzformátor egyik feltalálójának, Bláthy Ottó Titusznak a személyi asszisztense lett. Az ő ösztönzésére kezdett foglalkozni a bonyolultabb elektrotechnikai problémák megoldásával, és hamarosan a transzformátorral kapcsolatos kérdések szakértője lett.[12] 1914-ben a gyakorlatban beváló aluminium-transzformátort szerkesztett.[13]
Ezt követően Ljubljanában közreműködött Szlovénia első 12 transzformátorának legyártásában. 1919-ben Ljubljanában az AEG Union vezető mérnöke, majd gyártási igazgatója. Ebben az évben kezdett előadásokat tartani a Ljubljanai Egyetemen, amelynek 1928/1929-es tanévétől rektora lett, és ahol 1957-ig professzorkodott. 1940-ben választották be a Szlovén Tudományos Akadémia tagjai közé. 1948-ban Moszkvában tanácsadóként vett részt a Szovjetunió villamosítási programjának megvalósításában. 1959-ben alapította meg Szlovénia első, és azóta is legjelentősebb elektrotechnikai kutatóintézetét, amelyet haláláig vezetett.[12]
14 éves korában kezdett foglalkozni a sakkjátékkal. 1901-től már komolyabban tanulmányozta a kor híres játékosainak (Pillsbury, Tarrasch és Lasker) játszmáit. 1902-ben nyerte első versenyét Ljubljanában, majd Bécsbe került, ahol a világ egyik legerősebb sakkcentrumának számító Wiener Schachklubban játszott. 1904-től vett részt erős nemzetközi tornákon.[12]
A világ akkor figyelt fel a játékára, amikor 1909-ben Göteborgban megnyerte az északi államok sakkbajnokságát (Nordic Chess Championship), majd 1911-ben José Raúl Capablanca mögött 2−3. San Sebastianban, és 1912-ben első lett Budapesten Maróczy Géza és Forgács Leó előtt. Első helyen végzett 1917-ben Bécsben és 1918-ban Berlinben. 1925/26-ban Aljechinnel holtversenyben első a világ egyik legerősebb versenyén, a hastingsi sakktornán.[14] 1936-ban első lett a levelezési Európa-bajnokságon.[15] Max Euwe mögött második 1940-ben Budapesten, megelőzve Barcza Gedeont és Szabó Lászlót, és első helyen végzett Baselben 1952-ben.
Fiatalabb korában, vélhetően Bláthy Ottó Titusz hatására, aki kiváló sakkfeladványszerző is volt, készített néhány sakkfeladványt.[16] 1950-ben, az új típusú sakkminősítések bevezetésekor az elsők között kapta meg a Nemzetközi Sakkszövetségtől a nemzetközi nagymesteri címet.
| Év | Város | Helyezés | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| 1904 | Coburg | 1−2. | |
| Bécs | 10. | Királycsel tematikus verseny | |
| 1905 | Barmen | 3−4. | |
| 1906 | Nürnberg | 9−11. | |
| 1907 | Bécs | 3−5. | |
| Karlovy Vary | 6. | [17] | |
| 1908 | Prága | 3. | [18] |
| 1909 | Pétervár | 15−16. | |
| Göteborg | 1. | ||
| 1911 | Karlovy Vary | 7. | |
| San Sebastian | 2−3. | [19] | |
| 1912 | Budapest | 1. | |
| Budapest | 6. | ||
| 1914 | Mannheim | 2. | A verseny a háború kitörése miatt félbeszakadt, az akkori állás szerint hirdettek végeredményt. A győztes Aljechin lett.[20] |
| 1917 | Bécs | 1. | |
| 1918 | Berlin | 1. | |
| Kassa | 2. | Réti Richárd mögött.[21][22] | |
| 1922 | London | 3. | Capablanca és Aljechin mögött.[23] |
| 1925/26 | Hastings | 1−2. | |
| 1926 | Semmering | 3. | |
| 1927 | New York | 4. | Capablanca, Aljechin és Aaron Nimzowitsch mögött.[24] |
| London | 3. | Tartakower és Aaron Nimzowitsch mögött.[25] | |
| 1929 | Karlovy Vary | 5−6. | |
| 1929/30 | Hastings | 2. | |
| 1930 | Sanremo | 7−8. | |
| 1931 | Bled | 4−7. | Aljechin, Bogoljubov és Aaron Nimzowitsch mögött.[26] |
| 1932 | Szliács | 2. | |
| 1934 | Újpest | 8. | |
| 1936 | Bad Nauheim | 8. | |
| Nottingham | 9. | ||
| 1936/37 | Hastings | 4−5. | |
| 1938 | Ljubljana | 5−7. | |
| 1939 | Stuttgart | 3−6. | |
| 1940 | Budapest | 2. | |
| 1945 | Ljubljana | 2−3. | |
| 1946 | Groningen | 17. | |
| 1947 | Ljubljana | 5. | Jugoszlávia bajnoksága |
| 1948 | Karlovy Vary | 5. | |
| 1950 | Bled | 9−13. | |
| 1952 | Bázel | 1. | |
| 1904 | Opatija | 18. |
| |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Világos látszólag védhetetlen matt előtt áll. Következett azonban: 34. Be8+ Ff8 35. Bxf8+ Kxf8 36. Hf5+ Kg8 36. Vf8+!! (A 37. Be8 matt védhetetlen.) | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Milan Vidmar−Max Euwe, Karlsbad, 1929. ECO A48, Torre-támadás, Euwe-változat
Akiba Rubinstein−Milan Vidmar, Berlin, 1918. ECO A52, Budapest védelem, Rubinstein-változat
Milan Vidmar−Siegbert Tarrasch, Nürnberg, 1906. ECO D32, Tarrasch-védelem
A DNB katalógusban 25 műve található.[29]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
