1948-as sakkvilágbajnokság

Az 1948-as sakkvilágbajnokság 1948. március 2. – május 17. között Hágában és Moszkvában került megrendezésre. A korábbi világbajnok Alekszandr Aljechin halála miatt rendezett ötfordulós körmérkőzés a világ akkori öt legerősebb sakkozójának számító játékos részvételével zajlott. Ez volt a sakk történetében az első alkalom, hogy a férfi sakkvilágbajnoki cím sorsa a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) rendezésében, annak szabályai szerint és körmérkőzés eredménye alapján dőlt el.

Sakkvilágbajnoki verseny (1948)
Adatok
Rendezők	Hollandia,  Szovjetunió
Dátum	1948. március 2. – május 17.
Címvédő	Alekszandr Aljechin († 1946)  Franciaország
Győztes	Mihail Botvinnik  Szovjetunió
← 1937 1951 →

A világbajnoki címet a szovjet Mihail Botvinnik szerezte meg, miután 20 mérkőzésből 14 pontot szerezve nyerte a versenyt.^[1] Győzelmével kezdődött a szovjet sakkozók több mint 20 éven át tartó hegemóniája.

Előzmények

Aljechin világbajnoksága

Aljechin 1927–1935 között és 1937-től haláláig viselte a sakkvilágbajnoki címet, amelyet 1927-ben José Raúl Capablancát legyőzve szerzett meg. Első ciklusában a címét két alkalommal védte meg, 1929-ben és 1934-ben, mindkétszer Jefim Dmitrijevics Bogoljubovval szemben. 1935-ben a Max Euwe elleni párosmérkőzésen 15,5–14,5 arányban alulmaradt, és Euwe lett a sakkozás ötödik hivatalos világbajnoka. Az 1937-ben rendezett visszavágót Aljechin nagy fölénnyel 15,5–9,5 arányban nyerte, ezzel visszaszerezte a világbajnoki címet.

A második világháború miatti kényszerű szünet után 1946 nyarán került volna sor egy újabb világbajnoki párosmérkőzésre, ezúttal Alekszandr Aljechin és Mihail Botvinnik között. E mérkőzés Aljechin 1946. márciusi váratlan halála miatt meghiúsult. A sakkvilág trónusa megüresedett.^[2]

A korábbi világbajnoki mérkőzések szabályai

Az 1886-os első hivatalos világbajnokságtól kezdődően a regnáló sakkvilágbajnok kedve szerint alakíthatta ki a világbajnoki mérkőzések feltételeit, és választhatta ki ellenfelét. A feltételek között jelentős szerepe volt a díjalapnak, amelynek előteremtése sok kiváló mester – többek között az egy ideig a világranglistát is vezető Maróczy Géza – számára lehetetlenné tette a világbajnoki cím elérését. Az ellenfél kiválasztásának lehetőségével élve érte el Aljechin, hogy a cím elhódítása után soha nem került sor arra, hogy visszavágót biztosítson Capablancának, helyette mindhárom világbajnoki mérkőzése alkalmával olyan ellenfelet választott, aki a világ élvonalába tartozott ugyan, de az adott időszakban nem ő számított a legerősebb ellenfélnek.

A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) már megalakulása, 1924 óta próbált beavatkozni a férfi és női világbajnokság menetébe, olyan szabályokat alkotva, amelyek biztosítják a címért folyó versengés nyíltságát és azt, hogy valóban a legerősebb játékos viselje a címet. Ez csak az általa kezdeményezett, és már első alkalommal általa kiírt női világbajnokság esetében sikerült.^[3] A férfi világbajnokság esetében először Capablanca ragaszkodott ahhoz, hogy ő a sakkvilágbajnoki cím egyedüli jogos képviselője, és nem engedélyezte azt, hogy a FIDE által kiírt verseny győztesét annak tekintsék, ezért a FIDE által megrendezett két versenyt csak amatőr világbajnokságnak és annak győztesét FIDE-bajnoknak lehetett csak nevezni.^[4]

A Nemzetközi Sakkszövetség törekvései

A FIDE 1927-ben elismerte Capablanca világbajnoki címét, és az elkövetkezendő években arra összpontosított, hogy a világbajnok kihívójának kiválasztásában legyen döntő szerepe. Ennek érdekében 1935-ben olyan határozatot hozott, hogy a világbajnoki mérkőzések befejezését követően „listát kell felállítani azokról a mesterekről, akik az előző hat évben legalább háromszor egyedüli vagy holtversenyes első helyezést értek el olyan versenyen, amelyen legalább 14 résztvevő játszott, és amelyen a résztvevők legalább 70%-a nemzetközi mester volt. Kizárólag csak a listán szereplő versenyzők közül kerülhet ki a világbajnok következő kihívója.”^[5]

A listán szereplők közül a kihívó személyének kiválasztását illetően 1937-ben hoztak döntést. E szerint: „a listán szereplő versenyzők kétfordulós körmérkőzésen döntik el, hogy közülük ki lesz a világbajnok következő kihívója”. E határozat értelmében kezdték el szervezni az 1938. évi AVRO-versenyt, amelyen a tervek szerint a listán szereplő játékosok mellett az 1937-es Euwe–Aljechin-mérkőzés vesztese vesz részt. Euwe elfogadta a FIDE határozatát, és nyilatkozatot tett arról, hogy amennyiben az Aljechin elleni mérkőzésen megvédi címét, a jövőben a FIDE szabályai szerint kiválasztott kihívó ellen veszi fel a küzdelmet.^[5]

Aljechin nem tett ilyen értelmű nyilatkozatot, és miután Euwe elvesztette ellene az 1937-es világbajnoki visszavágó mérkőzést, így a FIDE elképzeléseihez a regnáló világbajnok hozzájárulása hiányzott. 1938-ban ennek ellenére ugyan megrendezték az AVRO-versenyt, a végeredményt azonban Aljechin nem tekintette a maga számára kötelezőnek, és a versennyel kapcsolatban ekkoriban már nem is hangoztatták annak világbajnokjelölti kiválasztó jellegét.^[5] A versenyt holtversenyben Paul Keres és Reuben Fine nyerte Mihail Botvinnik előtt, őket a 4–6. helyen holtversenyben követte Max Euwe, Samuel Reshevsky és Alekszandr Aljechin, a 7. helyezett José Raúl Capablanca volt, a 8. helyen Salo Flohr végzett. Győztesnek a Sonneborn–Berger-számítás alapján Kerest hirdették ki.^[6]

A világbajnokság előkészítése

1946. márciusban elhunyt a címvédő Aljechin, és ezzel minden akadály elhárult a FIDE azon törekvései elől, hogy teljes egészében kézben tartsa és szabályozza a világbajnokságok lebonyolítását. 1946. júliusban határozatot fogadtak el arról, hogy az 1938-as AVRO-verseny versenyzőinek részvételével rendezik meg a világbajnoki címet eldöntő tornát.^[7] Az AVRO-verseny nyolc résztvevője közül Aljechinen kívül időközben Capablanca is elhunyt 1942-ben, így hat kijelölt résztvevő jött szóba: Paul Keres, Reuben Fine, Mihail Botvinnik, Max Euwe, Samuel Reshevsky és Salo Flohr.

Salo Flohr helyett a szovjet sakkszövetség Vaszilij Szmiszlovot jelölte, azzal indokolva a döntést, hogy a háború időszaka alatt mutatott versenyeredményei alapján erősebb játékos Flohrnál. Reuben Fine nem kívánt részt venni a tornán. Visszalépését azzal indokolta, hogy nem tudja megszakítani a pszichológiai doktori disszertációra történő felkészülését, nem tudna kellően felkészülni a versenyre, és három hónapot távol tölteni a munkájától. Ezzel a kijelölt versenyzők száma öt főre csökkent. A FIDE határozata szerint a résztvevők száma még egy versenyzővel bővülhet a FIDE által kiírt két zónaverseny egyik győztesével.^[2]

Az 1946-os zónaközi versenyek

A FIDE 1946-ban két zónaközi versenyt rendezett, amelyeknek Groningen és Prága volt a házigazdája. A két verseny közül jóval erősebb volt a groningeni, amelyen a világ akkori legerősebb versenyzői vettek részt, csupán két amerikai (Reshevsky és Fine), valamint Paul Keres hiányzott.

Groningen 1946^[8]

	Versenyző	Ország	01	02	03	04	05	06	07	08	09	10	11	12	13	14	15	16	17	18	19	20	Pont	Hely
01	Mihail Botvinnik	Szovjetunió	*	½	1	0	1	1	½	1	1	½	0	1	1	0	1	1	1	1	1	1	14½	1.
02	Max Euwe	Hollandia	½	*	0	½	1	1	½	½	½	1	0	½	1	1	1	1	1	1	1	1	14	2.
03	Vaszilij Szmiszlov	Szovjetunió	0	1	*	½	½	1	½	½	½	½	½	½	1	½	½	½	1	1	1	1	12½	3.
04	Miguel Najdorf	Argentína	1	½	½	*	1	1	½	0	½	½	½	½	0	1	½	½	½	1	1	1	11½	4–5.
05	Szabó László	Magyarország	0	0	½	0	*	1	½	0	1	0	1	½	1	1	½	1	½	1	1	1	11½	4–5.
06	Iszaak Boleszlavszkij	Szovjetunió	0	0	0	0	0	*	½	1	1	1	1	1	½	½	½	½	½	1	1	1	11	6–7.
07	Salo Flohr	Szovjetunió	½	½	½	½	½	½	*	½	½	½	0	½	½	1	½	1	½	½	1	1	11	6–7.
08	Erik Lundin	Svédország	0	½	½	1	1	0	½	*	½	0	½	1	0	1	0	½	½	1	1	1	10½	8–9.
09	Gösta Stoltz	Svédország	0	½	½	½	0	0	½	½	*	1	½	½	1	½	1	1	0	½	1	1	10½	8–9.
10	Arnold Denker	Amerikai Egyesült Államok	½	0	½	½	1	0	½	1	0	*	0	½	0	½	1	½	½	1	1	½	9½	10.
11	Alekszander Kotov	Szovjetunió	1	1	½	½	0	0	1	½	½	1	*	½	0	½	0	1	½	0	1	0	9½	10.
12	Savielly Tartakower	Franciaország	0	½	½	½	½	0	½	0	½	½	½	*	1	½	½	1	1	½	½	½	9½	10.
13	Čeněk Kottnauer	Csehszlovákia	0	0	0	1	0	½	½	1	0	1	1	0	*	1	1	0	½	½	0	1	9
14	Daniel Yanofsky	Kanada	1	0	½	0	0	½	0	0	½	½	½	½	0	*	½	1	1	1	½	½	8½
15	Ossip Bernstein	Franciaország	0	0	½	½	½	½	½	1	0	0	1	½	0	½	*	½	½	½	0	0	7
16	Carlos Guimard	Argentína	0	0	½	½	0	½	0	½	0	½	0	0	1	0	½	*	1	½	½	1	7
17	Milan Vidmar	Jugoszlávia	0	0	0	½	½	½	½	½	1	½	½	0	½	0	½	0	*	½	½	0	6½
18	Herman Steiner	Amerikai Egyesült Államok	0	0	0	0	0	0	½	0	½	0	1	½	½	0	½	½	½	*	1	½	6
19	Albéric O'Kelly de Galway	Belgium	0	0	0	½	0	0	0	0	0	0	0	½	1	½	1	½	½	0	*	1	5½
20	Martin Christoffel	Svájc	0	0	0	0	0	0	0	0	0	½	1	½	0	½	1	0	1	½	0	*	5

A másik zónaközi versenyt Prágában rendezték, amelyet az azon a versenyen is elinduló Miguel Najdorf nyert meg.^[8]

A világbajnoki verseny

A Groningenben győztes Botvinnik már szerepelt a világbajnokság résztvevői között, így a groningeni versenyről nem egészítették ki a világbajnoki címért versengők névsorát. Annak ellenére, hogy a prágai versenyt Miguel Najdorf nyerte, mégsem őt választották hatodik versenyzőnek, tekintettel arra, hogy a groningeni versenyen is részt vett, és ott csupán a 4–5. helyen végzett. Így végül öt versenyző részvételével kezdődött meg az ötfordulós körmérkőzésből álló verseny a világbajnoki címért.

A verseny résztvevői

Rajtsorszám	1	2	3	4	5
	Mihail Botvinnik	Max Euwe	Vaszilij Szmiszlov	Samuel Reshevsky	Paul Keres
Ország	Szovjetunió	Hollandia	Szovjetunió	Amerikai Egyesült Államok	Szovjetunió
Kor	36 éves	46 éves	26 éves	36 éves	32 éves
Historikus Élő-pont (1948. március)	2826[9]	2730[9]	2730[9]	2700[9]	2754[9]
Világranglista helyezés (1948. március)	1.[9]	6.[9]	7.[9]	12.[9]	4.[9]

A verseny helyszínei és szabályai

Az első tíz fordulóra Hágában, az Állatkert nagytermében került sor.^[10] A verseny március 2-án kezdődött, és az utolsó hágai versenynap, a 10. forduló március 26-án zajlott. A további fordulókat április 11. és május 16. között Moszkvában, a Szakszervezetek Házának (Dom szojuzov) oszlopcsarnokában tartották.

Az öt résztvevő ötfordulós körmérkőzésen mérte össze erejét, így minden játékos ötfordulónként szabadnapos volt. Az egyes játszmákban játékosonként 2,5 óra állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd minden további óránként 16 lépést kellett megtenni.^[11][12] Ötórai játék után a játszmák függőben maradtak, és a folytatásra másnap került sor. Minden játékos megnevezhetett két szekundánst, akikkel a függőjátszmákat elemezhette.^[13] A verseny főbírája Milan Vidmar szlovén, asszisztense Alexander Kotov szovjet nagymester volt.^[14]

A verseny 1. helyezettje 5000 dollár, a 2. helyezett 3000, a harmadik 2000, a negyedik 1500, az ötödik 1000 dollár díjazásban részesült.^[15]

Az eredménytábla

Előrehaladási táblázat körönként (5 fordulónként)

Versenyző	Ország	5. ford.	10. ford.	15. ford.	20. ford.	25. ford
Mihail Botvinnik	Szovjetunió	3½	6	9	12	14
Vaszilij Szmiszlov	Szovjetunió	2	4	5½	8½	11
Paul Keres	Szovjetunió	2	4	6½	7½	10½
Samuel Reshevsky	Amerikai Egyesült Államok	2½	4½	6	8½	10½
Max Euwe	Hollandia	0	1½	3	3½	4

FIDE-világbajnokság (1948)

Hely.	Versenyző	Ország	Botvinnik	Szmiszlov	Keres	Reshevsky	Euwe	Pont
1.	Mihail Botvinnik	Szovjetunió	–	½ ½ 1 ½ ½	1 1 1 1 0	1 ½ 0 1 1	1 ½ 1 ½ ½	14
2.	Vaszilij Szmiszlov	Szovjetunió	½ ½ 0 ½ ½	–	0 0 ½ 1 ½	½ ½ 1 ½ ½	1 1 0 1 1	11
3–4.*	Paul Keres	Szovjetunió	0 0 0 0 1	1 1 ½ 0 ½	–	0 ½ 1 0 ½	1 ½ 1 1 1	10½
3–4.*	Samuel Reshevsky	Amerikai Egyesült Államok	0 ½ 1 0 0	½ ½ 0 ½ ½	1 ½ 0 1 ½	–	1 ½ ½ 1 1	10½
5.	Max Euwe	Hollandia	0 ½ 0 ½ ½	0 0 1 0 0	0 ½ 0 0 0	0 ½ ½ 0 0	–	4

• Keres és Reshevsky holtversenyét nem döntötték el, így mindketten a 3–4. helyen végeztek.^[16]

A mérkőzés játszmái

A párosmérkőzés mind az 50 játszmája az előzmények ismertetésével.

Jegyzetek

1. World Chess Championship 1948 FIDE Title Tournament (angol nyelven). mark-weeks.com. [2014. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 8.)
2. Edward Winter: Interregnum (angol nyelven). Edward Winter. (Hozzáférés: 2015. március 8.)
3. Edward Winter: Section 4: Early involvement of FIDE in the world championship (angol nyelven). Edward Winter. (Hozzáférés: 2015. március 8.)
4. Edward Winter: FIDE Championship (1928) (angol nyelven). Edward Winter. (Hozzáférés: 2015. március 8.)
5. Edward Winter: World Championship Disorder (angol nyelven). Edward Winter. (Hozzáférés: 2015. március 8.)
6. AVRO Tournament (angol nyelven). ChessGames Services LLC. (Hozzáférés: 2015. március 8.)
7. A második világháború ideje alatt jelentős nemzetközi versenyre nem került sor, ezért ennél frissebb nagymesterverseny eredményét nem tudták figyelembe venni.
8. EUR-1 Groningen 1946-08 (angol nyelven). mark-weeks.com. (Hozzáférés: 2015. március 8.)
9. Chessmetrics March 1948 rating list (angol nyelven). Chessmetrics.com. (Hozzáférés: 2015. március 9.)
10. De Gelderlander, 7. Februar 1948, S.1 (holland nyelven)
11. Paul Keres, Match Tournament for the World Chess Championship - The Hague and Moscow 1948 (Estonian State Publishing 1950), p.7
12. The Death of Alekhine and the Rebirth of FIDE, 1948 (angol nyelven). Chessgames Sevices LLC. (Hozzáférés: 2015. március 9.)
13. Mikhail Botvinnik, Achieving the Aim Bernard Cafferty, transl. (Pergamon 1981), pp.105-106
14. Het schaakturnooi in Den Haag (holland nyelven). Laarder Courant de Bel. (Hozzáférés: 2015. március 9.)
15. Harry Golombek, The World Chess Championship 1948 (Hardinge Simpole 1949), p.3
16. 1948 World Chess Championship Tournament (angol nyelven). Graeme. [2007. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. március 9.)

Források

• Edward Winter: Interregnum (angolul)
• FIDE World Championship Tournament (angolul)
• World Chess Championship 1948 FIDE Title Tournament
• Graeme:1948 World Chess Championship Tournament

További információk

• Yanofsky, Daniel; Slavekoorde, H. J.; Horowitz, I. A.; Kmoch, Hans (1988). Pandolfini, Bruce, ed. The Best of Chess Life and Review Volume 1. Simon & Schuster. pp. 368–403. ISBN 0-671-61986-1.
• Horowitz, Al (1973). "World Chess Championship; A History"., Macmillan, LCCN 72080175, OCLC 604994
• Werner Laaser és mások: Die Weltmeisterschaft 1948 Den Haag - Moskau. Otto Meisners Verlag, Bleckede a.d. Elbe 1948.
• Hans Müller: Der Kampf um die Weltmeisterschaft im Schach 1948. Sailer, Wien 1949.
• Dr. Max Euwe: Gravenhage-Moskau 1948. Schweizer Schachbücherei, Triengen 1952.
• Harry Golombek: The World Chess Championship 1948. Hardinge Simpole, London 2002, ISBN 1-84382-005-6.
• Jack Soudakoff: The World Chess Championship, 1948. Chess Press, New York 1949.
• Dr. Max Euwe és mások: Wereld-Kampioenschap Schaken 1948 ’s-Gravenhage-Moskou. De Tijdstroom, Lochem 1948.

• Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap