Max Klinger

Max Klinger (Lipcse, 1857. február 18. – Großjena, 1920. július 5.) német festő, grafikus, szobrász és éremművész.

Max Klinger
Született	1857. február 18.[1][2][3][4][5] Lipcse[6][7]
Elhunyt	1920. július 5. (63 évesen)[2][8][9][7] Großjena[10] Naumburg[7]
Állampolgársága	német[11][12]
Élettársa	Elsa Asenijeff
Foglalkozása	szobrász festőművész egyetemi oktató író gravírozó egyéves önkéntes ex libris készítő képzőművész
Iskolái	Petri school Leipzig Academy of Fine Arts, Karlsruhe (1874. április – 1875) Porosz Művészeti Akadémia (1875–1876)
Kitüntetései	A művészetek és a tudományok érdemrendje Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1910)
Sírhelye	Großjena
A Wikimédia Commons tartalmaz Max Klinger témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Első sikereit sorozatszerű rézkarcokkal érte el. 1879 és 1903 között sorozatokat készített. Festői képei nem álltak távol a szimbolisták és a dekadensek művészeti áramlatának(wd) képzeletvilágától. Szobrászati újításai – pl. egy 1902-es Jupiter-szerű Beethoven-szobor többszínű márványból, amelyet a lipcsei Museum der Bildenden Künstének adományozott – többek között George Frampton műveit idézik.

1874-ben Karlsruhében, majd 1875-ben Berlinben tanult egy ideig Arnold Böcklinnél. Sokat utazott (Brüsszel, Bécs, Párizs, Róma, Lipcse). Naumburg közelében, Großjenában telepedett le.^[13]

• 
  Római nő egy lapos tetőn
• 
  Beethoven
• 
  Múzsájának, Elsa Asenijeffnek a portréja Lipcsében
• 
  Elsa Asenijeff szobra a müncheni Neue Pinakothekban