Max Fabiani, szlovénül Maks, olaszul Maximilian (Kobdilj, Štanjel, Osztrák Tengermellék, 1865. április 29. – Gorizia, 1962. augusztus 18.) olasz–osztrák–szlovén építész volt. Ciril Metod Koch építésszel együtt ő vezette be a szecessziós stílust Szlovéniában.[4]
| Max Fabiani | |
 | |
| 1902-ben | |
| Született | 1865. április 29.[1][2] Kobdilj |
| Elhunyt |
Gorizia |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Irma Polak |
| Gyermekei | Lorenzo Fabiani |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Bécsi Műszaki Egyetem |
| Kitüntetései | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Max Fabiani témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
Fabiani Štanjel közelében, a Karszt-felföldön született. Apja az olasz Antonio Fabiani, anyja a trieszti arisztokrata családból való Charlotte von Kofler. Kozmopolita háromnyelvű családban nőtt fel, beleértve a környezet szlovén nyelvét. Németül már igen fiatal korban tanult.[5]
A gazdag család jó tanulási lehetőségeket biztosított a gyermekeknek. Max apja házában végezte az általános iskolát, a németet a ljubljanai reáliskolában, majd Bécsbe ment, ahol beiratkozott a bécsi Műszaki Főiskolára. 1889-ben szerzett diplomát, majd 1892 és 1894 között Kis-Ázsiában és Európában tett tanulmányutakat.
Művei
Miután visszatért Bécsbe, Otto Wagner felkérésére csatlakozott Wagner tervezőirodájához, ahol a század végéig dolgozott. Egyidejűleg várostervezéssel és tanítással is foglalkozott. Első jelentős terve Ljubljana városrendezési terv volt az 1895-ös földrengés által pusztított város újjáépítésére. Fabiani nyerte a Ljubljana városi tanács által kiírt pályázatot a historizáló Camillo Sitte ellenében. Ljubljana liberális-nacionalista polgármesterének, Ivan Hribarnak a támogatásával Fabiani több fontos épületet tervezett a városban, köztük a Mladika-palotát, amelynek épülete ma a szlovén külügyminisztérium székháza.
Ljubljanai munkájának következtében Fabiani nevet szerzett a szlovénok között és megbízást kapott a nemzeti csarnok megépítésére Goriziában (1903) és Triesztben (1904).[6]
Fabiani készített városrendezési tervet a lengyel Bielsko város részére. 1902-ben magas elismerést kapott a bécsi egyetemtől várostervezői munkájáért.[7]
1917-ben professzorrá nevezték ki a bécsi egyetemre,[8] majd 1919-ben tanítványainak egyike, Ivan Vurnik, tanári állást ajánlott fel neki az akkor alakított ljubljanai egyetemen,[9] Fabiani azonban nem fogadta el az ajánlatot, hanem az Olasz Királysághoz csatolt Goriziába költözött és felvette az olasz állampolgárságot. Az 1920-as évek folyamán részt vett az isonzói csaták által elpusztított színhelyeinek rekonstrukciójában.
1935 végén a fasiszta rezsim kinevezte polgármesterré (podestà) Štanjelben Fabianit, a nemzeti fasiszta párt tagját. A második világháború alatt Fabiani, német tudásának is köszönhetően, rábírta a nácikat, hogy kíméljék meg városát.[10][11] Bár Fabiani jó kapcsolatot tartott fenn a szlovén partizánokkal, az 1890-es években alkotott műve megsemmisült a Wehrmacht és a szlovén partizánok közötti harcokban.[12]
1944-ben Fabiani visszaköltözött Goriziába, ahol haláláig élt.
Jelentős művei
- Mladika-palota (Ljubljana, 1907),
- Nemzeti csarnok (Trieszt, 1904),
- Portois & Fix palota (Bécs, Landstraße, 1898),
- Artaria-palota (Bécs, Innere Stadt, 1900),
- Urania-palota (Bécs, Innere Stadt, 1902),
- Adóhivatal épülete (Gorizia, 1903),
- Prešeren tér és Prešeren-emlékmű (Ljubljana; leleplezve 1905-ben),
- Stabile-palota (Trieszt, 1906)
- Ljubljana városfejlesztési terve (1895),
- Villa Wechsler, (Bécs, Hietzing, 1911)
- San Germano-templom (Brijuni, 1912)
- Gorizia újjáépítési terve (1921)
- Velence általános városfejlesztési terve (1952).
- A dóm restaurálása, Gorizia (1919)
- Monfalcone általános városfejlesztési terve (1919)
- Villa Bigot (Gorizia, 1921)
- Pellegrini háza Goriziában (1922)
- Felberbaum háza Goriziában (1925)
- Szent György-templom (Lucinico, 1927)
- Ferrari-kert (Štanjel, 1930–40)
- Szent Szív-templom (Chiesa Metropolitana del Sacro Cuore) (Gorizia, 1934)
- Emléktorony, az első világháborús olasz katonák emlékműve (Gorizia, 1937)
- Casa del Fascio (A fasizmus háza) (Štanjel, 1938)
Díjai
- Olasz kulturális és művészeti érdemrend (Róma, 1951. szeptember 10.)
Emlékezete
Jegyzetek
Kapcsolódó szócikkek
További információk
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
