Gorizia
város Olaszországban From Wikipedia, the free encyclopedia
város Olaszországban From Wikipedia, the free encyclopedia
Gorizia (szlovénül Gorica, németül Görz, friuliul Gurize) egy kisváros Olaszországban.Gorizia megye székhelye, helyi jelentőségű ipari, kereskedelmi és turistaközpont.
Gorizia (Gorica) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Olaszország | ||
Régió | Friuli-Venezia Giulia | ||
Megye | Gorizia (GO) | ||
Védőszent | Hilarius of Aquileia | ||
Irányítószám | 34170 | ||
Körzethívószám | 0481 | ||
Forgalmi rendszám | GO | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 33 506 fő (2023. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 815,03 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 84 m | ||
Terület | 41,11 km² | ||
Időzóna | CET (UTC+01:00) | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 56′ 07″, k. h. 13° 37′ 10″ | |||
Elhelyezkedése Gorizia térképén | |||
Gorizia weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Gorizia témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az Alpok lábánál, Északkelet-Olaszországban közvetlenül a szlovén–olasz határnál. A város az Isonzó és a Vipava folyók völgyének találkozásánál fekszik. A közelben találhatók a Collio-dombok, melyeken már régóta folyik a szőlőtermesztés és bortermelés.
A város éghajlatát a bóra befolyásolja, amelynek köszönhetően bár gyakori a hideg, hegyekről leáramló levegő, az év nagy részében mégis a mediterrán, enyhe éghajlat a jellemző.
A város elnevezése a szlovén gorica („kis hegy”) szóból ered.
A település a prehisztorikus időkben már létezett, a kis falu az Isonzó egyik gázlójára épült. Tőle nem messze feküdt az Aquileia és Emona (Ljubljana) közti kereskedelmi út, melyet a Római Birodalom fénykorában építettek meg. A település nevének első említése egy 1001. április 28-án lejegyzett oklevélen szerepel: „quae sclavonica lingua vocatur Goritia”. Az oklevél egy birtokadományozást tartalmaz, amely szerint III. Ottó német-római császár IV. Ravennai Giovanninak és a veriheni grófnak, Friuli Eppsteinnek adja át a földterületet. A 11. században a város két részből állt: kiépült egy kormányzói várnegyed, felsőváros, mely az adminisztratív teendőket végezte és a felsőváros körül kialakult az alsóváros, amely magából a faluból, lakónegyedből állt, így szerepe nagyrészt kereskedelmi jellegű volt.
A 16. században Gorizia megye a Habsburg Birodalom tartományává vált, a Belső-Ausztriához sorolt Görz és Gradisca grófság részeként, a mai Szlovénia nagy részével együtt. A 18. század közepére a városban már törvénykezési székhely működött, ekkortól indult el a város modernizálása, barokk épületek építése. A városban katedrálist építettek, zsinagóga épült, a század végére a település kulturálisan és etnikailag sokszínűvé vált. Bonaparte Napoléon hódításai nyomán – a schönbrunni béke rendelkezése értelmében – a város 1809-től a Francia Császársághoz került, az újonnan szervezett Illír tartományok részeként. 1813-ban, a hatodik koalíciós háborúban Ausztria visszafoglalta, majd 1815-ben a bécsi kongresszus döntése hivatalosan is a Habsburg Birodalomnak ítélte. A város az Illír Királyság része lett egészen 1849-ig, amikor is létrehozták az Osztrák Tengermellék (Küstenland) tartományt, amely a Habsburg Birodalom délnyugati részén húzódott az Isonzó völgyétől az Isztriai-félszigetig. Az Osztrák–Magyar Monarchia idején Görz városát az „ausztriai Nizza” néven emlegették, köszönhetően annak, hogy a 19. század végére az osztrák arisztokrácia nyaralóhelyévé vált.
Az Olasz Királyság 1915. május 23-án hadat üzent korábbi szövetségesének, a Monarchiának, néhány nappal később már meg is jelentek az olasz csapatok a város térségében. Görz városa súlyos károkat szenvedett el az isonzói csaták során, többször is gazdát cserélt, a frontvonal közel két éven át a város közvetlen közelében húzódott. 1918-ban az olasz csapatok bevonultak a városba, majd a saint-germaini békeszerződés alapján is az Olasz Királyság kapta meg. Görz városa Gorizia néven Veneto tartomány része lett. 1927-ben Venezia Giulia tartományhoz került, melynek székhelye lett.
A második világháború alatt Gorizia Németország része lett, 1945-ig, amikor a szövetségesek szállták meg a területet, akik 1947-ig katonai kormányzást vezettek be, akkor került ismét Olaszországhoz, leszámítva néhány külső kerületet (Salcano, San Pietro), amelyeket Jugoszláviához csatoltak, így kialakult egy városon belüli nemzetközi határ. A régi vasútállomás egyik része Olaszországhoz, míg a másik része Jugoszláviához tartozott. 1948-ban a város elcsatolt keleti területein Josip Broz Tito építkezéseket kezdett, így kialakult egy önálló kisváros: Nova Gorica. Annak ellenére, hogy a határ Gorizia városban húzódott, nem beszélhettünk olyan helyzetről, mint az egykor szintén megosztott Berlin esetében, Jugoszlávia és Olaszország kapcsolata barátságos volt a második világháború utáni években. Jugoszlávia szétesése idején a tagköztársaságból elsőként kivált Szlovénia lett a továbbiakban határos a várossal. 1963-ban az Olaszországhoz tartozó területet betagolták az új Friuli-Venezia Giulia régióba, amelynek székhelyévé Triesztet tették meg. A Trieszt körüli vitatott területrészek helyzetét 1975-ben olasz–jugoszláv egyezményben véglegesítették.
2007. december 21-étől – Szlovéniának a schengeni egyezményhez történő csatlakozásával – a városon áthaladó határ elvesztette országokat elválasztó szerepét.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.