Martonvásár

Martonvásár (németül: Martinsmarkt) város Fejér vármegyében, a Martonvásári járás székhelye. 3215 hektáros kiterjedésével a megye második legkisebb közigazgatási területű városa; a megye összes (mind a 12) nagyközsége is nagyobb területen fekszik nála.^[6]

Martonvásár
A Brunszvik-kastély
Martonvásár címere Martonvásár zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Fejér
Járás	Martonvásári
Jogállás	város
Polgármester	Horváth Bálint (Martonvásári Polgári Összefogás-Fidesz-KDNP)[1]
Irányítószám	2462
Körzethívószám	22
Testvértelepülései	Lista Baienfurt
Népesség
Teljes népesség	5984 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	178,94 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	121[3] m
Terület	31,25 km²
Földrajzi nagytáj	Alföld[4][5]
Földrajzi középtáj	Mezőföld[4][5]
Földrajzi kistáj	Vál-víz síkja[4][5]
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 18′ 50″, k. h. 18° 47′ 19″47.313961111111, 18.788480555556
Martonvásár Pozíció Fejér vármegye térképén
Martonvásár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Martonvásár témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Fekvése

A vármegye északkeleti részén, a Mezőföld északi peremén helyezkedik el, a 7-es főút mellett, Budapesttől és Székesfehérvártól egyaránt 30-30 kilométerre, a Velencei-tótól 13 km-re kelet-északkeleti, Százhalombattától 9 km-re nyugati irányba. A településen keresztülfolyik a Szent László-patak.

Különálló településrésze Orbánhegy, egy mezőgazdasági jellegű külterületi lakotthely, mely Martonvásár központjától 1,6 kilométerre fekszik északnyugati irányban. A 2011. évi népszámlálás adatai szerint a lakónépessége 133 fő, a lakások száma 55, továbbá az egyéb lakott lakóegységek száma 6 volt.^[7]

Közlekedés

Közút

A város központját átszeli a 7-es főút, illetve a határában elhalad az M7-es autópálya is, így ezek tekinthetők Martonvásár legfontosabb közúti elérési útvonalainak. Délkelet felől, Ercsitől a 6204-es út húzódik idáig, Tordasra és Gyúróra pedig a 81 108-as számú mellékút indul innen.

A település a Székesfehérvár és Balaton irányába induló kisebb távolsági autóbuszforgalom része. Sűrű az autóbusz-közlekedés Martonvásár valamint Gyúró és Ercsi között.

Vasút

A város a Budapest–Székesfehérvár vasútvonal mentén fekszik. Martonvásárra Budapestről sűrűn közlekednek elővárosi vonatok, de Székesfehérvárral – kisebb számban Siófokkal és Nagykanizsával – is rendszeres összeköttetésben áll.

Története

A kastélypark

Martonvásár valószínűleg már időszámításunk előtt lakott település volt a Szentlászló-patak mellett két oldalon, kelta népek vagy szarmaták lakhatták, a római császárok hódításai után a honfoglaló magyarok vették szálláshelyül, erről tanúskodnak a tárgyi emlékek, s régészeti bejárások is. A 11. században sűrűn lakott hely lehetett. 1268-ban elsőként már mint vásáros helyet említik, amely a kereskedelem élénkülésével csak tovább bővült, mivel a Buda – Fehérvár kereskedelmi út mentén feküdt. Ekkor valószínűleg Fehérvár után Martonvásár Fejér vármegye legnagyobb városa. A törökök 1526-ban, 1528-ban, 1541-ben, 1543-ban, 1545-ben és 1551-ben vezettek hadjáratot a településen keresztül, így világosan kitűnik, hogy a 16. század közepére már teljesen elnéptelenedett.

Az 1770-es években a Brunszvik család kezére került a terület. Ők nagyszabású építkezésbe kezdtek, 1773 és 1776 között római katolikus templomot, valamint egy barokk kastélyt építettek (ezt 1870-ben neogót stílusban alakították át), nagyszámú telepest vonzottak a korábban kihalt faluba. A város nagy büszkesége, hogy 1800-ban itt vendégeskedett Ludwig van Beethoven.

A martonvásári Brunszvik-kastély és a Szent Anna plébániatemplom

Korán, már 1861-ben kapcsolódott a település a vasúti hálózatba, a Déli Vasúttársaság Buda–Nagykanizsa vonalára, amely sokáig a második legjelentősebb vasútvonal volt Magyarországon. A Martonvásáron épült vasútállomás szolgált a lassú szerelvények szénnel és vízzel való feltöltésére is. A lehetőségek ellenére azonban Martonvásár továbbra is csak a mezőgazdaság területén emelkedett ki, terményeinek a vasút jó piacot biztosított a közeli fővárosban.

1910-ben a település 2 578 lakosából 2 501 fő magyar, 63 német és 14 szlovák.^[forrás?]

A második világháború súlyos pusztításokat végzett a településen, ahol a Brunszvik család korábbi birtokainak szétosztásával nagy lehetőség nyílt a mezőgazdaság további növelésére. 1951-ben mezőgazdasági kutatóintézet alakult a faluban, amely 1953-tól kezdve a Magyar Tudományos Akadémia Kezelésében áll, kezdettől fogva a legfejlettebb hasonló intézmény Magyarországon. Szintén ebben az időszakban alakult ki Martonvásár turizmusa. Amelynek nagy növekedése 1991 után az első „Martonvásári Napok” megrendezésével kezdődött.

1985 és 1994 között a település külterületén fekvő Martonvásári Büntetés-végrehajtási Intézetben tartották fogva a szigorított javító-nevelő munkára ítélt személyeket.

A település 2005-ben kapott városi rangot.
A települést a kormány 2013-tól a Martonvásári járás székhelyének jelölte ki.

Közélete

Polgármesterei

Polgármester
1990–1994	Horváth Ottó	független[8][9]
1994–1998		független[10]
1998–2002	Dr. Palánky Klára	független[11]
2002–2006	Orbán András	független[12]
2006–2010	Kiss Gábor László	MSZP[13]
2010–2014	Dr. Szabó Tibor	Fidesz-KDNP-Martonvásári Más Kép Egyesület[14]
2014–2019		Fidesz-KDNP-Martonvásári Más Kép Egyesület[15]
2019–2024		Fidesz-KDNP-Martonvásári Polgári Összefogás[16]
2024–	Horváth Bálint	Fidesz-KDNP-Martonvásári Polgári Összefogás[1]

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	5603	5616	5672	5843	6106	5936	5984
	2013	2014	2018	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 80,8%-a magyarnak, 0,4% cigánynak, 0,8% németnek, 0,6% románnak mondta magát (19,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 29,9%, református 8,8%, evangélikus 1,7%, görögkatolikus 0,5%, felekezeten kívüli 19,6% (38% nem nyilatkozott).^[17]

2022-ben a lakosság 89,2%-a vallotta magát magyarnak, 0,9% németnek, 0,6% cigánynak, 0,4% ukránnak, 0,3% románnak, 0,2% szerbnek, 0,1-0,1% bolgárnak és szlováknak, 3,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,1% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 26,1% volt római katolikus, 8,8% református, 2% evangélikus, 0,8% görög katolikus, 0,2% ortodox, 1,6% egyéb keresztény, 1,1% egyéb katolikus, 19,5% felekezeten kívüli (39,6% nem válaszolt).^[18]

Híres személyek

• Itt hunyt el 1973-ban Krammer Jenő irodalomtörténész, egyetemi tanár, pedagógiai író, szociálpszichológus.

Nevezetességei

• Brunszvik-kastély, kastélykert (angol kert) (70 hektár)
• Óvodamúzeum
• Beethoven Múzeum
• Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete
• Római katolikus templom (1773, barokk)
  • benne: Cymbal-freskók és késő barokk szobrok

Testvérvárosai

• Baienfurt, Németország
• Mezőkölpény, Románia
• Saint-Avertin, Franciaország^[19]

Képgaléria

• 
  A Brunszvik-kastély felülnézetből
• 
  A Brunszvik-kastély főhomlokzata
• 
  A kastély középrizalitja a bejárattal
• 
  A Beethoven Múzeum a kastély délnyugati szárnyában
• 
  A Szent Anna-templom
• 
  Az egykori Gyermek-kert homlokzatának részlete
• 
  Az Óvodamúzeum bejárata
• 
  Főtere a hősi emlékművel
• 
  Nagy János Beethoven és a halhatatlan kedves című szoborkompozíciója a város főterén

Rendezvények

A kastélyparkban évente, július-augusztusban koncerteken Beethoven-műveket mutatnak be.