Mészáros István (Pestújhely, 1927. január 26. – 2021. április 10.) magyar pedagógus, pedagógiatörténész, egyháztörténész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, egyetemi docens.
| Mészáros István | |
| Született | 1927. január 26. Pestújhely |
| Elhunyt | 2021. április 10. (94 évesen)[1][2] |
| Állampolgársága | magyar[3] |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | pedagógus, pedagógiatörténész, egyháztörténész, egyetemi oktató |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (1945–1948) |
| Kitüntetései |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gyermekként szüleivel és három testvérével Pestújhelyen élt. Ott járt elemi iskolába. Középiskolai tanulmányait – az I–IV. osztályt – a budapesti Madách Imre gimnáziumban kezdte (1937–1941), majd az V– VIII. osztályokat az esztergomi bencés gimnáziumban végezte, ahol kitüntetéssel érettségizett (1945. július 10.).
- „…kamaszkorom, felnőttkorom küszöbén… két hatalmas szálfa-embert, márvány-embert állított elém a Gondviselés eszményként, ideálként. Ők egész életemet meghatározták, mai napjaimat is, s most már a többit is, végig… Ez a két ember: Kodály Zoltán és Mindszenty József… belső azonosság(uk): az erkölcsi szilárdság, az elvekhez való rendíthetetlen hűség; a nemzethez, néphez, hazához mindhalálig való ragaszkodás; mély emberség, őszinte humanitás. Egyek voltak mindketten mindenfajta diktatúra elutasításában, a vallásos hit védelmében, a keresztény műveltség őrzésében, gyarapításában… Öntudatos és elkötelezett magyarok, öntudatos és elkötelezett katolikusok voltak. Ennek szolgálatára fordították tevékenységük legjavát, szinte egész életüket, ebben találva meg életük lényegét és értelmét, s ugyanakkor örömét és boldogságát is… Kodály… példájából kaptam ösztönzést a magyarság érdekében végzett munkára; általa erősödött, mélyült el a magyarság közösségébe való tartozásom tudata, ennek összes következményével együtt.”[4]
A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett teológiai tanulmányok után (1945–1948) a budapesti Állami Pedagógiai Főiskolán magyar-ének szakos általános iskolai tanári képesítést (1949–1952), majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán pedagógia-pszichológia szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett (1954–1958). Közben a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán énektanári-karvezetői tanulmányokat is folytatott (1951–1953).
A budapesti VII. kerületi Kertész utcai, majd a Dob utcai gyakorló általános iskolában magyar nyelvtant- és irodalmat, valamint éneket tanított. (1950–1962). A kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet neveléstörténet-tanára volt (1962–1963); az Országos Pedagógiai Intézetben tudományos munkatársként dolgozott (1963–1968). Két évtizeden át az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarának neveléstudományi tanszékén a nevelés- és iskolatörténet oktatta (adjunktus: 1968–1976; docens: 1976–1988). Nyugdíjba vonult (1988. december 31.).
- „Az egyetemen húsz éven át az egyetemes és a magyar művelődéstörténet egyik legfőbb ágát, a nevelés- és iskolatörténetet oktattam a tanárjelölteknek. Így lehetőségem nyílt arra, hogy a keresztény kultúra e területének európai, s benne hazai múltját is megismertessem hallgatóimmal, a keresztény értékeket is felvillantsam előttük akkor, amikor a pedagógusképzésben még a marxista-materialista ideológia uralkodott.”[5]
- „Szívesen és örömmel gondolok vissza a tanszéken töltött évekre. Szerettem a neveléstörténet-előadásokat, szerencsémre – és örömömre – sok órát kellett tartanom különféle egyetemista hallgatócsoportoknak. Azért is szerettem ezeket az előadásokat, mert a művelődés – a cicerói cultura animi[6] – múltjáról beszélhettem, közben olyan témákról is szót ejthettem, amelyekről növendékeim itt az egyetemen másutt aligha hallhattak, például a keresztény művelődés, a keresztény oktatás-nevelés eszméiről, nagy alakjairól, tanulságairól. Ezekről a saját felfogásom szerint beszéltem…”[7]
Kántor volt a városligeti Regnum Marianum, majd a kelenföldi Szent Gellért-templomban (1950–1960-as évek). Tevékenyen részt vett az Országos Katolikus Hitoktatási Bizottság munkájában, rendszeres előadója volt a hitoktatóképző tanfolyamoknak; előadásokat tartott katolikus ifjúsági kisközösségek megfigyelt összejövetelein (1970–1980-as évek).
Göncz Árpád államfő, Antall József miniszterelnök javaslatára a művelődési és közoktatási minisztérium politikai államtitkárává nevezte ki (1990. május 24.), de erről nyolc nap múlva lemondott (1990. május 31.).[8]
Az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola tiszteletbeli címzetes főiskolai tanára (1991. június). – A Szent István Tudományos Akadémia rendes tagja (2000); a Kaposvári Egyetem díszdoktora (2007).
Egyetemi doktorátust szerzett (1959 – Alsófokú oktatásügyünk 1777-ig). A neveléstudomány kandidátusa (1973 – A Szalkai-kódex pedagógiatörténeti vizsgálata), majd a neveléstudomány akadémiai doktora lett (1988 – Általánosan képző középiskoláink kronológiája és topográfiája 996–1948).[9]
Felesége Felényi Klára, a fővárosi Fazekas Mihály Gyakorló Gimnázium nyugalmazott szakvezető tanára. Házasságkötésük ideje: 1955. július 26.
Fő tudományos kutatási területe a művelődéstörténet volt. Ennek keretei között előbb kiemelten foglalkozott a magyar pedagógia történetével (a hazai neveléstudomány és a közoktatáspolitika, az intézményes nevelés- és oktatástörténetével; az ezeréves magyar iskola történelmével a 996 körüli kezdetektől 1996-ig). A későbbi évtizedekben széles körű kutatásokat végez a hazai katolikus egyház 1945–1990 közötti történetére vonatkozóan is. Ez utóbbi kutatási terület szoros kapcsolatban van az előbbivel: a 19. század második felét megelőző kilenc évszázadban a hazai iskolák nagyrészt egyházi, vagy az egyházakhoz kapcsolódó intézmények voltak. – Az 1945–1990 közötti magyar katolikus egyház történetének kutatását kitartó érdeklődéssel végzi annak érdekében, hogy széles körű megközelítéssel megismerje, kritikailag feltárja Mindszenty József bíboros életét, tevékenységét s valós hatását, jelentőségét a katolikus egyházra, a magyarországi társadalomra (népéletre, politikai eseményekre).
- „…gyakorlati iskolai munkám során terelődött a figyelmem a neveléstudományra, ezen belül éppen a pedagógiatörténetre. A pedagógiatörténet-írásban számos hazai és külföldi példa állt előttem, igyekeztem azonban egy saját, félig-meddig egyéni felfogást kialakítani, s ez ugyancsak visszavezet kamaszkori eszmélődéseimhez.
- Úgy véltem ugyanis, hogy a pedagógiatörténet nem a jog, a paragrafusok, a törvények, a rendeletek története, nem a hivatalok, a pártprogramok; a politikai-hatalmi megnyilvánulások története, hanem az ember története. A pedagógiatörténet főhőse, tárgya, központi alakja az ember. Mégpedig egyrészt az ’esendő’ ember: a gyermek, a fiatal, aki – a természet rendje szerint – testi, lelki, szellemi segítségre szorul. És másik főhőse a pedagógus, aki ugyancsak – más vonatkozásokban – sokféleképpen ’esendő’ ember.
- Emberközpontú pedagógiatörténeti felfogásom kialakításában sokat tanultam két jeles elődtől: mindkettő nagy tudós volt, az egyik szinte ismeretlen, a másik jól ismert. Mindkettő példa előttem.
- Egyikük… Lubrich Ágost(:)… Emberközpontú pedagógiai felfogását sajátos katolikus és magyar színekkel ötvözte… Másik példaképem… Fináczy Ernő, aki… Pedagógiai koncepciójának, neveléstani, didaktikai, neveléstörténeti munkáinak középpontjában ugyancsak az ember áll, s megközelítéseiben a magyar és a katolikus jelleg… szembeszökő.”[10]
Első publikációi az 1960-as években jelenhettek meg. Az esztétikai nevelés kérdéseiről írtak mellett foglalkozott az óvodai, az alsó-, közép- és felsőszintű oktatás-nevelés intézményrendszerének, oktatási-nevelési tartalmának történetével. A későbbiekben ezek a kutatásai kiszélesedtek és évszázadokra kiterjedő hosszmetszeti áttekintéseket, elemzéseket adó könyveiben olvashatók.[11] Mellettük egy-egy iskola történetének monografikus igényű feldolgozásai is mutatják sokirányú és módszerű történeti vizsgálatait.[12] A pedagógiatörténet, de tágabban a művelődéstörténet, kultúrtörténet szempontjából is kiemelkedő jelentőségűek forrásközlései, elemzései.[13]
„Fölfedezte az európai hírű 12. századi esztergomi diákjegyzet-tankönyvet, és a 16. század végi felvidéki diákjegyzetet; feltárta a középkori Szalkai-kódexet. Az 1948 utáni hazai szakirodalomban először mutatta be tudományos tárgyilagossággal Kodály általános pedagógiai jelentőségét és Éneklő Ifjúság-mozgalmát, azután a cserkészetet, Sík Sándor pedagógiáját,[14] Mindszenty József bíboros egyházi és nemzeti szempontból kiemelkedő alakját, Teleki Pál nemzetnevelési programját[15] Igen korán megkérdőjelezte nyomtatott cikkben a hazai óvodákban, iskolákban ekkor hivatalosan kötelező materialista-ateista nevelés jogszerűségét;[16] elsőként kísérelte meg előítéletmentes objektivitással áttekinteni az 1945–1990 közötti hazai nevelés- és iskolatörténetet.”
„1996-ban neki volt köszönhető, hogy az ország közvéleménye, pedagógusai és neveléstudományi szakemberei méltó módon emlékezhettek meg a magyarföldi iskola millenniumának kiemelkedő jelentőségű évfordulójáról, ugyanis… művei alapján tisztázódtak és tudatosultak az ezer esztendővel ezelőtti hazai kezdetek tényei; ennek alapján határoztak az országos évfordulós megemlékezésről, s fogtak hozzá az ünnepi esztendő rendezvényeinek megtervezéséhez.”[17] – Az ünnepi évben az országban és a Kárpát-medence magyarok-lakta területein számos helyen tartott előadást a magyar iskola ezeréves történetéről.[18]
Foglalkozott a pedagógiatörténet tudomány-módszertani kérdéseivel, és a pedagógiatörténet oktatásának jelentőségével, sajátosságaival a pedagógusképzésben.
Szerkesztője volt több szaklexikonnak.[19]
A pedagógiatörténeti tudományos ismeretterjesztés hazai meghonosítója. Népszerűek voltak előadás-sorozatai a Kossuth Rádióban,[20] a Köznevelés, az Új Ember, az Élet és Tudomány és más lapokban.[21]
Könyvek
Pedagógiatörténet
- Alsófokú oktatásügyünk 1777-ig – Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bp., 1959. 163 o. (egyetemi doktori értekezés – sokszorosítás)
- A középkori nevelés – Tankönyvkiadó, Bp., 1964. 157 o.
- A magyar nevelés története: 1790–1849 – Tankönyvkiadó, Bp., 1968. 336 o.
- Népoktatásunk 1553–1777 között – Tankönyvkiadó, Bp., 1972. 251 o.
- A Szalkai-kódex és a XV. század végi sárospataki iskola – Akadémiai, Bp., 1972. 340 o.
- A XII. századi esztergomi diákjegyzet – OPKM, Bp., 1973. 71 o.
- Iskolai jegyzetkönyv a XVI–XVII. század fordulójáról – Akadémiai, Bp., 1976. 88 o. (Nyelvtudományi értekezések 90) – ISBN 963-05-0888-5
- Tanulmányok a magyar nevelésügy XVII–20. századi történetéből (szerkesztette) – Akadémiai, Bp., 1980. 315 o. – ISBN 963-05-1796-5
- XVI. századi városi iskoláink és a „Studia humanitatis” – Akadémiai, Bp., 1981. 237 o. – ISBN 963-05-2689-1
- Ratio Educationis: az 1777-i és az 1806-i kiadás magyar nyelvű fordítása (fordította, jegyzetekkel és mutatókkal ellátta) – Akadémiai, Bp., 1981. 432 o. – ISBN 963-05-2621-2
- Az iskolaügy története Magyarországon 996–1777 között – Akadémiai, Bp., 1981. 671 o. – ISBN 963-05-2411-2
- Mióta van iskola? – Móra Ferenc, Bp., 1982. 334 o. – ISBN 963-11-3039-8
- A humanizmus és a reformáció–ellenreformáció nevelésügye a 15–16. században – Tankönyvkiadó, Bp., 1984. 150 o. – ISBN 963-17-7903-3
- Népoktatásunk szervezeti-tartalmi alakulása 1777–1830 – Tankönyvkiadó, Bp., 1984. 293 o. – ISBN 963 17 7249 7
- Válogatás Kornis Gyula tanterv-vonatkozású írásaiból (összeállította, szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta) – OPI., Bp., 1984. 113 o. (A tantervelmélet forrásai 3.) – ISBN 963-681-683-2
- Márton István kéziratos pedagógia-könyve 1800-ból (sajtó alá rendezte, bevezetővel és jegyzetekkel ellátta) – Veszprém megyei Pedagógiai Intézet, Veszprém, 1987. 154 o.
- Óvodai zenei nevelésünk másfél évszázada – Közgazdasági és Jogi, Bp., 1988. 256 o. – ISBN 963-222-038-2
- Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája, 996–1948: Általánosan képző középiskolák – Akadémiai, Bp., 1988. 366 o. – ISBN 963-05-4766-X
- Oskolák és iskolák: Epizódok tizenhat régi iskolánk történetéből – Tankönyvkiadó, Bp., 1988. 321 o. – ISBN 963-18-1120-4
- Sík Sándor, a pedagógus – OPKM, Bp., 1989. 77 o. (Magyar pedagógusok) – ISBN 963-7516-14-X
- Sík Sándor magyar cserkészpedagógiája – Mészáros István magánkiadása, Bp., 1988. 96 o. – ISBN 963-500-945-3; Magyar Cserkészszövetség, Bp., 1989. – ISBN 963-00-1327-4
- A tankönyvkiadás története Magyarországon – Tankönyvkiadó, Bp. 1989. 183 o. – ISBN 963-18-2156-0
- Mindszenty és Ortutay: iskolatörténeti vázlat: 1945–1948 – Magánkiadása (Mészáros István), Bp., 1989. 200 o. – ISBN 963-500-972-0
- Iskolatörténeti kaleidoszkóp: értékek és érdekességek az oktatás-nevelés múltjából – Artemis, Bp., 1990. – ISBN 963-02-7532-5
- Magyar iskolatípusok, 996–1990 – OPKM, Bp., 1995.2 177 o. (A magyar neveléstörténet forrásai) – ISBN 963-7516-74-3
- A Magyar Pedagógiai Társaság százéves jubileuma alkalmából rendezett tudományos ülés előadásai – OPKM, Bp., 1992. 70 o. (Neveléstörténeti füzetek 10.) – ISBN 963-7516-86-7
- Kis magyar neveléstan – rendszerváltás idejére – Typo-team Kft., Salgótarján, 1992. 36 o.
- Felekezeti gimnáziumi tantervek, 1850–1948 (összeállította és a bevezető tanulmányt írta Mészáros István) – OPI., Bp., 1992. 134 o. (A tantervelmélet forrásai) – ISBN 963 682 380 4
- A főiskolai-egyetemi neveléstörténeti oktatás mai problémái (szerkesztette) – Hani Alapítvány, Bp., 1992. 39 o. (a Hani Alapítvány által rendezett keszthelyi konferencia anyaga – 1991. november 21–23.) – ISBN 963-04-2186-0
- Teleki Pál nemzetnevelői programja – Teleki Pál Országos Egyesület, Gödöllő, 1993. 80 o. – ISBN 963-04-3348-6
- Felekezeti népiskolai tantervek, 1868–1948 (szerkesztette és a bevezető tanulmányt írta) – Országos Közoktatási Intézet, Bp., 1996. 211 o. (A tantervelmélet forrásai 18) – ISBN 963-682-437-1
- Ateista nevelés iskoláinkban, 1950–1990: neveléstörténeti tanulmány – Eötvös József, Bp., 1996. 147 o. – ISBN 963-85465-8-1
- A magyar nevelés- és iskolatörténet kronológiája, 996–1996 – Nemzeti T, Bp., 1996. 313 o. – ISBN 963-18-6877-X
- Magyar iskola 996–1996: előadások, cikkek, beszédek – Eötvös József, Bp., 1997. 297 o. – ISBN 963-9024-18-X
- A katolikus iskola ezeréves története Magyarországon – Szent István Társulat, Bp., 2000. 345 o. – ISBN 963-361-126-1
- A való világ Comenius szemével – Nemzeti T, Bp., 2006. 79 o. (melléklete a Ioann. Amos Comenii Orbis pictus… hasonmás kiadásának) – ISBN 963-19-5891-4 – Részlet a könyvből: Gondolatok egy régi sikerkönyvről[halott link] – Magiszter, 2012. tavaszi szám, 76–90. o. – Hozzáférés: 2013. május 30.
- Művelődéstörténeti tanulmányok, 1960–2009 – Eötvös József, Bp., 2010. 626 o. – ISBN 978-963-9955-15-8
- Comenius and Hungary: essays – Akadémiai, Bp., 1973. 175 o. (közösen: Földes Éva)
- Die Geschichte des tausendjährigen ungarischen Schulwesens – Nemzeti T, Bp., 1999. 188 o. – ISBN 963-19-0106-8
- The thousand-year history of schools in Hungary – Nemzeti T, Bp., 1999. – fordította: Pásztor Péter – ISBN 963-19-0107-6
- A pápai bencés gimnázium – Pannonhalmi Főapátság, Pannonhalma, 1988. 169 o. (Magyar bencés gimnáziumok) – ISBN 963-00-1198-0
- Iskola Szent Márton hegyén: A pannonhalmi Bencés Gimnázium története – Bencés Gimnázium, Pannonhalma, 1990. 147 o. – ISBN 963-00-1250-2
- A budapesti és csepeli bencés gimnáziumok – Bencés, Pannonhalma, 1994. 172 o. (Magyar bencés gimnáziumok) – ISBN 963-7819-43-6
- A soproni bencés gimnázium – Bencés, Pannonhalma, 1994. 212 o. (Magyar bencés gimnáziumok) – helytelen ISBN kód: 963 7919 42 8
- A komáromfüssi katolikus népiskola száz éve, 1840–1945 – Inzerta (szlovákiai kiadó), 1998. 119 o. – ISBN 80-968027-0-4
- Bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe – Osiris, Bp., 2002. 479 o. (közösen: Németh András, Pukánszky Béla) – ISBN 963-379-343-2 – ISBN 963-379-997-X
- Neveléstörténet: szöveggyűjtemény (közösen szerkesztette: Németh András, Pukánszky Béla) – Osiris, Bp., 2003. 533 o. – ISBN 963-389-517-0
Egyháztörténet
- Kimaradt tananyag: kimaradt történelmi-tananyag a katolikus egyházról felnőtteknek és fiataloknak (I. A diktatúra és az egyház 1945–1956; II. A forradalom utáni egyház 1957–1975; III. 1975–1990) – Márton Áron, Bp., 20033. 178+221+87 o. – ISBN 963 7947 49 3
- A hazai történettudomány 1948–1992 közötti Mindszenty-képe – Vitéz János Tanítóképző Főiskola, Esztergom, 1992. 116 o. – ISBN 963-7291-11-3
- Boldogasszony éve, 1947–1948: Mindszenty bíboros evangelizációs programja – Ecclesia, Bp., 1994. 243 o. – ISBN 963-363-168-8
- Mindszenty-leveleskönyv: gondolatok a bíboros leveleiből, 1938–1975 – Mészáros István magánkiadása, Bp., 1997. 125 o. – ISBN 963-650-930-1
- A Szent István Társulat százötven éve: 1848–1998 – Szent István Társulat, Bp., 1998. 358 o. – ISBN 963-361-011-7
- Ki volt Mindszenty?: cikkgyűjtemény: 1944–1998 (válogatta és szerkesztette) – Mészáros István magánkiadása, Bp., 1999. 215 o. – ISBN 963-550-825-5
- „Állok Istenért, egyházért, hazáért”: Írások Mindszenty bíborosról – Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége, Bp., 2000. 222 o. – ISBN 963-8472-52-9
- Ismeretlen vértanúk az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye XX. századi történetében – Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Szent Gellért, Bp., 2000. 185 o. – ISBN 963-696-052-6
- Mindszenty és az „Ostpolitik”: adalékok az Ostpolitik történetéhez, 1957–1971 – Kairosz, Bp., 2001. 229 o. – ISBN 963-9406-08-2
- Pannonia sacra: Mindszenty-tanulmányok – Kairosz, Bp., 2002. 273 o. – ISBN 963-9406-62-7
- Mindszenty-mozaik: írások a bíborosról – Ecclesia, Bp., 2002. 248 o. – ISBN 963-363-253-6
- „Devictus vincit”: tanulmányok a magyar katolikus egyház 1945–2000 közötti történetéről (szerkesztette) – Szent István Társulat, Bp., 2002. 230 o. – ISBN 9789633613443
- A rózsafüzér Bíborosa: Mindszenty pillanatképek – Szent Gellért, Bp., 2003. 124 o. – ISBN 963-696-197-2
- Ortutay Gyula kultuszminisztersége és a Magyar Katolikus Egyház – Szent István Társulat, Bp., 2004. 42 o. – ISBN 963-361-599-2
- Egy „kultusz” a XXI. században: a Mindszenty-tisztelet története, 1975–2005 (összeállította) – Kairosz, Bp., 2005. 461 o. – ISBN 963-7510-43-5
- Mindszenty a Sándor-palotában: hat tanulmány – Eötvös József, Bp., 2005. 226 o. – ISBN 963-7338-17-9
- Mindszenty és Barankovics: adalékok a „keresztény párt” problematikájához – Eötvös József, Bp., 2005. 114 o. – ISBN 963-7338-16-0
- Prímások, pártok, politikusok, 1944–1945. Adalékok a Magyar Katolikus Egyház XX. századi történetéhez – Szent István Társulat, Bp., 2005. 218 o. – ISBN 963-361-669-7
- Árnyak és fények: kiegészítések a Mindszenty-életrajzhoz – Eötvös József, Bp., 2008. 366 o. – ISBN 978-963-7338-87-8; ISBN 963-733-887-X
- Mindszenty-bibliográfia szemelvényekkel – Eötvös József, Bp., 2011. 139 o. – ISBN 978-963-9955-25-7
Tanulmányok
- Első magyar ábécéskönyveink – Pedagógiai Szemle, 1960. 11. sz. 1004–1015. o.
- Világi oktatásunk kezdetei – Pedagógiai Szemle, 1963. 7-8. sz. 620–630. o.
- Krónikáink „diák”-jai – Filológiai Közlöny, 1963. 1-2. sz. 161–170. o.
- Iskolaügy a középkori Pest-Budán – Magyar Pedagógia, 1968. 3. sz. 310–327. o.
- Apáczai és az enciklopedikus rendszer-táblázatok – Pedagógiai Szemle, 1975. 10. sz. 898–916. o.
- Kétszáz éve született Brunszvik Teréz – Óvodai Nevelés, 1975. 12. sz. 443–453. o.
- Iskolatörténeti adatok a gergelyjárás keletkezéstörténetéhez – Ethnographia, 1975. 4. sz. 587–603. o.
- A neveléstudomány rendszere az első magyar neveléselméletben (1828) – In: Vizsgálatok a nevelés-oktatás korszerűsítésével kapcsolatban – Tankönyvkiadó, Bp., 1977. 144–172. o.
- Az ELTE Bölcsészkar neveléstudományi tanszékének története 1814–1870 – Magyar Pedagógia, 1980. 1. sz. 38–57. o.
- Az ELTE Bölcsészkar neveléstudományi tanszékének története 1870–1949 – Magyar Pedagógia, 1980. 2. sz. 187–206. o.
- Kodály és a neveléstudomány – Pedagógiai Szemle, 1982. 11. sz. 963–980. o.
- Kodály, Németh László és a reformpedagógia – Magyar Pedagógia, 1982. 4. sz. 307–322. o.
- Pestalozzi változó arca 19. századi népoktatásunkban – Pedagógiai Szemle, 1983. 3. sz. 118–134. o.
- Iskolatörténet – művelődéstörténet – Magyar Pedagógia, 1983. 2. sz. 147–153. o.
- A hazai neveléstörténeti kutatások helyzete és perspektívái – In: Szegedi Nyári Egyetem 1983, Szeged, 1983. 159–178. o.
- Az esztergomi középkori Collegium Christi – Századok, Bp., 1984. 2. sz. 342–360. o.
- Pestalozzi és a magyar nevelésügy – Helikon, Bp., 1984. 2-4. sz. 259–270. o.
- Fináczy Ernő, a neveléstörténet-író – Pedagógiai Szemle, 1985. 9. sz. 878–882. o.
- Két Ratio Educationis: hanyatlás vagy kiteljesedés? – Magyar Pedagógia, 1985. 2. sz. 190–204. o.
- Van-e ezeréves iskolánk? Az iskolatörténeti folytonosság kérdéséhez – Magyar Pedagógia, 1986. 1. sz. 107–119. o.
- Erasmus és debreceni „Civilitas morum”-a – Pedagógiai Szemle, 1986. 12. sz. 1188–1202. o.
- Pázmány Péter, 17. századi katolikus iskolaügyünk újjászervezője – In: Pázmány emlékezete – Róma, 1987. 305–360. o.
- A középkor nevelésügye; Reneszánsz a nevelésben; A három részre szakadt ország nevelésügye – In: A magyar nevelés története I. – főszerkesztő: Horváth Márton – Tankönyvkiadó, Bp., 1988. 7–79. o.
- Egy megnevezés változásai: partikuláris iskola – Magyar Pedagógia, 1988. 2. sz. 204–221. o.
- Egy sztoikus bölcs – kitelepítve. Kornis Gyula 1951–1957 közötti leveleiből – Szabadelvű Unió, 1990. 41–49. o. (különszám)
- A magyar olvasástanítás a kezdetektől 1777-ig – In: A magyar olvasástanítás története – szerkesztő: Adamikné Jászó Anna – Bp., 1990. 5–47. o.
- Nagymúltú szellemi műhelyünk: a Szent István Társulat – Katholikus Szemle, Róma, 1990. 3. szám, 239–262. o.
- Ezeréves a magyar iskola – In: Millenniumi iskolatörténeti kiállítás – Tanulmányok – OPKM, Bp., 1990. 55–70. o.
- Széchenyi ürügyén a nemzetnevelés négy változatáról – In: Neveléstörténeti füzetek. 11. – OPKM, Bp., 1992. 3–43. o.
- Az egyházi iskolák fenntartása Magyarországon 996–1948 – In: Partnerek vagy ellenségek? Az egyházak és állam viszonyáról – Egyházfórum Alapítvány, Bp., 1992. 20–43. o.
- Magyar Paedagogia – Magyar Pedagógia – Magyar Pedagógia, Bp., 1992. 1. sz. 5–23. o.
- Magyar egyházunk negyven éve (1 és 2) – Távlatok, 1993. 9. és 10. szám, 77–85., 228–237. o.
- Egyetemszervezési tervek Egerben. 1754–1948. – Acta Academae Paedagogicae Agriensis, Eger, 1993. 25–42. o.
- Ünnep, ifjúság, iskola – egykor – Új Pedagógiai Szemle, Bp., 1995. 12. sz. 9–22. o.
- Oktatás és nevelés – In: Kötcse község monográfiája, Kötcse, 1996. 540–606. o.
- A megegyezések kora (1950. 1957, 1964). Adalékok az állam és az egyház közötti megegyezések természetéhez – Folia Theologica, 2002. 7–30. o.
- Egy „haladó katolikus”: Szekfű Gyula (1945–1948) – Egyháztörténeti Vázlatok, 2003. 3-4. sz. 97–118. o.
- Az iskolák történetéből gyerekeknek – Magyar Rádió – Kincsestár – Hozzáférés: 2013. május 30.
- Kik „a bukott rendszer örökösei”? Mindszenty és Nagy Imre viszonyáról – Vasi Szemle, 2006. 5. sz. 591–610. o.
- Végállomás: Recsk. A katolikus egyetemi ifjúsági mozgalom történetéből (1945–1948) – Valóság, 2007. 2. sz. 36–53. o.
- Magyar Tudományos Akadémia Köztestülete
- Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottság Neveléstörténeti Albizottsága
- Szent István Tudományos Akadémia
- Magyar Pedagógiai Társaság Neveléstörténeti Szakosztály
- Magyar Comenius Társaság
- Eötvös Loránd Tudományegyetem Pro Universitate Emlékérem (1988)[22]
- Apáczai Csere János-díj (1990)
- A magyar Olimpiai Akadémia tiszteleti érme (1992)
- Az Iskolatörténeti Emlékbizottság „1000 éves a magyar iskola” emlékérme (1997)
- Stephanus-díj (1998)
- Fraknói Vilmos-díj (2001)
- A Teleki Pál Egyesület Teleki Pál emlékérme (2003)
- Klebelsberg-díj (2004)
- Mindszenty József-emlékérem (2005)
- A Bethlen Gábor Alapítvány Teleki Pál-emlékérem (2011)
- A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége emlékérme (2012)
- A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2012. augusztus 20.)
- Mindszenty József-életműdíj (2015. május 2.)
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
