From Wikipedia, the free encyclopedia
A londoni kő (angolul: London Stone) egy ókori eredetű nevezetesség, szabálytalan alakú mészkőtömb, lényegében egy határkőtöredék. Az évszázadok során a London Stone szimbolizálta a City of London szuverenitását, önkormányzáshoz való jogát. Itt hozták a döntéseket, a helyi törvényeket, itt tették le az esküket,[m 1][1] néha szertartások kíséretében nagy tömegek előtt. A kő jelentősége az idők folyamán csak erősödött és mint ilyen, védett. Eredeti rendeltetése és annak keletkezési dátuma ismeretlen, de a feltételezések szerint több mint 3000 éves és druida, vagy még gyakrabban vélik úgy, hogy római eredetű.[2]
A kutatók leginkább azt valószínűsítik, hogy egy valaha sokkal nagyobb méretű mérföldkő vagy egy magas státuszú római kori épület maradványa volt, amely évszázadokon keresztül Londonban, a mai Cannon Street közepén állt. A rómaiak alapította Londinium központját jelölték vele és ettől a kőtől mérték Britannia-szerte a távolságot.[3] Egykor ezt az ereklyét mitikus tisztelet övezte és vallási, jogi, polgári, okkult és szimbolikus jelentősége, egyfajta városvédő szerepe lehetett.[4][5]
A kő első ismert írásos említése egy 1100-ban kelt dokumentumban olvasható, amelyben a canterburyi székesegyház tulajdonában lévő ingatlanok felsorolása között, megtalálható a Londenstane név. 1198-ban készített térképeken mérföldkőként említik, mint Lonenstane vagy Londenstane.[3] A kővel kapcsolatos nevezetes esemény, amikor Jack Cade, az 1450-es király elleni lázadás vezetője, miután csapataival megérkezett a fővárosba, magát lordkormányzónak nevezte ki úgy, hogy nem a kőnél tette le az esküt.[m 2][3] Egy 16. században íródott történet azt tartja, hogy az ereklye szimbolikus középpont volt, ahonnan a római Britanniában minden távolságot mértek.[6]
1742-ben London kövét átköltöztették az Cannon Street északi oldalára, 1789-ben pedig beépítették a Szent Swithin nevű anglikán templom déli falába. A templom 1941-ben a második világháború bombázásai során súlyosan megrongálódott, ezért 1960-ban lebontották. Maga a kő sértetlen maradt és átmenetileg a Guildhall Múzeumba szállították megőrzésre. A templom helyén maradt telek újjáépítése előtt, ásatásokat végeztek a helyszínen és egy égett réteget találtak a kelta Boudicea királynő korából, ami arra utal, hogy ez a hely a régmúltra tekintve fontos helyszín lehetett.[6] 1962-ben a követ visszahelyezték a teljesen lebontott templom helyén emelt épület, a kínai illetőségű Oversea-Chinese Banking Corporation székházának oldalába, egy falfülkében, megközelítőleg ugyanarra a helyre, ahol eredetileg volt. A követ úgy helyezték el egy üvegvitrinben, hogy az látható legyen az épületen belül és kívülről is. Az utca felől egy vasrács mögött volt látható a járókelők számára.[7][6]
.jpg)
2006-ban a bank elköltözött az épületből, így a helyére egy sportszerüzlet költözött. A Cannon Street 111. szám alatt álló épületet 2016-ban lebontották,[8] ezért a restaurátori munkák után átszállították ideiglenes helyére, a London történetét bemutató múzeumba. A Museum of London 2016. május 13-tól[5] csak ideiglenesen tárta látogatói elé, mert az új Walbrook Building irodaház felépítése után a követ 2018-ban visszaköltöztették az eredeti helyére a Cannon Street állomással szemben található fal erre kiképzett nyílásának, üvegfala mögé (London, Cannon Street 111)..[4][9]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
