Learjet

A Learjet egy amerikai repülőgépgyár, amely polgári és katonai célokra gyárt sugárhajtású üzleti magánrepülőgépeket. Elődje az SAAC (Swiss American Aviation Corp. magyarul: Svájci Amerikai Légiforgalmi vállalat), melyet 1962-ben költöztette át William "Bill" Powell Lear Svájcból a kansasi Wichita-ba, és megalakította a Lear Jet vállalatot. 1990. június 29-i felvásárlása óta a kanadai Bombardier cégcsoport része, a neve jelenleg Bombardier Learjet.

Learjet
Típus	üzleti vállalkozás vállalkozás
Alapítva	1962
Megszűnt	1990. június 29.
Székhely	Wichita
Alapító	Bill Lear
Iparág	repülőgépipar
Tulajdonos	Bombardier Inc.
Forma	leányvállalat
Termékek	business jet
Alkalmazottak száma	4975
Anyavállalata	Bombardier Inc.
A Learjet weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Learjet témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

Az 1950-es évek elején merült fel az igény az üzleti magángépek iránt. Bill Lear feleslegessé vált Lockheed Lodestarok átalakításával szerzett nevet magának és cégének a Learstarnak ebben az időszakban. Azonban a légcsavaros meghajtás nem tette lehetővé a nagy sebességű utazást. Az olcsóbb gázturbinás sugárhajtóművek megjelenésével, ezekben az években sorra jelentek meg a sugárhajtóműves üzleti magángépek, melyek magasabban és gyorsabban repültek a korábbi modelleknél. Lear azonban egy másfajta a kialakításon gondolkodott, egy kisebb, könnyebb gépet tervezett. A szempontja az volt hogy minimalizálja a méretet és a tömeget, azért hogy maximalizálja a sebességet. Egy katonai vadászrepülőgépekhez hasonló teljesítményű gép volt a célja. A súlyát 5670 kg (12 500 font) alatt tartotta, így a gép a Szövetségi Légügyi Hatóság (FAA) szabályzata szerint könnyű gépnek számított ezáltal csökkentette a költségeit is. A további költségcsökkentés céljából a gyártást Európába helyezte, és megalapította az SAAC-t (Svájci Amerikai Légiforgalmi vállalat) Altenrheinben, Svájcban.

1955-ben a svájci Flug–und Fahrzeugwerke AG (FFA, magyarul: Repülő és Járműgyár) elkészült P–16-os vadászgépének prototípusával. A gépet rövidtávú fel és leszállásra tervezték, és szerkezetileg leginkább a modern A–10-es repülőgépre hasonlított. Szárnyprofilja vékony volt, ezért a szárnyban nem fért el üzemanyagtartály. Emiatt volt szükség a szárnyvégre helyezett póttartályokra, ami meghatározta a gép formáját. A hidraulikus rendszer hibája miatt az elő prototípus lezuhant, ami után a svájci kormány törölte a megrendelést a gépre. Bill Lear azonban felfigyelt a vékony szárnyakra és jó repülési tulajdonságaikra. Megbízta Dr. Hans Studert, az FFA tervező mérnökét hogy tervezzen egy üzleti magángépet, a P–16 szárnyaival. Az új ikermotoros repülőgép az SAAC–23 típusnevet kapta, és két General Electric J85 gázturbinás sugárhajtóművel szerelték fel. A végső finomításokat a terven Gordon Israel végezte el, aki korábban is dolgozott a Learstarnak. Neki köszönhető a gép hosszúkás orra, és az elegáns vékony formatervezés.

Lear eredeti tervei szerint az SAAC–23-at az FFA szerelte volna össze szerkezetkészre Svájcban, majd a végszerelés és kiszállítás az Egyesült Államokban történt volna. Azonban a szállítás nehézségei miatt, áthelyezte a céget az amerikai Kansas-be, a gyártósorral együtt, és átnevezte a gépet Learjet 23-ra, melynek első felszállására 1963. október 7-én került sor.

Gates Aerospace

1967-ben, az előző évi kisebb gazdasági válság miatt, Lear eladta cégét a denveri Gates Rubber családi tulajdonú vállalatnak. A céget ekkor átnevezték Gates Learjet-re. 1987-ben egy New York-i befektetési vállalat tett ajánlatot a megvásárlására, azonban hamarosan csődöt jelentett, így a Learjet jövője bizonytalanná vált.

Bombardier Aerospace

1990. június 29-én a kanadai Bombardier Aerospace megvásárolta a Learjet-et. Korábban megvásárolták a Canadair-t is, a Challenger üzleti magánrepülőgépek gyártóját. A Learjettel így létrehozhatták a legnagyobb üzleti magánrepülőgép családot. A Learjet 60-as típussal élesztették újra 1990 végére a gyártást, melyet a továbbfejlesztett Learjet 31 és 31A modellek követtek.

2017. június 2-án átadták a 3000. Learjet magánrepülőgépet, ami egyben a 100. Learjet 75-ös típus volt.^[1]

Rekordok

• 1966-ban Hank Beaird, John Lear és Rick King egy Learjet 24-es géppel 18 légirekordot állított fel, miközben 50 óra és 18 perc alatt megkerülték a Földet.
• 1968-ban egy Learjet 25-ös rekord emelkedési sebességet állított fel. 6 perc 19 másodperc alatt emelkedett 40 000 láb (12 192 m) magasra.
• 1976-ban az ismert golfozó Arnold Palmer valamint James Bir és Bill Purkey pilóták, újabb föld körüli repülési rekordot állítottak fel egy Learjet 36-os géppel, 48 óra és 48 perces idővel.
• 1976 februárjában az asztronauta Neil Armstrong és a Learjet berepülőpilótája Pete Reynolds, 5 újabb rekordot állított fel, beleértve a nagy sebességű nagy magasságra történő emelkedést is, Learjet 28-as gépükkel.
• 1981 márciusában egy Learjet 55-ös rekord idő alatt repült 12 óra 37 perc alatt Los Angelesből Párizsba, mindössze egy üzemanyag vételezési megállással.

Érdekességek

• A Top Gun című film repülési jeleneteiben, az F–14 Tomcat vadászrepülőgépeket egy Learjetre rögzített kamerával forgatták.
• Egy út erejéig egy Learjet használta az Air Force One hívójelet, Lyndon B. Johnson amerikai elnök egyik dél-amerikai útja alatt.

Gyártmányai

Learjet 23

Learjet 24/D/E/F

Learjet 25/B/C/D

Learjet 28/29

Az első típus szárnyvégi wingletekkel.

Learjet 31/A

Learjet 35/36

A Japán Tengerészeti Véderő U–36A repülőgépe

Műszaki adatok (Learjet 35/36)

• Kategória: nagy hatótávolságú üzleti utasszállító
• Hajtómű: 2db Garrett TFE-731-2-2B turbofan hajtómű, egyenként 15,58 kN tolóerővel
• Maximális sebesség: 850 km/h (12 495 m-en)
• Utazósebesség: 775 km/h
• Szolgálati csúcsmagasság: 13 715 m (a maximális repülési magasság 15 km felett van)
• Hatósugár: 5015 km négy utassal és üzemanyag tartalékkal
• Tömeg:

üres tömeg: 4152 kg

max. felszálló tömeg: 8500 kg

• Személyzet: 2 pilóta
• Hasznos teher: 8 utas és 480 kg poggyász
• Méretek:

fesztáv: 12,04 m

hossz: 14,83 m

magasság: 3,73 m

szárnyfelület: 23,53 m²

Learjet 85 makett a 2009-es Párizsi légibemutatón

Learjet 40/XR

Learjet 45/XR

Az első teljesen számítógéppel tervezett üzleti magángép.

Learjet 55/B/C/ER/LR

Learjet 60/XR

Learjet 70/75

Learjet 85

Nem épült meg teljesen, törölték. Helyette a Global 7000-es sorozatot fejlesztette a Bombardier.

Jegyzetek

1. Bombardier Marks Major Milestone with Delivery of 3,000th Learjet Aircraft Manufactured. learjetcareers.com

Források

• Learjet Bombadier webpage. learjetcareers.com^{[halott link]}
• Origins of the Learjet. aerospaceweb.org
• Lear Jet 23/24/25/28/29. airliners.net
• LEARJET: A BRIEF HISTORY (PDF). Bombardier.com. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 2.)