Kígyószisz

Kígyószisz
	Terjőke kígyószisz (E. vulgare)
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids I;
Család:	Borágófélék (Boraginaceae);
Alcsalád:	Boraginoideae;
Nemzetség-; csoport:	Lithospermeae;
Nemzetség:	Echium; L.
Kárpát-medencei fajok:
	terjőke kígyószisz (E. vulgare); piros kígyószisz (E. maculatum); magas kígyószisz (E. italicum); További fajok E. angustifolium; E. auberianum; E. callithyrsum; E. candicans; E. creticum; E. italicum; E. nervosum; E. perezii; E. pininana; E. plantagineum; E. russicum; E. simplex; E. strictum; E. vulgare; E. wildpretii;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kígyószisz témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kígyószisz témájú médiaállományokat és Kígyószisz témájú kategóriát.

A kígyószisz (Echium) nemzetség a borágófélék (Boraginaceae) családjába tartozik. Leveleik keskeny lándzsásak, ülők. Virágaik kissé kétoldali részarányos szimmetriájúak. Összetett virágzatuk rövid kunkorvirágzatok alkotta füzér. A párta torkában nincsenek pikkelyek (a borágófélék között ez gyakori), a porzók a pártából hosszan kinyúlnak, felfelé íveltek, nem egyforma hosszúak. A termés négy részterméskéből áll. Kétévesek vagy évelők. Magyarországon 3 fajuk honos, közülük egy védett. Ezek a növények pirrolizidin alkaloidokat tartalmaznak, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára.^[1]

Gyors adatok Rendszertani besorolás, fajok: ...

Bezárás

Terjőke kígyószisz (E. vulgare L.)

Élőhely: Gyomtársulások, parlagok, legelők, útszélek. Mindenfelé gyakori.

Bővebben: terjőke kígyószisz

A szár bordón pettyezett, a porzók felfelé íveltek, a bibe kétágú

Piros kígyószisz (E. maculatum L.)

Bővebben: piros kígyószisz

Legfeljebb 80 cm magas. A párta sötétpiros, csöve hosszabb a csészecimpáknál, a bibe nem ágazik el kígyónyelvszerűen. Löszös és homokos réteken él, főleg az Északi-középhegységben. Május-júniusban virágzik, évelő. Védett.

Magas kígyószisz (E. italicum L.)

Pártája fehér vagy halványlila. A virágzat alsó részén az oldalágak elágazók. Gyakran túlnövi az egy méteres magasságot. Száraz gyepekben él. Júniustól szeptemberig virágzik.

Endemikus kígyószisz fajok sokaságával tűnnek ki Makaronézia szigetei:

a Madeira-szigeteken két endemikus fajjal;
a Kanári-szigeteken 25 endemikus fajjal és további néhány változattal;
Zöld-foki-szigeteken három endemikus fajjal.

Több fajuk él az Azori-szigeteken is, de ezek között nincs endemikus.

A bennszülött fajok és változatok sokasága alapján feltételezhető, hogy a kígyósziszek az e szigetekre betelepülő első növények között voltak nem sokkal azután, hogy azok kiemelkedtek a habokból (elsőként Lanzarote és az Fuerteventura). Az idő tájt (mintegy 19 millió éve) a szigetek éghajlata a maitól merőben elütő, nedves trópusi volt. Ahogy a Szahara meghódította Észak-Afrikát, a szigetek éghajlata mediterránra váltott, száraz nyárral és téli csapadékmaximummal.

Valószínűsíthető, hogy a szigetek kígyószisz fajai egyetlen vagy legalábbis kevés ősi fajból fejlődhettek ki – ezen feltételezések szerint ez az ősi, a Mediterráneumból áttelepülő faj a ma Gran Canaria szigetén élő Echium decaisnei decaisnei alfajhoz állhatott közel. A fajok, változatok megsokasodását az adaptív radiáció tankönyvi példájaként fogják fel: az „ős kígyószisz” új és új változatai fejlődtek ki, ahogy a növény alkalmazkodott a legkülönfélébb élőhelyekhez. Így például:

az Echium gentianoides La Palmán és a Echium wildpretii wildpretii Tenerifén az alhavasi övben,
az Echium pininana La Palmán a babérlombú erdő tisztásain,
az Echium callithyrsum Gran Canarián, az Echium webbii La Palmán és az Echium sventenii Tenerifén a száraz fenyvesekben,
az Echium simplex Tenerifén a felső pozsgás bozót övben,
az Echium handiense Fuerteventurán, az Echium onosmifolium onosmifolium és az Echium onosmifolium spectabile Gran Canarián, a tűzhányó kígyószisz (Echium vulcanorum) pedig Fogo szigetén az alsó pozsgás bozót övben él.

A különböző eredetű, de hasonló megjelenésű fajok kifejlődése a vikarizmus, aminek a makaronéziai kígyószisz fajok ugyancsak szép példáit szolgáltatják. Így például rendkívül hasonlítanak egymásra az alábbi, egymástól gyakran igen messze kifejlődött fajok:

Echium aculeatum, Echium leucophaeum és Echium brevirame Tenerifén, illetve La Palmán,
Echium acanthocarpum La Gomerán,
Echium candicans Madeirán,
Echium hierrense El Hierrón,
Echium bethencourtianum és Echium webbii La Palmán és
Echium virescens Tenerifén.