Központi Vásárcsarnok

A Nagycsarnok (hivatalos nevén Központi Vásárcsarnok, egyéb nevei: Vásárcsarnok, Fővám téri központi vásárcsarnok, régebben Dimitrov csarnok) Budapest legnagyobb vásárcsarnoka, amely Budapesten, a Ferencvárosban található.

Központi Vásárcsarnok
I. számú vásárcsarnok
A vásárcsarnok a Vámház körút felől
Település	Budapest IX. kerülete
Cím	1093 Budapest, Vámház körút 1–3.
Építési adatok
Építés éve	1894–1896
Rekonstrukciók évei	1991–1994
Építési stílus	szecessziós építészet
Tervező	Pecz Samu
Építész(ek)	Pecz Samu
Hasznosítása
Felhasználási terület	vásárcsarnok
Alapadatok
Alapterület	8363 m²
Teljes terület	11 532 m²
Elhelyezkedése
Központi Vásárcsarnok Pozíció Budapest IX. kerülete térképén
é. sz. 47° 29′ 12″, k. h. 19° 03′ 32″47.48669, 19.0588
A Wikimédia Commons tartalmaz Központi Vásárcsarnok témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Fekvése

A mai Szabadság híd pesti hídfőjénél volt a Fővámház, ahol a Duna folyamon szállított áruk elvámolását végezték. A vízi út közelsége is magyarázza, hogy itt alakult ki Pest egyik legforgalmasabb piactere, két városrész, a Belváros és a Ferencváros határán.

Az első időkben saját vasúti rakodóvágánya is volt, és a felszín alatt folyosó kötötte össze a dunai rakparttal. Utóbbit később (egészen napjainkig) szemétszállításra használták. A Duna felőli, rácsos bejárati kapuján keresztül a 4-es metró megállójához kapcsolódóan, a 2-es villamos vágányainak lesüllyesztéséig jól látszott a vásárcsarnok felé vezető hosszú folyosó.

1965-ig vasúti kapcsolata volt a Budapest-Dunapart teherpályaudvarral.^[1]

A beruházás

A Központi Vásárcsarnok volt az egyik legnagyobb beruházás, ami Kamermayer Károlynak, az 1873-ban létrejött Budapest első (fő)polgármesterének nevéhez fűződik, aki 1896-os nyugalomba vonulását követően a komplexum átadásán már magánemberként vett részt.

Az épület

Pecz Samu építész, műegyetemi tanár nyertes pályázati tervei alapján készült el, 1894–1896 között.

A magyarországi historizmus téglaépítészetének egyik legjelentősebb alkotása. A bejárati kőkapuk neogótikus stílusjegyeket viselnek. A tetőt a pécsi Zsolnay-gyár színes épületkerámiái fedik. Kovácsoltvas szerkezettel fedett alapterülete 8363 négyzetméter, a 60 méter főhomlokzatú csarnok bazilikás belső terű főhajója 28 méter magas, 150 méter hosszú. A falakat különböző árnyalatú vörös és sárga téglaburkolattal fedték, a homlokzatot Zsolnay-pirogránittal borították. Az árusítóhelyek berendezéseit és a vasszerkezeteket a Waagner és a Schlick gyár készítette, a porcelán- és majolikaburkolatok szintén a pécsi Zsolnay-gyárból kerültek ki. A költségek 1 millió 900 ezer forintra rúgtak, csaknem annyiba, mint a másik négy pesti vásárcsarnokéi összesen, amelyeket 1897-ben a Nagyvásárcsarnokkal egy napon nyitottak meg. Az épületet 1977-ben műemlékké nyilvánították.

Az idők folyamán erősen tönkrement. A második világháború után a pincében tárolt nemes építőanyagokkal állították helyre, az eredeti építészeti stílusnak nem megfelelően. 1991-re ismét életveszélyessé vált, bezárták, majd 1994-ig felújították. 1999-ben elnyerte az építészeti szakma legkiemelkedőbb nemzetközi elismerését, a FIABCI Prix d’Excellence díját.^[2] 2013-ban a CNN Travel Európa legjobb piacának nevezte.^[3] A világ tíz legjobb vásárcsarnoka között szerepel. A turisták körében kedveltebb kiskereskedelmi létesítmény a kezdetek óta fővárosi tulajdon és a BUDAPEST VÁSÁRCSARNOKAI Piacokat, Üzletközpontokat és Vásárcsarnokokat Üzemeltető Kft. (2021 előtt: Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatósága) kezelésében áll.

Híres látogatói

Évszázados fennállása alatt I. Ferenc József magyar király, II. Vilmos német császár uralkodók, Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja és Margaret Thatcher brit miniszterelnök is.^[4]

Galéria

• 
  A Vásárcsarnok 2016-ban
• 
  A csarnok felülnézetből
• 
  A nyugati homlokzat
• 
  A déli homlokzat
• 
• 
  Homlokzati dísz
• 
  Homlokzatrész
• 
  Főbejárat