Remove ads
From Wikipedia, the free encyclopedia
A körtemplom vagy kerektemplom a centrális alaprajzú templomépületek hagyományos fajtája; alaprajza többé-kevésbé kör vagy ahhoz közeli nalakú. Az épület gyakran kupolával fedett. Ez a rotunda leggyakoribb típusa, de a két fogalom nem feleltethető meg egymásnak:
A tiszta kör forma azonban meglehetősen ritka; a kör alaprajú hajóhoz többnyire patkó- vagy félköríves apszist toldottak, de gyakoriak a belsőfülkés vagy a későbbi templomokban a karéjokkal bővített példák is.[1]
A két legősibbnek tekinthető körtemplom Göbekli tepe és Stonehenge oszlopkörökből álló, megalit építménye. Göbekli tepe Kisázsiában, a mai Törökország területén található az Eufrátesz felső folyásának vidékén. Göbekli tepe korát mintegy 12 000 évre becsülik a kutatók. Az angliai Stonehenge 5100 éves.
A közép-ázsiai Horezmben épült a Koy-Krylgan Kala (i. e. 4-3. század). Érdemlegesek a Málta és Szardínia szigetén található nurágh-épületek is.
A centrális tereket már a görög építészet is előszeretettel használta, az ókori körtemplomok közül azonban a római Pantheon a legismertebb. Rómában áll egy másik nevezetes körtemplom is, a Santo Stefano Rotondo.
A magyar körtemplomokat egyesek szélsőségesen tudománytalan módon a jurta kör alakjából eredeztetik.
Közép-Európában kiemelkedően sok körtemplomot építettek, ezek történelmi és építészeti értéke jelentős. Az ősi centrális elrendezés megidézi a természeti vallások formavilágát, de benne már a kereszténység funkciók kapnak helyet. Így a keleti és a nyugati kereszténység határterületén olyan, független épülettípus alakult ki, amely egyik oldalnak sem része, de mindkettő hatása felfedezhető benne.[1] Feltehető, hogy ezzel az építészeti formával a kialakuló új államok szuverenitásukat is próbálták hangsúlyozni, mert a Bizánci és a Német-Római Birodalom is folyamatosan próbálta növelni befolyását a régióban. A Kárpát-medencében jelenleg közel kétszáz körtemplomról tudunk.[1] Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban, Horvátországban, Ausztriában, a Német-római Birodalomban, az egykori Morvaországban, Dalmáciában és Bajorországban jellemzően a 9–11. században építettek sok körtemplomokat. Ezek átmérője többnyire 6–9 méter volt, keletelt apszissal. Néha négy apszist is illesztettek hozzá a négy égtáj felé. Az ilyen négykaréjos templomok is sokfelé, még a Kaukázusban is megtalálhatók.
A 10. század kezdetétől egészen a 14. század elejéig, a gótika térhódításáig sokféle körtemplomot építettek a Kárpát-medencében; néhányuk ma is épben áll.[1]
Egyes helyeken, például Sárospatakon a régészeti föltárás csak az alapokat hozta felszínre.
A rotundák gyakran nagyobb összetett templomok építésének első állomásai.
A Kárpát-medence első körtemplomait alighanem a Morva Fejedelemségben építették szent Metód térítő tevékenysége idején (a 9. század közepén). Három ilyen templomot tártak fel Mikulčicében, egyet-egyet Staré Mesto és Pohensko falvakban.[1] A grófságokra osztott Frank Birodalomban azokat a központokat, ahol az uralkodó rendszeresen megszállt, pfalzoknak nevezzük, és ez a név átszármazott a bennük épült szakrális építményekre is. Ezek rendszerint két részből álltak: egy aulának nevezett reprezentatív fogadótérből — aminek előképe a germán hosszúház — és egy attól független, csaknem mindig centrális elrendezésű, többnyire kör alaprajzú kápolnából. A pfalzok a Német-római Császárság idején is használatban maradtak, ezért nehéz megállapítani, hogy mely körtemplomok épültek a karoling korban és melyek az Ottók korában. Az azért kijelenthető, hogy a legtöbb palotakápolna nem centrális volt.[1]
Dunakeszin az Alagi major romjai mutatják, hogyan bővítették a templomot az apszis irányába, kelet felé. Nagyobb szabású bővítésre látunk példát Isaszegen, ahol a központi helyen álló rotundát kelet és nyugat felé is bővítették, vagyis ráépítették a keletelt gótikus templomot. Más esetekben a körtemplom a nyugat felé hozzáépített kisebb (Szalonna), vagy tekintélyesebb hajó (Bagod-Vitenyédszentpál, Hidegség, Vágkeresztúr, Ipolykiskeszi, Herencsény, Gerény) keleti apszisa lett úgy, hogy a körtemplom nyugati falát elbontották.
Egyesek kapcsolat vélnek felfedezni a közép-európai és a Kaukázusban, a 9-11. századi Örményországban épített körtemplomok között. Ennek fő példásaként a hatkaréjos körtemplomokat hozzák föl. Karcsa, Gerény, Kiszombor templomaival rokonok a következő Kaukázus-vidéki örmény templomok: Aragatz, Bagaran (az egykori főváros), Bagnayr, Botshor és Kiagmis Alti. Megtalálhatók azonban a nyolckaréjos, nyolcosztású centrális épületek is az örmény művészetben: Aniban, Irindben, Varzhahanban, Ninozmindában. A közép-európai és a kaukázusi építészet kapcsolatára az elsők között Csemegi József építész mutatott rá.
A körtemplom egy jellegzetes formája a bizánci stílusú bazilikák nyugati oldalán álló keresztelő kápolna. Ennek példáiként Magyarországon a jáki épületegyüttest, a Felvidéken pedig a bényi együttest említhetjük. A legismertebb ilyen épületek Itáliában, Firenze, Pisa, Parma városaiban találhatók.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.