Julius von Payer

Julius Johannes Ludovicus von Payer, magyaros formában Payer Gyula (Schönau, 1841. szeptember 2. – Veldes, 1915. augusztus 30.) osztrák–magyar monarchiabeli katonatiszt, sarkkutató, hegymászó, térképész és tájképfestő.

Julius von Payer
Született	Julius Johannes Ludovicus von Payer 1841. szeptember 2.[1][2] Teplice[3]
Elhunyt	1915. augusztus 30. (73 évesen)[4][3] Bled
Állampolgársága	osztrák
Foglalkozása	felfedező festőművész térképész katonatiszt hegymászó sarkkutató
Iskolái	Theresianum Katonai Akadémia
Kitüntetései	Osztrák Császári Vaskorona-rend Teplice díszpolgára honorary doctor of the University of Halle-Wittenberg Munkács díszpolgára (1875) Patron’s Medal (1875)[5]
Halál oka	szívinfarktus
Sírhelye	Wiener Zentralfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Julius von Payer témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Julius von Payer mint az osztrák–magyar északi-sarki expedíció vezetője

Katonai pályájának kezdete

Julius Payert fiatalon íratták be Łobzówba, (ma Krakkó része) egy gyalogsági kadétiskolába. 1857 és 1859 között a bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia kadétja volt. 1859-ben alhadnagyi rangban szolgált a 36. gyalogezredben Veronában. Részt vett az 1859-es solferinói csatában. 1860 és 1863 között továbbra is Veronában szolgált. 1863-ban kinevezték történelemtanárnak a kismartoni katonai iskolába. Még ebben az évben elnyerte a hadnagyi rangot. 1866. június 24-én részt vett a custozzai csatában; hősiessége elismeréseként kitüntették.

Payer mint hegymászó

1862-től kezdett szabadidejében a dél-tiroli Alpok és a Magas-Tauern hegycsúcsainak meghódításába, megmászásába. 1864–1868 között bejárta az Adamello-Presanella hegycsoportot. Elsőként mászta meg az Adamello-hegyet (3554 méter). Túráiról részletes topográfiai térképeket készített; eredményeinek köszönhetően Payer a bécsi Ausztriai Térképészeti Hivatal egyik munkatársa lett.

Payer mint felfedező

1868-ban August Petermann német geográfus meghívására részt vett az 1869–1870-es második német északi-sarki expedícióban. 1871-ben előexpedíciót vezetett Karl Weyprechttel együtt a Novaja Zemlja szigetcsoport felé. 1872 és 1874 között az osztrák–magyar északi-sarki expedíció egyik vezetője volt: az expedíció eredményeképpen fedezték fel a Ferenc József-földet. 1874. október 1-jén a felfedezésért 44 guldennel jutalmazták, 1876. október 24-én pedig megkapta az örökletes lovagi rangot. Még ebben az évben megírta az expedícióról szóló Die Österreich-Ungarische Nordpol Expedition in den Jahren 1869–1874 című művét. Időközben (1874-ben) kilépett a hadseregből.

Payer mint festő

„Sohasem hátrálunk meg”, Julius von Payer festménye

1877-ben megházasodott Fanny Kann-nal, egy frankfurt am maini elvált asszonnyal; a házasságból két gyermekük született: Jules és Alice. 1877–1879 között festészetet tanult Frankfurtban, 1880 és 1882 között pedig Münchenben. Monumentális festménysorozatot alkotott John Franklin sarki expedíciójáról, illetve saját északi-sarki felfedezőútjáról. Festményeiért a Müncheni Képzőművészeti Akadémia nagy medálját is elnyerte. 1882 és 1890 között festőként dolgozott Párizsban, itt ismerkedett meg Munkácsy Mihállyal is, akitől elsősorban a fekete és fehér szín használatát, a különböző kontrasztok alkalmazását tanulta meg. 1884-ben egy fertőzés eredményeképpen elvesztette az egyik szeme világát. Festményeit Párizsban, Münchenben, Berlinben és Chicagóban is kiállították, utóbbi helyen 1894-ben aranyérmet kapott alkotásaiért. 1890-ben elvált feleségétől, visszatért Bécsbe, és festőiskolát alapított hölgyek részére. 1892-től kezdve gyakran betegeskedett, de ebben az évben alkotta meg az egyik legismertebb képét: a „Sohasem hátrálunk meg” című festményt.

Időskora

1895-ben szeretett volna bekapcsolódni a német déli-sarki expedícióba, ám ez végül betegsége miatt elmaradt. 1903-tól szinte minden évben Bad Veldesben (ma: Bled, Szlovénia) kúráltatta betegségét. 1912-ben még egyszer utoljára egy nagyívű vállalkozásba kezdett: expedíciót szervezett, amelynek során egy tengeralattjáróval jutott volna el az Északi-sarkra. A felfedezőút nem valósult meg, Julius Payer 1915. augusztus 30-án meghalt Veldesben szívrohamban. Szeptember 4-én a bécsi Zentralfriedhofban temették el. Halála után Dél-Tirolban egy fennsíkot róla neveztek el (Payerhütte), Bécsben a Vega–Payer–Weypracht-kaszárnya nevében őrzi emlékét.

1875-ben Munkács díszpolgárává választották.^[6]

Magyarul megjelent művei

• Weyprecht Károly, Payer Gyula jelentései az Osztrák–Magyar Éjszaksarki Expediczió Bizottságához; ford. Sámi Lajos; Fanda-Frohna Ny., Budapest, 1874

Jegyzetek

1. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
2. Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
3. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
5. Brit Királyi Földrajzi Társaság: Gold Medal Recipients (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság, 2022
6. Почесні громадяни Мукачева. Мукачево (ukránul) (2010) (Hozzáférés: 2012. december 11.) arch

Források

• Пагиря В. В., Федів Є. Т. Творці історії Мукачева. – Ужгород : ТДВ «Патент», 2011. – 120 с., іл. ISBN 978-617-589-012-7)
• Julius von Payer (1842-1915) Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)

További információk

• Julius von Payer: Die Österreich-Ungarische Nordpol Expedition in den Jahren 1869-1874 (Bécs, 1876)
• Andreas Pöschek: Az osztrák–magyar északi-sarki expedíció német nyelven] (letölthető PDF formátumban)

• Földrajzportál
• Művészetportál