Julia Child

amerikai szakács From Wikipedia, the free encyclopedia

Julia Child
Remove ads

Julia Child (eredetileg McWilliams) (Pasadena, Kalifornia, 1912. augusztus 15. – Montecito, Kalifornia, 2004. augusztus 13.) amerikai szakács, író, televíziós személyiség. Leginkább arról híres, hogy a francia konyhaművészetet megismertette az amerikaiakkal, először szakácskönyve, a Mastering the Art of French Cooking („A francia konyhaművészet elsajátítása”), majd az ezt követő televíziós főzőműsora, a The French Chef segítségével („A francia főszakács”), amit 1963-tól kezdve vezetett.

Gyors adatok
Remove ads

Gyermekkora és iskolái

Julia Carolyn McWilliams néven született Pasadenában (Kalifornia) John McWilliams, Jr. lányaként, aki a Princetoni Egyetemen végzett. Anyja Julia Carolyn ("Caro") Weston, egy papírgyár örököse volt. Juliának két testvére volt, ő volt a legidősebb.[8]

A középiskoláig magassága elérte az 1,88 métert. Szívesen teniszezett, golfozott, kosárlabdázott. A sportolást a Smith College főiskola alatt sem hagyta abba. 1934-ben végzett, fő tárgya az angol nyelv volt.[9] A főiskola 2004-es sajtóhíre szerint fő tárgya a történelem volt.[10]

A főiskola elvégzése után New Yorkba költözött, ahol gépíróként dolgozott a W. & J. Sloane lakberendezési cég reklámosztályán. 1937-ben visszatért Kaliforniába, ahol a következő négy évben helyi lapoknak írt, reklámok készítésében működött közre és önkéntesként a pasadenai Junior League-ben dolgozott.[11]

Remove ads

A második világháború alatt

Az Office of Strategic Services-nél (OSS) kezdett dolgozni, miután az amerikai hadsereg és a tengerészet nem vette fel, mert túl magas volt.[12] Eleinte gépíróként dolgozott az OSS Washingtonban lévő főhadiszállásán, de képesítése és tapasztalata miatt hamarosan előléptették szigorúan titkos kutatói beosztásba. Közvetlenül William Joseph Donovan tábornok alatt dolgozott.[13] Egy évig az OSS Emergency Rescue Equipment Section (ERES) osztályán alkalmazták. 1944-ben áthelyezték Ceylonba (ma Srí Lanka). Itt titkos és bizalmas információk katalogizálásával és továbbításával foglalkozott.[14] Később áthelyezték Kínába, ahol az OSS titkárság vezetője lett és kitüntetést is kapott.[15] Más OSS iratokkal ellentétben Child aktáját 2008-ban feloldották a titkosság alól, a teljes anyag hozzáférhető online.[16]

Mialatt Ceylonban tevékenykedett, megismerkedett Paul Cushing Childdal, aki ugyancsak OSS-alkalmazott volt. 1946. szeptember 1-jén összeházasodtak Lumberville-ben (Pennsylvania),[17] majd Washingtonba költöztek. Child, aki eredetileg New Jersey-i lakos volt[18] egy időben Párizsban élt, mint művész, és ismert volt kényes ízléséről.[19] Ő ismertette meg feleségét a francia konyhával. Child az amerikai külszolgálatnál (United States Foreign Service) kezdett dolgozni. A házaspár 1948-ban Párizsba költözött, amikor az amerikai külügyminisztérium Pault Párizsba helyezte át.[15] A párnak nem volt gyermeke.

Remove ads

Franciaországban

Child később többször is szívesen emlékezett vissza, hogy első étkezése Rouenben kulináris megvilágosodás volt a számára. Az étkezés során osztriga, sole meunière és finom francia bor volt terítéken. A The New York Timesnak küldött cikkében azt írta: „úgy éreztem, szabaddá váltam és lelkierővel töltődtem fel”.

Párizsban beiratkozott a neves Le Cordon Bleu főzőiskolába, majd később magánúton Max Bugnard-tól és más mesterszakácsoktól tanult.[20] Belépett a Cercle des Gourmettes nevű női főzőklubba, ahol találkozott Simone Beckkel, aki éppen francia szakácskönyvet írt amerikaiak számára, barátnőjével, Louisette Bertholle-lal együtt. Beck azt javasolta Childnak, legyen társszerzőjük, mert ez segítette volna a könyv amerikai sikerét.

1951-ben Child, Beck és Bertholle megnyitották „főzőiskolájukat” Child párizsi konyhájában, amit École des trois gourmandes-nak neveztek („a három ínyenc iskolája”). A következő évtizedben Julia Child és férje körbeutazták Európát, majd az egyesült államokbeli Cambridge-ben telepedtek le (Massachusetts állam). Eközben a három hölgy folyamatosan kereste, tesztelte és alakította a recepteket. Julia Child a recepteket angolra fordította és részletes gyakorlati megjegyzéseket fűzött hozzájuk, amitől azok érdekesebbé és jobban megvalósíthatóvá váltak.

1963-ban Childék a franciaországi Provence-ban házat építettek Plascassier település közelében, a Cannes fölötti hegyekben, Simone Beck társszerző és férje, Jean Fischbacher birtokán. Childék a háznak a „La Pitchoune” nevet adták, aminek jelentése provansz dialektusban „a kicsike”.[21]

Az első közönségsikere

A három leendő könyvszerző előzetes szerződést írt alá Houghton Mifflin kiadóval, aki azonban később visszalépett, mert úgy vélte, hogy „a könyv inkább enciklopédia, mint szakácskönyv”. 1961-ben Alfred A. Knopf adta ki az akkoriban szokatlanul nagy méretű, 734 oldalas művet, Mastering the Art of French Cooking[22] címmel. A könyv azonnal bestseller lett és a kritikusok is dicsérték. Ez részben az 1960-as évek elején megjelenő amerikai érdeklődésből fakadt a francia kultúra iránt. A kritikusok áradoztak a jól használható illusztrációk és a minden részletre kiterjedő leírások miatt, mivel így a receptek akár kezdő háziasszonyok számára is megvalósíthatóvá váltak. A könyv még napjainkban is forgalomban van (2010-es évek), több főzőiskola alapműként tekint rá.

A könyv sikerét követően Child cikkei színes magazinokban jelentek meg; rendszeres rovata volt a The Boston Globe-nál. Julia Child közel húsz könyvet írt, önállóan vagy másokkal közösen. Utolsó könyve, amit unokaöccsével, Alex Prud'homme-mal együtt írt, az önéletrajza volt, My Life in France címmel jelent meg (Életem Franciaországban) 2006-ban, halála után. A könyvben leírja életét Paul Childdal a háború utáni Franciaországban.

Remove ads

Televíziós karrier

Thumb
A „Julia Child konyhája” tévéműsor díszlete a Smithsonian National Museumban

Miután 1962-ben egyik könyvéről beszámolt egy bostoni tévécsatorna (National Educational Television - „nemzeti oktató televízió”), és meghívták egy főzőbemutatóra, ahol a nézők tetszésére omlettet készített, kézenfekvő volt, hogy önálló műsort kapjon. Ennek címe: The French Chef („A francia főszakács”) lett, aminek első adása 1963. február 11-én volt a WGBH tévécsatornán. A műsor azonnali siker volt, amit országosan átvettek más hálózatok és tíz évig futott. A műsorért Peabody- és Emmy-díjat kapott. Ez volt az első olyan Emmy-díj, amit oktatóműsornak ítéltek oda. Nem Julia Child volt az első, aki televízióban szakácsként szerepelt, de őt nézték a legtöbben. Stílusa közvetlen és bátorító volt.

Child második könyve, a The French Chef Cookbook („francia szakácskönyv”) a tévében bemutatott receptek gyűjteménye volt. 1971-ben jelent meg a Mastering the Art of French Cooking, Volume Two („a francia konyhaművészet elsajátítása, 2. rész”), amit Simone Beckkel közösen írt. Ebben már nem vett részt Louisette Bertholle, akivel kapcsolatuk megromlott.[23] Julia Child negyedik könyve, a From Julia Child's Kitchen („Julia Child konyhájából”) a férje által készített fényképekkel jelent meg, és Julia tévéműsor alatt leírt megjegyzéseit is tartalmazta.

Az 1970-es és 1980-as években Julia Child több tévés műsor sztárja volt, köztük a Julia Child & Company, Julia Child & More Company és Dinner at Julia's-nak.

1979-es könyve, a Julia Child and More Company elnyerte az amerikai könyvek díját.[24] 1981-ben megalapította a „bor és étel” intézetét,[25] aminek feladata volt, hogy „elősegítse a minőségi borok és ételek elfogadását és megértését”. 1989-ben kiadta szándéka szerint mindent összefoglaló, legnagyobb művét, a The Way To Cook-at („a főzés módja”), ami a könyv mellett videót is tartalmazott.

Julia Child négy további sorozatban szerepelt az 1990-es években, amiben vendégszakácsok is közreműködtek: Cooking with Master Chefs, In Julia's Kitchen with Master Chefs, Baking With Julia és Julia Child & Jacques Pépin Cooking at Home.. Jacques Pépin többször volt a társa ezeken a programokban és a könyveiben.

Többen bírálták Julia Child olyan alapanyagait modern táplálkozás-élettani szempontból, mint a vaj és a tejföl. Ezekkel a nézetekkel egész karrierje során vitatkozott és rámutatott, hogy „a fanatikus félelem az ételtől” átveszi az uralmat az Egyesült Államok étkezési szokásai fölött, és a „tápérték”-re való túlzott koncentrálás megszünteti az ételek élvezetét.[26][27] Egy 1990-es nyilatkozatban azt mondta: „Mindenki túlreagálja a dolgot. Ha az ételtől való félelem folytatódik, az a gasztronómia halála lesz az Egyesült Államokban. Szerencsére a franciák nem szenvednek ettől a hisztériától. Élveznünk kell az ételeket. Az életben ez a legegyszerűbb élvezet.”[28]

Thumb
„Julia Child konyhája”, amit a férje tervezett - három tévésorozatban volt a főzőműsor helyszíne

A In Julia's Kitchen with Master Chefs sorozattal kezdve Julia Child saját konyhája Cambridge-ben volt a helyszíne a műsornak. Ezt teljesen átalakították, hogy a műsor felvételeire alkalmas legyen: tévé-minőségű világítás, három kamera (amik a teljes teret közvetíteni tudták), és egy robusztus sütő-terület (egyik részén gázsütő, villanytűzhely a másik oldalon), ami középen helyezkedett el. Elegendő hely maradt Julia Child egyéb konyhai eszközeinek (edények, lábasok, még egy fali tűzhely is, aminek az ajtaja nyikorgott).[29] Gyakorlatilag minden részt itt vettek fel az 1990-es években.

Remove ads

Az utolsó évek

Szeretett barátnője, Simone Beck halála után átadta franciaországi otthona, a La Peetch kezelését unokahúgának, Philának, miután egy hónapot ott töltött 1992 júniusában, ahogy ezt közel 30 évvel korábban ő és férje, Paul Child megígérték a családnak. 1992-ben egy hónapos kirándulást tett Olaszországban Bob Spitz amerikai újságíróval. Spitz jegyzeteket és hangfelvételeket készített az út során, amiket 2012-ben könyvben jelentetett meg, Julia Child 100. születésnapjára.[30][31]

Paul, aki tíz évvel idősebb volt Juliánál, 1994-ben meghalt az idősek otthonában, öt évvel azután, hogy több stroke-ja volt.[32]

2001-ben Julia Child bevonult egy idősotthonba (Santa Barbara, Kalifornia). Házát és irodáját a Smith College-ra hagyta (ők később eladták a házat).[33] Konyháját, amiben a pultok szokatlanul magasan voltak, Julia termetéhez igazodva, a National Museum of American History-nak adományozta („amerikai történelmi múzeum”), ahol jelenleg is látható.[34] Jellegzetes rézedényei és fazekai először a „COPIA”-ban voltak kiállítva (Napa, Kalifornia), majd 2009 augusztusában átkerültek a Smithsonian múzeumába (Washington, DC.), a többi kiállítási darabhoz.

2000-ben Julia Child megkapta a francia becsületrendet,[35] és az amerikai művészeti és tudományos akadémia tagjai közé választották.[36] 2003-ban megkapta az amerikai elnöki szabadság-érmet. Tiszteletbeli doktori címet kapott a Harvard University-tól, a Smith College-tól és a Brown University-tól,[37] más egyetemek mellett.

2004. augusztus 13-án Julia Child elhunyt a Casa Dorinda nevű idősotthonban, ahol lakott (Montecito, Kalifornia), két nappal 92. születésnapja előtt. Halálát veseelégtelenség okozta.[38]

Julia Child így fejezte be utolsó könyvét, a My Life in France-t: „...visszagondolva az jut eszembe, hogy az asztal és az élet örömei végtelenek – toujours bon appétit!"[32]” (toujours bon appétit! = „mindig jó étvágyat!”)

Remove ads

Munkái

Tévés műsorok

  • The French Chef (1963–1973)
  • Julia Child & Company (1978–1979)
  • Julia Child & More Company (1980–1982)
  • Dinner at Julia's (1983–1985)
  • The Way To Cook (1989) hat egyórás videókazetta
  • A Birthday Party for Julia Child: Compliments to the Chef (1992)
  • Cooking with Master Chefs: Hosted by Julia Child (1993–1994) 16 epizód
  • Cooking In Concert: Julia Child & Jacques Pepin (1993)
  • In Julia's Kitchen with Master Chefs (1994–1996), 39 epizód
  • Cooking in Concert: Julia Child & Jacques Pepin (1995)[39]
  • Baking with Julia (1996–1998) 39 epizód
  • Julia & Jacques Cooking at Home (1999–2000) 22 epizód
  • Julia Child's Kitchen Wisdom, (2000) kétórás különkiadás

DVD kiadások

  • Julia Child's Kitchen Wisdom (2000)
  • Julia and Jacques: Cooking at Home (2003)
  • Julia Child: America's Favorite Chef (2004)
  • The French Chef: Volume One (2005)
  • The French Chef: Volume Two (2005)
  • Julia Child! The French Chef (2006)
  • The Way To Cook (2009)
  • Baking With Julia (2009)

Könyvei

Remove ads

Magyarul megjelent művei

  • Életem Franciaországban; közrem. Alex Prud'homme; ford. Lelik Krisztina; Kelly, Bp., 2011

Kulturális hatás

  • 2002-ben Child szakácskönyvei inspirálták Julie Powell amerikai bloggert, aki elhatározta, hogy egy év alatt Child francia szakácskönyvének összes receptjét elkészíti. A blog alapján Powell 2005-ben könyvet írt.[40][41][42] 2009-ben Julia Child önéletrajzi könyve, a My Life in France és Julie Powell regénye alapján Nora Ephron mozifilmet készített Julie és Julia – Két nő, egy recept címmel, amiben Meryl Streep alakította Julia Child szerepét. A filmbeli teljesítményéért Meryl Streep Golden Globe-díjat kapott „vígjáték” kategóriában. Maga Child nem kedvelte Powell blogját, közönségesnek és hatásvadásznak tartotta.[43]

Jegyzetek

Fordítás

További információk

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads
Remove ads