Joseph Othmar von Rauscher

Joseph Othmar von Rauscher (Bécs, 1797. október 6. – Bécs, 1875. november 24.) a Bécsi főegyházmegye hercegérseke, a római Santa Maria della Vittoria bíborosa, osztrák lovag.

Joseph Othmar von Rauscher
Született	1797. október 6.[1][2][3][4][5] Bécs[6]
Elhunyt	1875. november 24. (78 évesen)[1][2][3][4][5] Bécs
Állampolgársága	osztrák
Nemzetisége	osztrák
Foglalkozása	katolikus pap
Tisztsége	megyéspüspök (1849. január 29. – ) bécsi érsek (1853. március 26. – ) bíboros (1855. december 17. – ) Member of the enlarged Imperial Diet (1860–1860) az Osztrák Birodalmi Tanács főrendiházának tagja (1861. április 18. – )
Iskolái	Akademisches Gymnasium
Sírhelye	Szent István-székesegyház
a Bécsi főegyházmegye hercegérseke
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Szentelők	Friedrich zu Schwarzenberg (főszentelő) Heinrich Hofstätter (társszentelő) Anton Martin Slomšek (társszentelő)
Szentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Jakub Bosagi, C.M.Vd. 1855 Johann Baptist Rudolph Kutschker 1862 Dominik Mayer 1863
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Franz Xaver Zenner 1851 Tarnóczy Miksa 1851
Catholic Hierarchy
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Othmar von Rauscher témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

Tanulmányainak befejeztével 1823-ban pappá szentelték. Két évi káplánkodás után 1825-ben a salzburgi líceumban az egyházjog és történelem tanára, 1832-ben a bécsi keleti akadémia igazgatója és címzetes apát, egyúttal Ferenc József magyar királynak bölcsészettanára. 1848-ban seckaui püspök, 1853-ban bécsi hercegérsek. 1855. december 1-jén, miután a pápai Szentszékkel kötött konkordátumnak létrehozásában (1855. augusztus 18.) nagy része volt, bíboros lett. 1860-ban Reichsrat-képviselő, később az Urak Házának tagja. 1870-ben az első vatikáni zsinaton a pápai tévedhetetlenségi dogma ellen küldött, de azt megyéjében kihirdette. Előmozdította az egyházi művészetet templomok építésével és megújításával. Pásztori körlevelei és szentbeszédei, amelyekben a kor legfontosabb kérdéseit tárgyalja, magasabb irodalmi értékűek. Önálló – befejezetlen műve: Geschichte der christlichen Kirche (Salzburg, 1829, 2 kötet).

Ferenc Józsefet és Erzsébet királynét ő adta össze.

Jegyzetek

1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
2. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
4. Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
5. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
6. Rauscher, Joseph Othmar Ritter von (BLKÖ)

Források

• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X

• Katolicizmusportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap