From Wikipedia, the free encyclopedia
Jordan Dimitrov Radicskov, Йордан Димитров Радичков (Kalimanica, 1929. október 24. – Szófia, 2004. január 21.) bolgár író.
Jordan Radicskov | |
Született | 1929. október 24.[1][2][3][4] Kalimanica |
Elhunyt |
Szófia |
Álneve | Gligor Gligorov |
Állampolgársága | bolgár |
Gyermekei | Dimitar Radichkov |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | a bolgár nemzetgyűlés tagja |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Central Sofia Cemetery |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jordan Radicskov témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
1947-ben érettségizett Berkovicában.[7] 1951-ben a Народна младеж című lap helyi tudósítója, 1952és 1954 közt szerkesztője volt. 1954 és 1960 közt a Вечерни новини című lap szerkesztőjeként dolgozott. Első novellái is e lapban jelentek meg.
Első önálló kötete, a Сърцето бие за хората 1959-ben jelent meg, ezt követte a Прости ръце 1961-ben és az Обърнато небе 1962-ben. Ezek az alkotásai a szocialista realizmus stílusában fogantak, ezt fokozatosan felváltotta a folklorisztikus elemekkel, népi humorral kombinált groteszk, parodisztikus stílus.
Munkái tárgyát megfosztotta természetes környezetüktől, kiragadta őket kontextusukból, a valóságot egyfajta komikus színjátékká formálta át. A fantasztikum és a valóság keveredik Radicskov munkáiban, a modern ipari civilizáció képei vegyülnek a távoli, mitikus múlt elemeivel, emiatt stílusát egyfajta "balkáni mágikus realizmusként" is említik. Ezt a parodisztikus stílust kezdetben ellenségesen fogadta a bolgár kommunista párt, sokszor primitivizmussal, eszkapizmussal és agnoszticizmussal vádolták. Írásai java részének főhősei szülőföldje, Északnyugat-Bulgária néprajzának jellegzetes alakjai. Az a tény, hogy szülőfaluja, Kalimanica megsemmisült (1983-ban az Ogosta duzzasztógát vize alá került) visszatérő elem lett írásaiban. Alkotásai másik fő témája a természet és a vadon élő állatok.[8] Az évek során komoly népszerűségre tett szert úgy hazájában, mint a nemzetközi közösségben, 2001-ben Irodalmi Nobel-díjra is jelölték.
1966-ban filmforgatókönyvet írt Горещо пладне címmel, ez egy folyóban csapdába esett fiú megmentéséről szól. A film hatalmas sikert aratott. 1969-es regénye, a Барутен буквар Bulgáriában először beszélt a szocializmusról a fantázia, a népi bölcsességek és a trágárság keverékének erőteljes keverék-nyelvezetén (az addig megszokott erőteljesen idealizáló felfogás helyett). Számos elismert gyermekkönyvet is írt, ezek közül az 1968-ban megjelent Ние, врабчетата különösen népszerű. Munkáit gyakran saját absztrakt rajzaival illusztrálta. Különösen híres volt nyelvezetéről, kritikusai kijelentették, hogy "Radicskov munkáinak igazi főszereplője a szó".[9] Bolgár kultúrára gyakorolt hatásának egyik legnagyobb megnyilvánulása az a tény, hogy munkái számos neologizmust[10] és kifejezést vezettek be a bolgár mindennapokba.
Számos irodalmi, színházi és filmes díjat kapott úgy hazájában, mint külföldön. Bulgária közéletének kiemelkedő alakja volt, 1962-től a Bolgár Írószövetség tagja, 2001-ben a Bolgár Szocialista Párt képviselője volt, de e tisztségéről hamar lemondott, s élete utolsó éveiben egyre inkább visszavonult a politikától.[11] Munkáit több, mint harminc nyelvre fordították le.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.