From Wikipedia, the free encyclopedia
James Patrick York Page (Heston, Middlesex, Anglia, 1944. január 9. –) ismertebb nevén Jimmy Page angol gitáros, zeneszerző és producer, a Brit Birodalmi Érdemrend (OBE) birtokosa.
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Jimmy Page | |
 | |
| Jimmy Page 2008-ban | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | James Patrick York Page |
| Becenév | Jimmy |
| Álnév | ZoSo |
| Született | 1944. január 9. (80 éves) Heston, Anglia |
| Házastársa |
|
| Élettárs |
|
| Iskolái | Surrey Institute of Art & Design, University College |
| Pályafutás | |
| Műfajok | blues rock hard rock rock and roll folk-rock |
| Aktív évek | 1957– |
| Kapcsolódó előadó(k) | Crusaders The Yardbirds New Yardbirds Led Zeppelin The Honeydrippers The Firm Coverdale and Page Page and Plant Herman's Hermits XYZ Joe Cocker The Edge Jack White Donovan The Black Crowes |
| Hangszer | gitár,[1] harmonika, basszusgitár, bendzsó, szintetizátor, szitár, mandolin, tamburin |
| Díjak |
|
| Tevékenység | zenész, dalszerző, producer |
| Kiadók | Swan Song Atlantic Geffen Fontana Mercury |
| IPI-névazonosító |
|
| Jimmy Page weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jimmy Page témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutását segédzenészként kezdte London-ban, ezután a The Yardbirds-ben volt tag. 1968-ban alapította meg a Led Zeppelint.
2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosának listáján a 9. helyet foglalta el.[2] 2011-ben a Rolling Stone módosította a listát, ezen már a 3. helyre rangsorolták. A Gibson Minden idők 50 legjobb gitárosa listáján a 2. helyet érte el.[3] 2007-ben a Classic Rock magazin a 4. helyre rangsorolta a 100 legvadabb gitárhős listáján.[3] Kétszer iktatták be a Rock and Roll Hall of Fame-be, először a Yardbirds,[4] majd másodszor a Led Zeppelin[5] tagjaként. Róla nevezték el a 44016 Jimmypage nevű kisbolygót.
James Patrick York Page 1944. január 9-én született Hestonban (Middlessex). Édesapja egy northamptoni ipari üzem személyzetis munkatársa, édesanyja orvosi asszisztens volt. A házaspár egyetlen gyermeke első 10 éve jelentős részét meglehetős elszigeteltségben töltötte nagybátyja vidéki farmján Northamptonshire-ben. A családi emlékezet szerint leginkább bélyeget gyűjtött vagy körbefutotta a ház körüli területet. Nyolcéves volt, iskolába kezdett járni, amikor a család elköltözött Epsomba (Surrey). Beleszeretett az antik művészetekbe, a régiségekbe, amikor szülei – társadalmi kapcsolataikat ápolva – körbecipelték a megyében, s így megismerkedett a tehetős angol középosztály életével, környezetével. Tizenhárom éves volt, amikor az életét meghatározó élmények érték.
Szüleitől kapott egy spanyolgitárt, amelyen elkezdett pengetni, és már 1957-ben, 13 évesen szerepelt tévéfelvételen.[6] Jimmy Page a rock and roll bűvkörébe került. Egy Presley dal, a „Baby Let's Play House” korai kedvence volt az első elektromos gitárján, egy használt 1959-es Futurama Graziosón.[7] Időközben a család Londonba költözött. Page a barátaival a Kingston Art College-ba járt gitárt tanulni. Vett vagy fél tucat leckét, de ott nem volt egyetlen igazi gitártanár sem akkoriban. Hat lecke után a diák jobb volt, mint az instruktora (Mrs. Page)."
Szédítő tempójú fejlődésének, tehetségének hamar híre szaladt Londonban. Olyannyira, hogy alig egy év elteltével a gyermekkorúak közül egyedül őt hívták meg a BBC "Talent Quest" elnevezésű tehetségkutató műsorába, énekesek és zongoristák közé, ahol balladákat adott elő gitárján. Page otthon sok figyelmet, gondos nevelést kapott. A szülei támogatták zenei ambícióit, növekvő érdeklődését a populáris zene és a rock and roll iránt. 1962-ben Page a középiskolás évek vége felé járt, s miután serdülő korától érdekelték a biológiai kutatások, úgy tervezte, hogy egy laboratóriumban fog elhelyezkedni.[8] Ehelyett Neil Christian felajánlott számára egy helyet zenekarában, a Crusadersben, és ő elfogadta azt. Néhány hónapig ez csak kötelező gyakorlásokat jelentett a számára. De aztán a Neil Christan's Crusadersben Page Anglia egyik legismertebb gitárosává vált.
Néhány hónapos Crusaders-turnézás után súlyosan megbetegedett. Az állandó utazások közben rendszertelenül és keveset evett, alig aludt, így krónikus mirigygyulladása alakult ki. Először ekkor vált kérdésessé, hogy folytathatja-e egyáltalán a megerőltető zenészéletet. A baj olyannyira komoly volt, hogy Page az egészségére gondolva jobbnak látta, ha leáll egy időre. Visszamondta Alexis Korner ajánlatát a munkára a Blues Incorporatedben, és otthagyta a Crusaderst is (utódja egy bizonyos Ritchie Blackmore lett). Page-nek szerencsére sikerült felépülnie és miután szabadidejében addig is sokat festett, rajzolt és érdekelte a művészettörténet, beiratkozott a Surrey Művészeti Főiskolába. Néhány iskolatársával jó kapcsolatba került. Pl. a basszusgitározó Peter Moodyval és a gitáros Anthony "Top" Tophammel, aki még abban az évben (1963.) a Yardbirds első gitárosa lett. A főiskolán nem nagyon szerették azt a zenét, amit Page, ám a Rolling Stones felbukkanása változtatott ezen. Page-et egyre többen hívták játszani, jó nevet szerzett magának azzal is, hogy teljesen egyedül bluesgitározott a Crawdaddy-klubban. Gitározott Jet Harris és Tony Meehan korábbi Shadows-tagok kislemezén, a „Diamonds”-on, amely Angliában 6 héten át vezette a listát, és további 7 héten keresztül fenn is tudott maradni. S hogy milyen felkavaró élmény volt a siker Page számára, annak ékes bizonyítéka Amerikában élő barátjához, Ron Kellermannhoz írt levelének néhány sora: "Nagyon szerencsés vagyok, hogy megint játszhattam! (...) Te biztosan el tudod képzelni, hogy mennyire ki voltam ütve, amikor a felvétel no.1. lett!" Page-et a siker után egyre többször hívták vendégül felvételekre. Így aztán Jimmy Page 18 hónapnyi főiskola után sessionzenész lett Londonban.[8]
Az elkövetkező 3 évben a legtöbbet foglalkoztatott, elismert és keresett gitáros lett Angliában, minden stúdiót jól ismert belülről. Szinte állandó session-zenekart alkottak Big Jim Sullivannel, John Paul Jonesszal és Bobby Graham dobossal. Többek között játszott Donovan, Tom Jones, Lulu, a Who, a Kinks, Eric Clapton, a Them, Burt Bacharach, P. J. Proby, a Herman’s Hermits, Brenda Lee, a Rolling Stones és Joe Cocker, John Mayall és Chris Farlow különböző felvételein. Ekkoriban mondta Page-nek Ronnie Wood, a Rolling Stones későbbi gitárosa: Ideje volna megduplázni magad! Nem ismerek nálad gyorsabb kezű gitárost, de agyonhajszoltabbat sem. Lassítanod kellene! Page rövid időre megfordult különböző zenekarokban, pl. a Ciryl Davies All Starsban, a Carter Lewis and the Southernesben és a Mickey Finnben.[8]
A Yardbirds 1966-os oxfordi koncertje olyan gyengén sikerült, hogy Paul Samwell-Smith otthagyta a zenekart. Page felajánlotta, hogy beszáll basszusozni, amíg egy állandó tagot nem találnak. Mindenki kérte, hogy maradjon, és két hónapig basszusozott, míg Chris Dreja támogatta gitárjával Jeff Becket. Végül Dreja vette át a basszust, Page pedig szólógitárra váltott. Így alakult ki a Yardbirds kétgitáros felállása. Page először akkor vette át a vezetést, amikor 1966 augusztusában egy amerikai turné során Beck nem tudott játszani a San Franciscó-i Carousel Ballroom-ban tartott bulin. Simon Napier-Bell így nyilatkozott a kétgitáros Yardbirdsről:
Fantasztikus volt. Az volt minden bizonnyal a legjobb rockhangzás, amit akkor hallottam.
Azonban a zenekaron belül egyre nőtt a feszültség. Page és Beck egójának versengése konfliktusba torkollott. A Yardbirds bekerült az első ligába, együtt játszottak a Rolling Stones-szal, Ike és Tina Turnerrel egy angliai turnén. Jeff Beck nem bírta a tempót és kiborult. Page így emlékezett vissza: Bementem, és láttam, hogy Beck a feje fölött tartja a gitárját, és éppen készül Keith Relf fejéhez vágni, végül azonban a földhöz csapta, és így szólt: Miért akartátok, hogy ezt tegyem? Később Beck ismét kiszállt turné közben, de két nappal később Page megtalálta Becket a Los Angeles-i Whisky a Go Go klubban. Beck bocsánatot kért, de ahelyett, hogy visszavették volna, kirúgták. A kétgitáros Yardbirds szerepelt a Nagyítás című filmben, melyben Beck nekivágta gitárját az erősítőnek. Az utolsó Yardbirds lemez Little Games címmel jelent meg, csalódást okozva a rajongóknak. A lemez felvételei közben Page ismét találkozott John Paul Jonesszal (korábban a Happenings Ten Years Time Ago kislemezen dolgoztak együtt, de a Donovannal való közös munkán is kereszteződtek útjaik). Jimmy Page ez idő tájt Jeff Becktől kapott Fender Telecastert használt. Page a Yardbirds repertoárba beiktatta a White Summer című szólódarabját, valamint az I'm Confused alatt hegedűvonóval játszott és wah-wah pedált használt. Kiállásával és játékával megteremtette a brit rockgitáros prototípusát. A koncerteken mindig teljes hangerőn játszott. Thomas Wischler, az Artist's Music alkalmazottja így emlékszik vissza Jimmy Page-re:
Mi biztosítottuk a felszerelést a Yardbirdsnek. A fiúk hírhedtek voltak arról, hogy teljes hangerővel játszanak. Vic a tulajdonos, egyben a főnököm figyelmeztetett, ne hagyjam, hogy ezek a fickók a 7-es fokozatnál jobban feltekerjék a cuccot. Azt mondtam, oké, főnök, és előkészítettem az erősítőket, mire Jimmy Page odajött hozzám, és azt mondta: Helló, haver. Megfordultam és láttam, hogy a főnököm figyel. Felmutattam neki a hüvelykujjamat, minden oké, miközben Page, jobb kezének kisujjával az összes potmétert 10-re tekerte, mosolygott és kacsintott. Képtelen voltam neki azt mondani, hogy halkítsa le az erősítőt. Visszafordultam Vic-hez, integettem, aztán imádkoztam, hogy az erősítő nehogy felrobbanjon...Szerencsém volt. Ilyen volt Jimmy.
1968-ban a Yardbirds feloszlott, Jimmy Page pedig megalapította a New Yardbirdsöt, melyből a Led Zeppelin lett.
Page produceri tapasztalatait a Led Zeppelinben is kamatoztatta. Feltalálta a hátulról jövő visszhang újítását. Megfordította a szalagot, felvette a visszhangot, és aztán visszajátszotta ismét normál irányban, így a visszhang megelőzte az eredeti jelet. E technika eredménye hallható a You Shook Me végén.
Page a Zeppelin első amerikai turnéján, rosszul lett a hongkongi influenzától. De úgy gondolta, hogy a show-nak folytatódnia kell, és csaknem 40 fokos lázzal játszott. Pamela Des Barres így nyilatkozott Jimmy Page-ről: Page rózsaszín bársonyruhát viselt, ében fürtjei izzadtan csüngtek, és beborították az arcát, amint olyan gitárfutamokat nyomott le, amik újraértelmezték a rock and rollt. Amikor arról faggatták, hogy mitől van a zenekarnak ilyen különleges hangja, azt felelte, hogy a Telecasterének pick-up váltó kapcsolóját egy köztes pozícióba állítja, és ezzel egy kevert hangszínt tud megszólaltatni. A Fender később beillesztette ezt az átalakítást a Telecaster későbbi változataiba. Page felszerelése ekkortájt minimális volt: a pszichedelikusan festett Telecaster, egy Harmony akusztikus gitár, egy készlet Rickenbacker, egy Danelectro valamint néhány erősítő, főleg Voxok és Fenderek. 1969-ben váltott át, egy ötvenes évek végéről származó Gibson Les Paulra mely később a védjegye lett. Ez idő tájt kezdett 100 wattos Marshall erősítőket használni, főleg John Bonham hangos dobolása miatt.
Ugyancsak ez időben kezdtek pletykák terjengeni arról, hogy Page a sátánnal cimborál. Page szívesen gyüjtötte Aleister Crowley műalkotásait, és felkutatta Crowley feltételezett elátkozott udvarházát is, a skóciai Loch Ness-tó partján. Pamela Des Barres így nyilatkozott: Azt hiszem Jimmy nagyon belemászott a fekete mágiába, és valószínűleg számos rituálét is végzett, gyertyákkal, denevér vérével, mindennel. A sajtó ezeket a pletykákat egyre inkább felkapta, de csak Page és a Zeppelin hírnevét növelték. 26. születésnapját a Royal Albert Hall-beli Led Zeppelin koncerten ünnepelte meg. A színfalak mögött itt ismerkedett meg új barátnőjével, Charlotte Martin francia modellel, akit végül feleségül vett, és egy Scarlet nevű kislányuk is született. Miközben a zenekar úton volt Kanadába, Page Gibson Black Beauty Les Paulja eltűnt a repülőtéri teherszállítóról. Ritkán vitte magával turnéra, de a dolgok olyan jól mentek, hogy úgy döntött, a jövőben használni fogja.
Page ekkortájt vette meg a Boleskine majort, Aleister Crowley házát, a Loch Ness-tó partján. A házzal kapcsolatban legendák keringtek egy lefejezett emberről, aki a házban kísért. Page így nyilatkozott a Rolling Stone-nak: Nem imádom az ördögöt, de érdekel a mágia. Page sátánista festményeket készíttetett, a hely félelmetes és szörnyű lett, bár Page valószínűleg nem gondolta annak. Crowley mondása, a "Tedd, ami akaratod" a Led Zeppelin hármas borítójának lefutó sávjában szerepelt, a másodikon pedig a folytatás állt: "Úgy legyen". Page titokban rá tudta tetetni valakivel a stúdióban. 1970-ben visszatért Bron-Yr-Aur-ba.
A Led Zeppelin IV. borítóján Page szimbóluma állítólag baljós, titkos jelentéssel bírt. Page csak annyit mondott róla, hogy "a megidézésről vagy a megidézettségről" szól. Mások szívesebben értelmezték úgy, hogy a kezdő Z Zeuszt jelenti, aki a germán kultúrában Thorral egyenértékű. A germán népek úgy képzelték, hogy a villámlást Thor kalapácsa okozza. Ezt szimbolizálták Page mennydörgő riffjeivel.
Ekkortájt Page beruházott egy rendelésre készült Gibson kétnyakú gitárba, hogy előadhassa a Stairway to Heavent. A cseresznyepiros Gibson ES 1275 többfunkciós típus volt: a 12 húros nyak méltóságteljes harang-hangokat adott a kísérethez, a hathúros tömör, szikár hangzása pedig inkább a szólóknál érvényesült. Mindkét nyaknak volt külön hangszín- és hangerőszabályzója, de csak egy pick-up kapcsolója. A nyakválasztó kapcsoló lehetővé tette, hogy a két nyakon együtt és külön is lehessen játszani. Page olykor bekapcsolva hagyta a 12 húros nyakat, amíg az lecsengett, s így az aláfestette a 6 húros nyakon játszott szólóját.
1972-ben ismerkedett meg Lori Maddox-szal, a 14 éves modellel. 1973-ban kaliforniai turné során Page-nek megsérült a keze és a csuklója. Fájdalmát Kodein-tablettákkal és Jack Daniel's whisky-vel enyhítette. 1975-ben becsípte bal kezének egyik ujját egy vonatajtóba Angliában, eltörte egy ujjpercét, és ezért kénytelen volt három ujjal játszani. A Dazed and Confused-ot ezért ki kellett venni a programból az első koncerten. 1976-ban Kenneth Angernek zenét írt annak Lucifer ébredése című filmjéhez. 1977-re drogproblémái súlyosbodtak, a turnén bezárkózott a szállodai szobákba és rádiót hallgatott. A koncerteken is gyenge formát mutatott. Olyan hírek röppentek fel, hogy a zenekar magával vitt egy helyi rock and roll doktort, hogy gondját viselje a gitárhősnek. A 70-es évek végére gitárhősi státuszát egyre inkább átvették az olyan újabb muzsikusok, mint például Eddie Van Halen, Michael Schenker stb. Az 1979-es knebworthi fesztiválon újra csúcsformát mutatott a Led Zeppelin, ami az 1980-as európai bulikra is megmaradt, de a lendületet megszakította John Bonham halála.
A Zepp után 1982-ben megírta a Bosszúvágy 2. című film zenéjét, majd 1984-ben létrehozta a Honeydrippers projectet. Szerepelt a Whatever Happened to Jugula? lemezen, de számos vendégeskedés mellett létrehozta a The Firm-et is. A többiek: Paul Rodgers- ének (ex-Free és Bad Company), Tony Franklin- basszer (ex-Blue Murder, ex-Whitesnake stb.) és Chris Slade- dob (ex-Uriah Heep, AC/DC, Asia stb.). Ezután még számos lemezen is szerepelt, nagy feltűnést azonban a David Coverdale-lel közös lemeze okozta 1993-ban. A 90-es években többször is összeállt Robert Plant-tel (No Quarter: Jimmy Page and Robert Plant Unledded, Walking into Clarksdale). Egy koncertlemezt is készített 2000-ben a Black Crowes tagjaival, 2006-ban pedig a Last Man Standing albumon is szerepelt (Jerry Lee Lewis). A 2007-es Led Zeppelin koncertet is ő szorgalmazta, de ő egy egész turnét is elvállalna.
A Led Zeppelinnel készült felvételei a legtöbb rockgitárosra hatással voltak, a 70-es évektől napjainkig. Riffjeivel megadta a kezdő lökést a heavy metalnak. A színpadon rátermett előadóként viselkedett, néha bizarr zajokat csalva elő hangszeréből, egy hegedűvonó segítségével, közben Echoplex pedáljával vadítva meg a hangot. Az ötletet David McCallum, a The Man From Uncle televíziós sorozat főhősének apja adta. Azt kérte Page-től, hogy vonóval szólaltassa meg az elektromos gitárt. Page-et felizgatta az ötlet és kísérletezni kezdett. Kitalálta, hogy egy jó adag gyantát tesz a vonóra, hogy ragadjon a húrokhoz és rezegjen. A Led Zeppelinben határozott dallamérzékével, könnyed stílusával, és súlyos riffjeivel a korszak legnagyobb gitárhőse lett. Lélegzetelállítóan finom részeket is nagyszerűen pengetett.
Játékstílusa erősen blues alapú, de számos más stíluselem is keveredik benne, amelyeket talán világzeneinek hívhatunk (észak-afrikai, közép-keleti, jamaicai). Minden dallamában jelen van a feeling és átütő erő. Technikai hiányosságai ellenére Page játszotta a valaha rögzített leghíresebb gitárszólókat, amire jó példa, hogy amikor a 100 legjobb gitárszólót rangsorolták, a Stairway to Heaven lett az első. Maga a dal annyira népszerű, hogy még ma is sok gitárboltban ki van írva: Itt nem játsszuk a Stairway to Heavent.
Elektromos gitárok:
Erősítők:
Effektek:
Akusztikus gitárok:
Egyéb instrumentumok:
Több mint 1500 gitár "fordult" meg a kezei között, de a Gibson cég jóvoltából Jimmy Page signature is kapható, többek közt a The Song Remains the Same című filmben használt Gibson Les Paul másolata is.
Led Zeppelin:
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
