Ivan Kupec
szlovák költő, esszéíró és műfordító From Wikipedia, the free encyclopedia
Ivan Kupec (Ivan Kunoš (1940-ig); Galgóc, 1922. október 21. – Pozsony, 1997. május 15.) szlovák költő, esszéíró és műfordító.[1] A galgóci gimnáziumot róla nevezték el.[2]
| Ivan Kupec | |
| Élete | |
| Születési név | Ivan Kunoš |
| Született | 1922. október 21. Galgóc |
| Elhunyt | 1997. május 15. (74 évesen) Pozsony |
| Nemzetiség | szlovák |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers esszé |
| Irodalmi irányzat | szürrealizmus szuperrealizmus |
| Első műve | Podľa hviezd meniť masky |
Egy postahivatalnok és egy tanár családjában született. Iskolába Galgócon, Trencsénben, Malackán, Nyitrán járt. Pozsonyban folytatta a tanulmányait a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol öt szemesztert végzett el a szlovák nyelv és filozófia területén. Eredeti neve Ivan Kunoš volt, de 1941-ben felvette az Ivan Kupec nevet.
1946-tól 1950-ig a szlovák Pravda és a kassai Východoslovenská Pravda újságok újságírójaként dolgozott (két évig a főszerkesztő is volt). Ezután öt évig a Tatran Kiadó főszerkesztője, 1955 és 1970 között a szlovák író kiadó szerkesztője és főszerkesztője. Az úgynevezett „szabványosítás” időszakában nem engedték meg a saját műveinek a publikálását, és több éven keresztül szabadúszóként dolgozott, műfordítói és szerkesztői munkát végzett. 1974-től a Mladé letá gyermek- és ifjúsági irodalom kiadójában dolgozott, nyugdíjazásáig 1984-ig.
A középiskolás évei alatt készítette az első műveit. Már tizennyolc éves korában a szürrealisták költői csoportjának tagja volt, amely az 1940-es években alapozta meg a szlovák költészet fejlődésének alaphangját. A szürrealisztikus poétikát alkalmazta első, a Podľa hviezd meniť masky című könyvében, amelyet eredetileg Ivan Kunoš néven tett közzé. Jellemzője a tematikus sokféleség, a nyugodt képalkotás, a társulások szabad áramlása. Később eltért a szürreális kreatív módszertől és a világképtől. Versében a második világháború utáni valóságot ábrázolta a szocialista realizmus módszerének erőltetésének nyomására, néhol alkalmazta a társadalmi kapcsolatok egyszerűsített nézetét. Szergej Jeszenyin lírája hatott rá, követte a szlovák és a világirodalom haladó hagyományait.
A Mahonai (1964) című kötetében a keleti költészet hatása is érződött. A Nesmrteľní (Halhatatlanok, 1963) tanulmánykötetében a világirodalom kiemelkedő költőit mutatta be. Petőfiről szóló írása a szlovák irodalom egyik legszebb arcképe a magyar klasszikusról. Munkáiban különféle témákkal foglalkozott, mint például ijesztő ötletek, szépség, gyengédség, szerelem, menekülés, a nemlétezés rejtélye, a világ elhagyása, a magány, a szerelem vagy szerette elvesztése, az öregség, a halál félelme. A saját alkotásai mellett műfordítással is foglalkozott.
Verseskötetek
- Podľa hviezd meniť masky (1940) A csillagok szerint cserélni az álarcot
- Nížinami výšinami (1955) Síkságokon és ormokon át
- Mušľa (1961) Kagyló
- Mahonai (1964)
- Vyzliekanie z hnevov (1965) Vessük le a haragot
- Hodina s anjelom (1969) Egy óra az angyallal
- Tieňohra (1988) Árnyékjáték
- Kniha tieňov (1990) Árnyékkönyv
- Básne [1] (1992) Versek
Válogatások
- Zatmenie ženy (1966)
- Nové premeny [1] (1982) Új átalakulások
Esszék
- Nesmrteľní (1963) Halhatatlanok
- Obrana poézie (1963) A költészet védelme
- Denník[1] (1999) Napló
Magyarul
- Ján Smrek 1953. évi csehszlovák állami díjjal kitüntetett Petőfi-fordítása[3][4]
- 5 vers: rozsdavörös szimbólumok, és utoljára még, magasan repülnek a madarak, este még a napba fogódzva, a naptól megvakulva rohanunk a halálba (Monoszlóy Dezső, Irodalmi Szemle, 1966, 1. szám)
- 1 vers: A hamu kiáltása (Zádor András, Kortárs, 1970, 11. szám)
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
