Itáliai–nyugati újlatin nyelvek

Az itáliai–nyugati vagy italo–nyugati újlatin nyelvek az újlatin nyelvek egyik ága, amely a szűkebb nyelvészeti értelemben vett nyugati újlatin nyelveket, valamint a keleti és a nyugati latinság közötti átmeneteket alkotó itáliai nyelveket és dialektusokat foglalja magába.

Csoportosításuk

• Nyugati és itáliai újlatin nyelvek^[1]
  • Nyugati újlatin nyelvek^[2]
    • Iberoromán nyelvek^[3]
      • portugál és galiciai
      • spanyol, asztúriai és aragóniai^[4]
      • katalán
    • Galloromán nyelvek^[5]
      • okcitán (és dialektusai)
      • francia (és dialektusai: vallon, pikárd stb.)
      • rétoromán dialektusok (romans, ladin és friuli)
      • galloitáliai (északolasz) dialektusok (emilián–romanyol, ligur, lombard, piemonti, velencei)
    • Déli csoport
      • szárd dialektusok^[6]
  • Itáliai nyelvek^[7]
    • olasz, nápolyi és calabriai dialektusok, valamint szicíliai
    • korzikai^[8]

 megjegyzés: Az Ethnologue szerinti csoportosítás némileg eltér a fenti nyelvészeti besorolástól.^[9]

Jegyzetek

1. A világ nyelvei c. szaklexikon leírása alapján.
2. VNY p. 1469 [újlatin nyelvek]: „Néhány lényeges ponton (pl. főnevek többes száma, latin magánhangzóközi mássalhangzók kezelése) a nyugati ~ együttesen állnak szemben a keletiekkel; a két terület határa a La Spezia és Rimini északolasz városok közé húzható képzeletbeli vonal, amely így az adott szempontokat tekintve, az olasz nyelvterületet is kettéosztja: északira és délire, ill. keletire és nyugatira.”
3. VNY p. 1469: „iberoromán (a római kori Hispánia területén kialakult nyelvek)”
4. A lexikon a „spanyol” címszó alatt tárgyalja mint „aragónai nyelvjárás” (VNY p. 1263: „A ránk maradt első spanyol szövegek ún. Glosszák, azaz egyházi latin kéziratok (prédikációk, bűnbánati előírások) lapszéleire és sorközeibe iktatott ~ nyelvű szómagyarázatok; a legrégebbiek a San Millán-i és silosi kolostorból származnak, és aragóniai-navarrai nyelvjárásban készültek a X. sz.-ban”).
5. VNY p. 1469: „galloromán (galliai) nyelvek”
6. A többes szám, valamint a magánhangzók közötti [p, t, k] zárhangok kezelése tekintetében a nyugati újlatin nyelvekhez sorolandó; egyéb vonatkozásban azonban a dél-itáliai nyelvváltozatokkal (szicíliai, calabriai), valamint a korzikaival mutat egyezéseket.
7. A lexikonban csak „olasz” és „korzikai” bejegyzés található; a többi nyelvváltozatot olasz nyelvjárásként kezeli.
8. Történetileg toszkánai nyelvjárás (ahogy a sztenderd olasz alapja is), hangtanilag azonban a szárdhoz, valamint a dél-itáliai dialektusokhoz áll közelebb.
9. Az Ethnologue szerinti csoportosítás

Források

• A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. ISBN 9630575973

Lásd még

• Keleti újlatin nyelvek