Horánszky utca 16.

A Horánszky utca 16. alatti lakóház (néhol Emich-palota) eredetileg is bérháznak épült a 19. század legvégén Budapest VIII. kerületében. Elkerülték mind a háborús pusztítások, mind a durva „felújítások”, így a sors által megkímélt kovácsoltvas elemek, fafaragások és egyéb díszek a 21. század elején is jelzik az épület eredeti pompáját, igaz, a tatarozás elmaradása miatt mára már erősen leromlott állapotban.

Horánszky utca 16.
Emich-palota
A kovácsolt vas bejárat az udvar felől
Település	Palotanegyed
Cím	1085 Budapest, Horánszky utca 16.
Építési adatok
Építés éve	1896
Építész(ek)	Novák Ferenc
Hasznosítása
Felhasználási terület	többlakásos ház
Tulajdonos	Budapest VIII. kerülete
Elhelyezkedése
Horánszky utca 16. Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 29′ 29″, k. h. 19° 04′ 04″47.491486111111, 19.067802777778
A Wikimédia Commons tartalmaz Horánszky utca 16. témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Története

Az épületet a kevéssé ismert Novák Ferenc tervezte ifjabb Emich Gusztáv, az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. tulajdonosának megbízásából 1896-ban a mai Horánszky utcában, amit akkoriban Zerge utcának hívtak.

A megkopott lépcsőház

Az U alakú épület eredetileg is bérháznak készült, így Emich sohasem lakott benne. Az utcafronti lakások a tehetősebbeknek, míg a többi a kevésbé jómódúaknak lettek kialakítva. A bejárat díszes kovácsoltvas kapu, ami a szintén elegáns kialakítású, a kapualjhoz boltozattal fedett térrel kapcsolódó lépcsőházba vezet.

A lépcsőházba hatalmas ablakon jut be a fény, igaz az eredeti ólomablakokból nem sok maradt. A kovácsolt vas korlátot gondosan kimunkált oroszlánfejek zárják le, a lépcsőkön pedig máig fellelhetők itt-ott a hajdani szőnyegtartók elemei is; a vakolat eredeti, igaz erősen mállik. Az első emeleti lakásbejáratot a főúri világ fényűzését felidéző, az egész falszakaszt beborító, míves faburkolat keretezi, amely fölött maratott üveg felülvilágító látható. Az ajtókilincsek hasonló gondossággal lettek kimunkálva. A lépcsőház udvari falán díszes kovácsolt vas tábla látható, mely az építés évét (1896) örökíti meg.

A kapubejáróból az udvar felé máig megvan a hajdani kocsiszín hatalmas faajtaja. Az udvart U alakban öleli körbe az épület. Az ilyetén módon három szárnyra osztott ház udvari szárnyában kerültek kialakításra a fényűzőbb, utcai szárnyon lévő lakások konyhái, kamrái és a cselédszobái. Utóbbiak külön az udvarból nyíló cselédlépcsőn tudtak közlekedni, ami a korban a bérházaknál ritkaságnak számított; az ilyen helyeken szolgáló cselédek többnyire a konyhában egy kinyitható vaságyon aludtak és a lakáson keresztül közlekedtek. Ennek a lépcsőháznak szintén kovácsolt vas korlátja és terrazzo padlóburkolata van. Ez visz fel a padlásra is, mely régen a mosókonyha volt, de ma már üres. A harmadik szárnyban kettő, az előzőekhez mérten kevésbé reprezentatív lakást alakítottak ki.

Az építés évét megörökítő dísztábla

A bérpalota Emrich halála után két évvel, 1913-ban Dessewffy Aurél országbíró tulajdonába került, aki fiának, Istvánnak adományozta. István az első világháború során eladta az európai hírű szülés-nőgyógyász, Dr. Scipiades Elemérnek. Scipiades a második világháborúban elhunyt, utána a háború végeztével ezt a épületet is államosították és az 1950-es években ide költöztették a Fővárosi Zeneiskola Szervezeti Központját. Később ők kiköltöztek, a lakásokat pedig feldarabolták és kiutalták; az épület máig teljesen önkormányzati tulajdonban van.

Mivel a belső homlokzat és a lépcsőházak a második világháború előtt voltak utoljára karban tartva, állaguk jelentősen leromlott; azóta is csak a külső homlokzatot tatarozták.

Források

• Vendégségben egy pesti mágnásnál Archiválva 2012. április 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, hg.hu, 2010. június 13.