svéd író From Wikipedia, the free encyclopedia
Harry Martinson (Jämshög, 1904. május 6. – Stockholm, 1978. február 11.) Nobel-díjas svéd író, költő.
| Harry Martinson | |
 | |
| Született | Harry Edmund Martinson Jämshög church parish[7] |
| Elhunyt | 1978. február 11. (73 évesen)[1][2][3][4][5] Stockholm[8] |
| Állampolgársága | svéd |
| Házastársa | Moa Martinson |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | seat 15 of the Swedish Academy (1949. december 20. – 1978. február 11.) |
| Kitüntetései |
|
| Halál oka | vérveszteség |
| Sírhelye | Silverdals cemetery (Kvarter: B Gravplats: 088)[12][13] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Harry Martinson témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fiatalon elvesztette szüleit, emiatt nevelőintézetbe került.[14] Tizenhat évesen megszökött az intézetből, s egy hajón lett matróz. A következő években bejárta a világ tengereit, járt többek közt Brazíliában és Indiában is.[14] Tüdőproblémák miatt fel kellett hagynia a matrózélettel, visszatért Svédországba, ahol sokáig nem talált munkát.[15] Itt is sokat utazott, néha csavargóként élt.[14] 21 éves korában csavargás miatt letartóztatták a lundi Lundagård-parkban.[16]
Költőként 1929-ben debütált, Artur Lundkvist, Gustav Sandgren, Erik Asklund és Josef Kjellgren társaságában jelentette meg a Fem unga című kötetet,[17] amely az első modernista kötet volt Svédországban. Költészetére a nyelvi innováció és a metaforák gyakori használata jellemző. A természet iránt érzett szeretetet mély humanizmussal kombinálta alkotásaiban.[18][19] Első igazi sikerét 1935-ben, félig önéletrajzi ihletésű Nässlorna blomma című regényével aratta, amelyben egy fiatal városi fiú szembesül a nehéz vidéki körülményekkel. E munkáját több, mint harminc nyelvre fordították le.
Vägen till Klockrike című, 1948-as regénye szintén hatalmas siker volt, s 1949-ben Martinson lett az első proletáríró, akit a Svéd Akadémia tagjának választottak. Egyik legjelentősebb munkája az Aniara költői ciklus, amely az Aniara űrhajó története, amely egy űrutazás során letér pályájáról, s céltalanul sodródik az űrben. A mű 1956-ban jelent meg, Karl-Birger Blomdahl 1959-ben operát írt belőle.[20][21]
1929-ben feleségül vette Moa Martinsont, akivel a stockholmi anarchista újság, a Brand szerkesztőségében találkozott,[22] házasságuk 1940-ig tartott. 1934-ben a Szovjetunióba utazott.[22][14] 1942-ben ismét megnősült, második felesége Ingrid Lindcrantz (1916-1994) volt.[22][14]
1974-ben Eyvind Johnsonnal megosztott Nobel-díjat kapott.[22] Mivel mindketten a Svéd Akadémia tagjai voltak, a díj odaítélése sokak szerint ellentmondásos volt. A díjat odaítélő testületben 1974-ben Saul Bellow, Graham Greene és Vladimir Nabokov voltak a legkedveltebb jelöltek.[23] Az érzékeny Martinson nem tudott megbirkózni a kitüntetését követő kritikákkal, ezért a stockholmi Karolinska Egyetemi Kórházban öngyilkosságot követett el, egy ollóval felmetszette a hasfalát, szeppukuhoz hasonló módon.[24][25]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
