Hamvas Endre

Hamvas Endre (Piszke, 1890. február 27. –‎ Kalocsa, 1970. április 3.) katolikus pap, csanádi püspök, kalocsai érsek.

Hamvas Endre
Született	1890. február 27. Piszke
Elhunyt	1970. április 3. (80 évesen) Kalocsa
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	katolikus pap katolikus püspök
Tisztsége	csanádi püspök (1944. március 3. – ) kalocsai érsek (1964. szeptember 15. – 1969. január 10.) címzetes érsek (1969. január 10. – )
Iskolái	Pázmáneum
kalocsai érsek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1913. július 15.
Püspökké szentelés	1944. március 25.
Szentelők	Serédi Jusztinián (főszentelő) Shvoy Lajos (társszentelő) Pétery József (társszentelő)
Hivatal	csanádi püspök
Hivatali idő	1944. március 3. – 1964. szeptember 15.[1]
Elődje	Glattfelder Gyula
Utódja	Ijjas József
Hivatal	kalocsai érsek
Hivatali idő	1964. szeptember 15. – 1969. február 18.[1]
Elődje	Bárd János apostoli adminisztrátor
Utódja	Ijjas József
Szentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szabó Imre 1951. április 29. Bánk József 1964. október 28. Brezanóczy Pál 1964. október 28. Cserháti József 1964. október 28. Ijjas József 1964. október 28. Winkler József 1964. október 28.
Társszentelt püspökök
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Bárd János 1951. április 1.
Catholic Hierarchy
Sablon Wikidata Segítség

Pályafutása

Szegény kilencgyermekes családból származott. Teológiai tanulmányait a Pázmáneumban kezdte, majd a Bécsi Egyetemen fejezte be, doktorátust is szerzett. 1913-ban pappá szentelték. Előbb a Hitoktatók és Hittanárok Egyesületének volt titkára, majd 1928-ban teológiai tanár és spirituális lett Budapesten. 1930-tól prímási titkár volt, 1940-ben érseki helytartó lett.

Püspöki pályafutása

1944-ben csanádi püspök lett. Ebben a minőségében határozottan kiállt a zsidók deportálása ellen.^[2] A háború után ellenezte a németek erőszakos kitelepítését, valamint a felvidéki magyarság ellen hozott Beneš-dekrétumokat is. Mindvégig kiállt a bebörtönzött Mindszenty József mellett is.

1951-ben belekeverték a Grősz József kalocsai érsek elleni koncepciós perbe; házi őrizetbe helyezték és erőszakkal rávették arra, hogy nyilvános bűnbánatot tartson és kijelentse, hogy a jövőben együtt fog működni a kommunista kormánnyal. Az 1956-os forradalom kitörése után egyházmegyéje papjait ara buzdította, hogy óvják meg híveiket „minden erőszakos lépéstől és rendzavarástól”. A forradalom leverése után a fegyveres harc beszüntetésére és az Kádár-kormány iránti bizalomra szólította fel híveit.

1961-ben a magyar püspöki kar elnökévé nevezték ki. 1964-től 1969-ig kalocsai érsek. Ő volt az első, aki hivataláról betegsége és idős kora miatt lemondott. Részt vett a második vatikáni zsinaton, valamint a Béke Világtanács moszkvai ülésén. 1969-től haláláig az Országos Béketanács elnöke volt.

Művei

• A Vatikán és az Action Française, h. n., 1928
• Bibliai történetek a katekizmus igazságairól, Budapest, 1955
• Hit- és erkölcstan az általános iskola 7-8. osztálya számára, Budapest, 1955
• Az üdvösség tört. az általános iskola 6. osztálya számára, Budapest, 1955
• Kis katekizmus a Biblia elemeivel az általános iskola 1. osztálya számára, Budapest, 1955
• Szertartástan az általános iskola 5. osztálya római katolikus tanulók számára, Budapest, 1956
• Alapvető hittan a gimnázium 4. osztálya számára, Budapest, 1958
• Katolikus erkölcstan. Budapest, 1963

1921 januárja és 1928 decembere között szerkesztette a budapesti Katolikus Nevelés című szaklapot.^[1]