Remove ads
(1805–1844) ferences szerzetes, történész, etnográfus From Wikipedia, the free encyclopedia
Gegő Elek Nicephor OFM (Csíktaploca, 1805. március 25. – Pozsony, 1844. október 9.) egyházi szónok, etnográfus, történész, ferences szerzetes, az MTA levelező tagja.
Gegő Elek | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1805. március 25.[1][2] Csíktaploca |
Nemzetiség | magyar |
Elhunyt | 1844. október 9. (39 évesen)[1][2] Pozsony |
Munkássága | |
Vallás | keresztény |
Felekezet | római katolikus |
Felavatás | 1829 |
Földműves családban született, apja Gegő József, anyja Balázs Zsuzsanna. A csíksomlyói iskolaévek után 1826-ban a Pozsony megyei Malackán lépett a ferencesek közé. Filozófiai és teológiai tanulmányait Székesfehérváron, Nagyszombatban és Pozsonyban végezte.
1829-ben szentelték pappá, 1831-ben Pozsonyban kezdte szónoki működését. Czuczor Gergely barátjaként és Széchenyi István híveként nyomon követte az országban zajló változásokat. Az 1832–36-os országgyűlés ideje alatt már Pesten működött. Hazafias szónoklatai miatt hírnevet szerzett, többször megintették, kiadott munkáit cenzúrázták. Matematikai, földrajzi munkákat fordított magyarra, melyből sajnos kevés maradt fenn.
1833-ban a pesti angolkisasszonyok intézetében kezdett magyar nyelvet, illetve magyar nyelven oktatni, és 1836-ig, moldvai útjáig ott is maradt. Perger János rendes tag Gegő Eleket levelező tagnak ajánlotta a Magyar Tudományos Akadémián 1834-ben, azonban egyetlen hiányzó szavazat miatt csak a következő esztendőben választották meg Eötvös Józsefhez hasonlóan. Az 1834-es esztendőben önként nyújtott be általa gyűjtött csíkszéki szavakat, melyek majd az 1838-ban megjelenő Tájszótárba kerültek bele.
Az Akadémia támogatásával és kérdéseivel 1836-ban tette moldvai utazását, mely mindössze három hétig tartott, ám útja miatt a csángó nép és kultúra első tudományos igényű bemutatójaként, feldolgozójaként tartják számon. Sok segítséget kapott a Tatroson szolgáló Pap Sándor plébánostól, többek között az 1648-ból származó Bandulovics Márk bosnyák ferences, moldvai püspök egyházlátogatási jegyzőkönyveinek (Codex Bandinus) a felfedezését is neki köszönhetjük. Gyűjtőmunkája végeztével 1837 júniusában 124 lapnyi anyagot terjesztett az Akadémia elé.
Foglalkozott az egyházi nyelv magyarosításával, az elavult szavak gyűjtésével, az új szavak terjesztésével is. Modern pedagógiai elvei voltak, prédikációiban nemcsak a hit dolgairól tanított, hanem az emberi élet szinte minden területéről beszélt.
1837-ben szókimondása és reakciósnak minősített tevékenységei miatt a Habsburg-barát egyházi vezetés Pestről Szombathelyre helyezte.
Szombathelyen főleg történelmi tárgyú írásai jelentek meg, valamint elkezdett törökül tanulni egy később tervezett úthoz.
1844-ben kilépett a ferences rendből, és veszprémi egyházmegyés pap lett. Zichy Félix (Bódog) gróf udvari káplánjaként torokgyíkban halt meg.
Ezeken kívül még vagy 15 alkalmi költeménye jelent meg, melyeknek czimeit életirója, Farkas Szeraphin nem ismerte.
Kéziratban: Népoktató és Photius c. drámája maradt. Levelei Horváth Istvánhoz, Pest, aug. 23. és 1835. júl. 22. (a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában.)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.