Diftéria

A diftéria vagy difteritisz, magyarul torokgyík, torokpenész vagy roncsoló toroklob egy fertőző, néha halálos kimenetelű betegség, amelyet a Corynebacterium diphteriae baktérium okoz. Először a felső légutakban jelenik meg bőrre emlékeztető, kékesfehér hártya, ezt enyhe láz, torokfájás és levertség követi. Immunizált állatok véréből készített diftéria elleni védőoltással előzhető meg. Az Egyesült Államokban a vakcina 1923- as bevezetése óta jelentősen csökkent a betegség előfordulása, és a korábbi gyakoriságból kiindulva, a becslések szerint 2010-ig csak az USA-ban mintegy 40 millió diftériás esetet előztek meg a védőoltások.^[1]

Diftéria
A diftéria a nyak duzzanatát idézi elő
Szinonimák	Torokgyík
Angolul	Diphtheria
Osztályozás
BNO-10	A36
BNO-9	032
Főbb tünetek	torokfájás láz ugató köhögés mandulagyulladás szívelégtelenség perifériás neuropátia duzzanat pseudomembrane
Adatbázisok
DiseasesDB	3122
MedlinePlus	001608
eMedicine	emerg/138  med/459 ped/596
MeSH ID	D004165
A Wikimédia Commons tartalmaz Diftéria témájú médiaállományokat.

A diftéria egy erősen fertőző megbetegedés, ami közvetlen érintkezés vagy cseppfertőzés útján terjed. A DTPa (diftéria-pertussis-tetanusz, DiPerTe) védőoltásnak köszönhetően csaknem eltűnt a fejlett országokban.

A kórokozó a mandulákon és a gégében fibrines gyulladást okoz. A gyulladás eredménye az álhártya, mely beterjedhet mélyebb rétegekbe vagy maradhat felszínes is. Ha a hártya leválik, a beteg felköhögi. A hártya pikkelyes gyíkbőrre emlékeztet, innen a betegség másik neve. Ha a hártyát a beteg képtelen felköhögni, a légutakat elzárva halált okozhat. Régebben gyakori halálok volt a gyermekek között.

Kórokozója

A diftéria kórokozója a Corynebacterium diphteriae bacilus, azaz pálcika alakú baktérium. Jellemzőek rá a foszfáttartalmú volutinszemcsék, az ún. Babeş–Ernst-szemcsék, amelyek Neisser-festéssel tehetők láthatóvá. A betegség cseppfertőzéssel, érintéssel és fertőzött tárgyakkal terjed.

Elterjedése

A diftéria elterjedése (WHO 1997 – 2006)
Piros: több mint 100 eset
Narancssárga: 50-100 eset
Sárga: 1-49 eset
Szürke: nincs adat

A védőoltásoknak köszönhetően a diftéria visszaszorult, bár nem tűnt el. Például az USA-ban 1980-tól, amióta kötelezően oltják az iskoláskorú gyerekeket, évente átlagosan kevesebb mint öt megbetegedés fordult elő. Magyarországon nem észlelhető. A vakcina védőhatása az életkorral csökken, így szükség lehet emlékeztető oltásra, különösen olyan úticél esetén, ahol még nem számolták fel a diftériát. Ahol az oltottsági arány csökkent, oda a diftéria visszatért. Így például a Szovjetunió felbomlása után 48 ezer új megbetegedést észleltek Oroszországban, 1994-ben. Jelenleg a DTPa kombinált vakcinát használják, mely diftéria toxoidot, tetanusz toxoidot és acelluláris pertussis antigént tartalmaz. Ez aktív védőoltás, a beadott fehérjék antigénként viselkednek, az ellenük kialakuló immunválasz során immunológiai memória alakul ki velük szemben, mely hosszútávú védettséghez vezet.^[2]

Tünetei

A diftéria tüneteinek kifejeződése a beteg immunrendszerének állapotától függ. Rendszerint a fertőzés utáni második és hatodik nap között jelentkeznek először. Mindenekelőtt a gégefedő-gyulladástól és a pszeudokrupptól kell elhatárolni.

• A mandula- és garatdiftéria levertséggel, hányingerrel és nyelési fájdalmakkal jelentkezik, de a tényleges hányás ritka. A láz felmegy. Gyakran a has és a végtagok is fájnak.
• Az orrdiftéria leginkább csecsemőkön és kisgyerekeken jelentkezik. Az orrlégzés nehezített, az evés zavart, a beteg nyugtalan és náthás.
• A gégediftériára jellemző az ugató köhögés, növekvő rekedtség, a hang elmenése. A belélegzés nehezített és zajos.
• A diftéria előrehaladott állapotában a hártya kiterjed a mandulákra, a szájpadlásra, a nyelvcsapra és az orrnyálkahártyájára is. A helyi nyirokcsomók megduzzadnak.

Felismerése

A bakteriológiai teszt eredménye leghamarabb 12 óra múlva áll rendelkezésre. Ezért gyanús esetben a kezelést a tünetek alapján kezdik meg, különösen a toxikus diftéria gyanúja esetén.

Kezelése

Régi diftéria elleni szérum

• Ellenszérum: a szérumban található antitestek a baktérium toxinjához kapcsolódnak, ezzel hatástalanítják azt. Ez gyakorlatilag egy passzív védőoltás, melyet Emil von Behring orvos vezetett be széleskörűen. Tartós védelemhez nem vezet, a már kialakult betegség kezelésére szolgál. Behring a szérum kifejlesztéséért és a diftéria elleni harcáért 1901-ben elsőként kapta meg a Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat.
• Antibiotikumok: a baktériumok elpusztítására a penicillint legalább tíz napig kell adagolni

A légutak elzáródása esetén légcsőmetszésre is szükség lehet. A szív kímélésére öt-hat hét szigorú ágynyugalom kell. Megfelelő kezeléssel a maradandó károsodás és a halálozás esélye nagy mértékben csökken.

Komplikációk

A leggyakoribb toxikus komplikációk a szívizomgyulladás és az ideggyulladás. Így az 1995-ös kirgizisztáni diftériajárványban 656 beteg tartós kezelésre szorult. 22%-uknál állapítottak meg szívizomgyulladást, és 5%-uknál ideggyulladást.

• Szívizomgyulladás esetén fennáll a szívnagyobbodás, a vezetési zavarok és a keringés összeomlásának veszélye. A betegség első hetében, vagy a lábadozás idején beállhat a hirtelen szívhalál.
• Az ideggyulladás különböző agyidegek, vagy azok ágainak gyulladásában nyilvánul meg. Az arcideg és a gégét beidegző nervus recurrens bénulása a lágy szájpadlás, a szemizmok bénulásához vezethet, vagy a nyelésben okoz zavart. Rendszerint betegség kialakulásától számított első, második vagy harmadik hónapban alakul ki.
• A halállal végződő esetek felében tüdőgyulladás is kialakul.
• Ritkábban előfordul vesegyulladás a vese funkciójának romlásával, szívbelhártya-gyulladás, tüdőembólia és agyvelőgyulladás.

Története

A diftéria nevet Pierre Fidèle Bretonneau vezette be 1826-ban. 1858-ban a kórokozót keresve vizsgálták a mikroorganizmusokat. A valódi kórokozót Friedrich Loeffler találta meg 1884-ben. A Corynebakteria csoportba a kórokozót 1896-ban sorolták be.

1888-ban Émile Roux és Alexandre Yersin kimutatta a toxint. 1889-ben Emil von Behring felfedezte, hogy a szérum hordozza az immunitást. A beteg állatokból az antitoxint Behring és Shibasaburo Kitasato 1890-ben vitték át emberbe. William Hallock Park és Anna Wessels Williams 1894-ben állították elő az antitoxint.

Az első immunizálást az antitoxin felhasználásával Behring és Erich Wernicke végezte, 1898-ban. Behring 1901-ben Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott a diftéria ellen végzett kutatásaiért. Behring folytatta a kutatásait, és 1913-ban toxin-antitoxin keveréket alkotott az immunizáláshoz. Az oltáshoz Gaston Ramon hő- és formalinos kezelést vezetett be 1924-ben.

1910–11-ben Schick Béla Amerikában élt magyar gyermekorvos, találta fel azt a róla elnevezett eljárást, amelynek segítségével megállapítható, hogy ki mennyire ellenálló a diftériával szemben. A bőr alá fecskendezett toxin a fogékony egyének esetében pozitív reakciót váltott ki. Ez az eljárás Schick-próba néven vonult be a köztudatba.

Kapcsolódó szócikkek

• Szérumfutás
• Gyulladás
• Fertőzés

Források

• A német Koch Institut a diftériáról