Franciaország éghajlata
From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Franciaország éghajlata túlnyomórészt enyhe telű óceáni, a tengerpartoktól távolabbi területeken azonban fokozatosan megjelennek a kontinentális éghajlat sajátosságai is. A Földközi-tengeri partvidék (Midi) jellegzetesen mediterrán klímájú, míg a magasabb hegységekben, elsősorban az Alpokban magashegységi éghajlat alakult ki.[1]
Általános jellemzés
A nyugati-északnyugati nyitottsága miatt az óceáni hatás erős, ami mérsékelt teleket eredményez a földrajzi szélességhez viszonyítva. Télen a hideg kontinentális beáramlások jellemzőek, míg nyáron időnként a szaharai légtömegeknek sikerül elérniük az országot és hőhullámot okozniuk, de ez utóbbi ritkább. Nyáron a kontinentális és a mediterrán hatás miatt északkeleten és a Földközi-tenger partvidékén van a legmelegebb. E három éghajlati hatás határozza meg az ország éghajlatát.
Az országot több éghajlati területre oszthatjuk:
- A szigorú értelemben vett óceáni éghajlat a nyugati partvidéken Flandriától a Baszkföldig terjed. Ez az atlanti partvidék télen nagyon enyhe, nyáron viszont az ország éghajlati zónái közül a leghűvösebb.
- Különböző kisebb alkörzeteket különböztethetünk meg:
- A flamand körzet (a Somme folyótól a belga határig): nyara mérsékelten meleg, tele enyhe. A csapadék 750 mm körüli.
- A breton alkörzet (a Somme-tól a Loire vonaláig): nyara hűvös, tele enyhe. Télen gyakoriak a viharos erejű szelek. A csapadék egyes helyeken meghaladja az 1000 mm-t.
- Az aquitaniai alkörzet (a legdélibb nyugati partvidék): nyara viszonylag meleg, napfényben a három alkörzet közül a leggazdagabb, a tél enyhe. A csapadék 700-1500 mm között alakul.
- Ahogy az atlanti-parttól távolodunk, az éghajlat még mindig túlnyomórészt óceáni, de a jellemzői némileg megváltoznak. Párizs és Aquitaine nagy üledékes medencéiben, és még inkább a belső hegyvidéki medencékben, a szezonális jellegzetességek kissé erősebbé válnak, az őszi és különösen a téli esőzések kevésbé jelennek meg; ennek eredményeképpen a terület nagy része fél-óceáni éghajlatú. Lotaringia, Elzász, a Saône- vagy a közép-Rhône-medence, a Dauphine-síkság, Auvergne vagy Savoyard félig óceáni, félig kontinentális éghajlatú. Nyara meleg, tele Európa belső területeihez viszonyítva enyhe.
- A mediterrán éghajlatú terület délkeleten, a Földközi tenger partvidékén alakult ki. Languedocra, a Rhône-medence déli felére, Provence-ra és Korzika partvidékére terjed ki. A nyár igen meleg, a tél feltűnően enyhe, különösen az Alpok által védett Riviérán; ezzel szemben a Rhône-delta vidékén már keményebb fagyok is felléphetnek. Az évi csapadék a tengerparti sávban 500 mm körüli, de a hegyvidékek előterében ez akár 750 mm-ig növekszik.
- A hegyvidéki éghajlat főként az Alpokban és a Pireneusokban jellemző, de továbbá a Francia-középhegységben, a Vogézekben , a Jurában és a korzikai hegyvidéken is jelen van.
Széljárás
Az országban a széljárás a különböző éghajlati hatások és a domborzat miatt változatos. Bretagne-ra jellemzőek a viharos erősségű nyugati szelek. A Rhône völgyében kialakuló szélcsatornához kapcsolódik a a sokszor napokon át fújó erős északi szél, a misztrál, amely elsősorban télen, de az év más szakában is gyakori.
Csapadék
Az ország területén a csapadék évi összegei általában 600-1000 mm között változnak, de Bretagne-ban, az Alpokban, a Pireneusok lejtőin és a Központi-hegyvidéken 1200-1600 mm évi összegek is előfordulnak. A csapadék évi járása az ország nagy részén az óceáni típusú őszi és téli maximummal és tavaszi vagy nyári minimummal jellemezhető, a keleti részeken azonban kontinentális hatásra megerősödik a nyári csapadékhajlam és a hegyvidékeken is kontinentális típusú évi csapadékjárás alakul ki.[1]
Napsütés
A napfénytartam a gyakran borult északnyugati partvidék és az északi országrész kivételével kedvező, általában 1800-2100 óra között változik. A déli mediterrán területeken 2600-2800 óra évi összegek jellemzők.[1]
Remove ads
Összehasonlítás
.png)
Városok átlagos éghajlati adatai összehasonlítva (rendezhető táblázat):
Remove ads
Éghajlati régiók
2020-ban a Météo-France Franciaországot 29 éghajlati régióra osztotta fel.[2] (A térképet és a rajta levő számozást lásd a jobb oldalon.)
- 1. Délnyugati Párizsi-medence: kevés csapadék, különösen tavasszal (120–150 mm); hideg tél (3,5 °C).
- 2. Északkeleti Párizsi-medence: közepes napsütés; átlagos csapadékmennyiség, egyenletesen elosztva az év során; hideg tél (3 °C).
- 3. A Csatorna keleti partja: kevés napsütés (1550 óra/év); magas páratartalom, gyakori erős szél.
- 4. Normandia (Cotentin, Orne): viszonylag sok csapadék (850 mm/év); hűvös nyár (15,5 °C), szeles.
- 5. North Finistère: sok csapadék, enyhe téli hőmérséklet (6 °C), hűvös nyári hőmérséklet, erős szél.
- 6. Lorraine, Langres-fennsík, Morvan: zord tél (1,5 °C); mérsékelt szél; gyakori köd ősszel és télen.
- 7. Vogézek: nagyon sok csapadék (1500–2000 mm/év) minden évszakban; kemény tél (kevesebb, mint 1 °C).
- 8. Elzász: kevés csapadék, különösen ősszel és télen; meleg, napos nyár; alacsony páratartalom tavasszal és nyáron; könnyű szél; gyakori köd ősszel (25-30 nap).
- 9. Kelet- és Dél-Bretagne, Pays Nantais, Vendée: kevés nyári csapadék.
- 10. Közép-Loire-völgy: napsütés átl. 1850 óra/év, kevés nyári csapadék.
- 11. Középhegység központja és északi lábai: száraz levegő nyáron.
- 12. Burgundia, Saône-völgy: napsütés átl. 1900 óra/év, forró nyár (18,5 °C); száraz levegő tavasszal és nyáron, gyenge szél.
- 13. Jura: sok csapadék minden évszakban (1000–1500 mm/év); kemény tél; közepes menny. napsütés.
- 14. Poitou-Charentes: mérsékelt szél.
- 15. Charente és Aquitaine partvidéke: sok csapadék esik ősszel és télen; enyhe tél (6,5 °C); tengeri szeleknek van kitéve.
- 16. Aquitaine, Gascogne: bőséges csapadék tavasszal, mérsékelt ősszel; tavasszal kevés napsütés, forró nyár (19,5 °C); könnyű szél; gyakori köd ősszel és télen; gyakori zivatarok nyáron (15-20 nap). Keletebbre minimális csapadék várható.
- 17. Moyenne vallée du Rhône (Közép-Rhône völgye): nagy éves hőmérsékleti tartomány (4-20 °C); minden évszakban száraz levegő, nyáron viharos; erős szél (mistral), nagy mennyiségű csapadék ősszel (250–300 mm).
- 18. Atlanti Pireneusok: sok csapadék (>1200 mm/év) minden évszakban; nagyon enyhe telek (7,5 °C a síkságon), gyenge szél.
- 19. Keleti-Pireneusok: kevés csapadék; sok napsütés (2600 óra/év); száraz levegő, különösen télen; kevés köd.
- 20. Provence, Languedoc-Roussillon: kevés csapadék nyáron; nagyon sok napsütés (2600 óra/év); forró nyár (21,5 °C); nagyon száraz levegő nyáron, továbbá minden évszakban száraz; erős szél (a szelek 40-50%-a > 5 m/s).
- 21. Var, Alpes-Maritimes: bőséges csapadék ősszel és télen (ősszel 250–300 mm); nyáron sok napsütés (besugárzási arány > 75%); enyhe tél (8 °C).
- 22. Korzikai tengerpart: nyáron kevés csapadék (50 mm); nagyon sok napsütés; enyhe tél.
- 23. Nyugati és északnyugati Massif Central: évi csapadékmennyiség 900 és 1500 mm között van, a legtöbb ősszel és télen.
- 24. Északkeleti Massif Central: évi 800–1200 mm csapadékmennyiség, jól eloszlik egész évben.
- 25. Délkeleti Massif Central: évi csapadékmennyiség 1000–1500 mm, a minimum nyáron, a maximum ősszel.
- 26. Északi-Alpok: az éves csapadékmennyiség 1200–1500 mm.
- 27. Déli-Alpok: évi csapadékmennyiség 850–1000 mm, nyáron a minimum.
- 28. Közép-Pireneusok: évi csapadékmennyiség 1000–1200 mm.
- 29. Korzika belső része: évi csapadékmennyiség 800–1500 mm, nyáron nagyon kevés (50–100 mm).
Remove ads
Éghajlattáblázatok
Észak
Északnyugat
Északkelet
Közép
Délnyugat
Délkelet
Korzika
Tengerentúli területek
Remove ads
Jegyzetek
Források
Fordítás
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads