Ferdinandy Gejza

(1864–1924) jogász From Wikipedia, the free encyclopedia

Ferdinandy Gejza

Hidasnémeti Ferdinandy Gejza (Kassa, 1864. június 10. – Budapest, Ferencváros, 1924. március 15.)[3] jogtudós, egyetemi tanár, a hidasnémeti Ferdinandy család sarja. Neve több alakban is előfordul: egyes források vezetékneveként a Ferdinándy, keresztneveként pedig a Geyza változatot használják.

Ez a szócikk a színészről szól. Hasonló címmel lásd még: Ferdinandy Géza (egyértelműsítő lap).
Nem tévesztendő össze a következővel: Ferinandy Géza (öttusázó).
Gyors adatok
Ferdinandy Gejza
Született1864. június 10.[1]
Kassa
Elhunyt1924. március 15. (59 évesen)[2][1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • jogász
  • politikus
  • egyetemi oktató
  • jogász
Tisztségeállamtitkár
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferdinandy Gejza témájú médiaállományokat.
Bezárás

Élete

A nemesi származású hidasnémeti Ferdinandy-család sarja. Édesapja, hidasnémeti Ferdinandy Bertalan (1821-1894),[4] királyi tanácsos, Abaúj vármegye első alispánja, Kassa, Eperjes, Bártfa és Kisszeben szabad királyi városok főispánja, édesanyja, brünwaldi Rozeth Johanna (Janka; 1834-1902) volt.[5] Tanulmányait Kassán kezdte, majd mikor édesapja 1875-ben Budapestre költözött, a II. kerületi főgimnáziumban folytatta és az V. kerületi főgimnáziumban fejezte be. Katonai szolgálatra készült; 1882-ben a 24. vadászzászlóaljnál teljesített katonai szolgálatot és tartalékos hadnagyi ranggal távozott a katonaságtól és jogi tanulmányokba kezdett a budapesti egyetemen. 1877-ben kapott doktori címet kapott. 1886-ban a honvédelmi minisztériumban fogalmazó gyakornok lett; 1889-ben segédfogalmazóvá, 1890-ben pedig fogalmazóvá neveztetett ki. 1895-ben a budapesti tudományegyetemen a jogi diszciplína egyik sajátos magyar ágazatából, a közjogból nyert magántanári képesítést.

1905-ben rendkívüli tanári címet kapott, a Magyar Tudományos Akadémia pedig levelező tagjává választotta. 1918-ban címzetes nyilvános rendkívüli tanár lett. 1919-ben honvédelmi államtitkárrá nevezték ki.

Hazai jogi tanulmányok után közigazgatási pályára lépett. Köztisztviselőként a honvédelmi minisztériumban teljesített szolgálatot, ahol 1907-ben osztálytanácsossá nevezték ki, majd 1912-ben – az új véderőtörvények (1912:XXX. tc.) előkészítésében szerzett elvitathatatlan érdemei elismeréséül – miniszteri tanácsosi címet adományoztak neki.

Hazánk legkiválóbb közjogászainak egyike volt. Elsősorban a magyar közjog történetével, valamint alkotmányjoggal, ezen belül a Szent Korona tanával foglalkozott. Fiatalon lelkesedett Széchenyi Istvánért, híve volt a dualizmusnak, bár az idő előrehaladtával egyre több korrekcióra tett javaslatot. Későbbi írásaiban viszont már egyértelműen az önálló magyar államiság mellett foglalt állást. Minisztériumi munkája, az egyetemi katedra, illetve tudományos tevékenysége mellett – különösen 1903 és 1905 között – élénk publicisztikai tevékenységet fejtett ki.

Budapesten, a Kerepesi úti temetőben helyezték nyugalomra, ahonnan hamvait – a Nemzeti Panteon kialakítása miatt – 1963-ban Hidasnémeti katolikus temetőjébe telepítették át.[6]

Családja

Felesége komoróczi és szantandrási Bencsik Izabella volt, akitől három fia született:

  • László (1895. október 17. – 1973. május 4.),[7] író. 1924-ben ügyvédi irodát nyitott Budapesten, mely még a második világháború vége felé (1944) is fennállott. (Főbb művei: Az országgyűlés reformja és az ideiglenes alkotmány, 1924; A Nádori méltóság betöltése és az ideiglenes alkotmány, 1926; A választási törvényjavaslat kritikája, 1938).
    Felesége ebesfalvi Lengyel Angéla (meghalt Budapesten, 1939. január 1-jén) szintén publikáló író, kinek több verse jelent meg a Pesti Hírlapban és a Nemzeti Újságban (Főbb művei: Nagy Péntek – Krisztus-dráma,[8] 1932; Tavi Tündér –Színpadi rege, 1932, Honnan, Hová, miért – verseskötet.)[9]
  • Géza (Gejza)(1902. március 20. – 1950. augusztus 28.), miniszteri műszaki tanácsos, gépészmérnök.[10] A budapesti Műegyetemen nyerte diplomáját. Állami szolgálatát 1928-ban kezdte, mint mértékügyi segédfelügyelő, 1944-től műszaki tanácsos az iparügyi minisztériumban, 1949-es nyugdíjazásáig. Cikkei jelentek meg a Mezőgazdasági Közlönyben és a Természettudományi Közlönyben. (Főbb művei: Papirosgyártás, papirosáruismeret és papirosvizsgálat, 1942; A papiroshulladék a háborús anyaggazdálkodásban, 1943; Papirosgyártás, 1938)
  • István (1905-?)

Emlékezete

Nevét őrzi a Ferdinandy Gejza-díj, melyet a honvédelmi miniszter adományoz „a katonai közigazgatásban tartósan végzett kiemelkedő munka, valamint a honvédelmi igazgatás korszerűsítése érdekében kifejtett átlagon felüli teljesítményért”.

Főbb művei

Források

  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái III. (Fa–Gwóth). Budapest: Hornyánszky. 1894.
  • Révai nagy lexikona
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 496. o.
  • Magyarország története 1890-1918 (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1983.)
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1825-2002. 1. kötet. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ – Tudománytár, 2003. p. 339-340.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái VIII. kötet, 1992
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok
  • Polner Ödön: Három magyar közjogász. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, 1941. p. 15-30
  • Hamza Gábor: Emlékezés Ferdinandy Geyzára (1864-1924), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjára. http://mta.hu/ix-osztaly/jubileumi-megemlekezesek-106146

Jegyzetek

További információk

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.