Fejes Endre

Fejes Endre (Budapest, Józsefváros, 1923. szeptember 15. – Budapest, 2015. augusztus 25.) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Fejes Endre
A Korok és kulisszák-ban megjelent portréja Csigó László felvétele
Született	1923. szeptember 15.[1][2][3] Budapest VIII. kerülete
Elhunyt	2015. augusztus 25. (91 évesen)[4][3] Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	író
Kitüntetései	SZOT-díj (1958) József Attila-díj (1963) Kossuth-díj (1975) Nagy Lajos-díj (1992) Hazám-díj (2001) Prima Primissima díj (2009) Babits Mihály alkotói emlékdíj (2011)
Írói pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Jellemző műfajok	elbeszélés, regény, novella
Első műve	A hazudós (1958)
Fontosabb művei	Rozsdatemető
IMDb PORT.hu
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Négy polgárit végzett, majd szabóinasnak állt. 17 éves korától vasesztergályos-tanuló volt. 1944-ben besorozták. A hadseregből megszökött, és Budapesten bujkált. 1945–1949 között Németországban, Franciaországban, Svájcban, Hollandiában és Olaszországban munkás volt. Megjárta többek között Európa legmélyebb szénbányáit Belgiumban. Később a Bosch-gyárban volt esztergályos, Budapesten. 1951-ben megpróbált disszidálni, emiatt nyolc hónapra Kistarcsára internálták. Azután segédmunkásként, majd esztergályosként dolgozott.

Munkássága

1955-ben kezdett publikálni. Elsősorban a budapesti munkáséletet ábrázolta nagy emberismerettel. Első kötete, A hazudós 1958-ban jelent meg. Abban és a Vidám cimborák (1966) című elbeszéléskötetében a külvárosban élő, nagyüzemben dolgozó fiatalok sorsáról ír. A tudatos élet és az ösztönös vegetálás különös ellentétére hívja fel a figyelmet. Humorral vagy nosztalgiával idézi fel az ifjúság emlékét, az „ezerszer áldott nyolcadik kerület” lakóinak életét (Vidám cimborák, 1966; Kéktiszta szerelem, 1971). Iróniáival mutatta be azokat, akik kívül maradtak a társadalom küzdelmein (Vonó Ignác, 1978). Színdarabjaiban (Mocorgó, 1966; Cserepes Margit házassága, 1972) ugyancsak az ösztönösséget bírálta. Szerelemről bolond éjszakán (1975) című művében vallomásos személyességgel idézte fel ifjúságának kalandos élményeit.

Az 1962-ben megjelent Rozsdatemető című regénye óriási sikert és hatalmas kritikai visszhangot váltott ki. Rövid idő alatt több mint 30 nyelvre fordították le. Mindenekelőtt külvárosi és kispolgári hőseinek sorsát akarta vizsgálni és értelmezni, műve így „oknyomozó krónika” lett. Hősei, a Hábetler család tagjai minden tudatos cselekvéstől irtózva – a „történelem peremén” – élnek. A regény története 50 évet ölel fel, a hagyományos nagyregény lassú cselekményét intenzív előadásmód váltotta fel, gyorsan pergő párbeszédek, filmszerű vágások jelzik az események menetét.

Nagy sikerű televíziós filmek és színpadi előadások születtek műveiből.

Művei

• A hazudós (elbeszélések, 1958)
• Rozsdatemető (regény, 1962)
• Vidám cimborák (novellák, 1966)
• Mocorgó (színmű, 1966)
• Jó estét nyár, jó estét szerelem (regény, 1969)
• Kéktiszta szerelem (színművek, 1971)
• Cserepes Margit házassága (dráma, 1972)
• A hazudós (és más történetek az ezerszer áldott nyolcadik kerületből) (1973)
• Szerelemről bolond éjszakán (regény, 1975)
• Gondolta a fene (esszék, 1977)
• A fiú, akinek angyalarca volt (regény, 1982)
• Vonó Ignác (dráma, komédia, 1978)
• Drámák (drámák, 1989)
• Szegény Vivaldi (novellák, esszék, vallomások, 1992)
• Lemaradt angyalok (elbeszélések, 1993)
• Szabadlábon. A szerző válogatása életművéből; Trikolor–Intermix, Bp., 1995 (Örökségünk)
• Fejes Endre; vál., szerk., bev. Stuber Andrea; Alexandra, Pécs, 2006 (Kossuth-díjas írók)

Színházi munkái

A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 37.^[5]

• 'A humor: a teljes igazság' Mikes Lilla előadóestje (1963)
• Rozsdatemető (1963–1965, 1980, 1995)
• Mocorgó (1966, 2008)
• Vonó Ignác (1969, 1977, 1979, 1983, 2000)
• Cserepes Margit házassága (1976, 1978, 1985)
• Jó estét nyár, jó estét szerelem (1977, 1984–1985, 1992, 1995, 1997, 1999, 2006, 2008, 2010, 2015)
• Az angyalarcú (1982)

Díjai, elismerései

• SZOT-díj (1958)
• A kisfilmszemle forgatókönyvdíja (1960)
• József Attila-díj (1963)
• Kossuth-díj (1975)
• A Fővárosi Tanács művészeti díja (1979)
• Nagy Lajos-díj (1992)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje /polgári tagozat/ (1993)
• Pro Urbe Budapest (1999)
• Hazám-díj (2001)
• A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal /polgári tagozat/ (2003)
• Prima Primissima díj (2009)
• Babits Mihály Alkotói Emlékdíj^[6] (2011)
• Józsefváros díszpolgára (2018) /posztumusz/^[7]

Jegyzetek

1. Brockhaus (német nyelven)
2. BnF-források (francia nyelven)
3. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
4. http://vigszinhaz.hu/2015/08/27/elhunyt-fejes-endre/
5. 2017 április 30-i lekérdezés
6. Babits Mihály Alkotói Emlékdíj
7. http://jozsefvaros.hu/hir/5626/kituntettek-jozsefvaros-peldakepeit

Források

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7
• Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283

További információk

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Fejes Endre témában.

• Fejes Endre profilja a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján
• Kortárs irodalmi lexikon
• Fejes Endre a PORT.hu-n (magyarul)
• Rozsdatemető műfordításokban Bábel Web Antológia
• Kortárs magyar írók
• Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. (Hozzáférés: 2024. december 17.)

• Irodalomportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap