Fehérvasárnap

Fehérvasárnap (latinul Dominica in albis, az ünnepi introitus alapján: quasi modo-vasárnap, a magyar néphagyományban: mátkálóvasárnap, komálóvasárnap) húsvét utáni, vagyis húsvét nyolcadát (a fehérhetet) záró vasárnap, amelyet a II. vatikáni zsinat óta húsvét második vasárnapjának nevez a katolikus egyházi naptár. Nevét onnan kapta, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek ezen a napon vehették le a fehér ruhát, amelyet egy héten át viseltek.

fehérvasárnap
Mátkatálat vivő kislányok
Hivatalos neve	húsvét második vasárnapja
Alternatív neve	Dominica in albis, quasi modo-vasárnap, tamásvasárnap, mátkálóvasárnap, komálóvasárnap
Ünneplik	katolikusok
Tartalma, jelentése	húsvét nyolcadát záró vasárnap
Ideje	húsvét utáni vasárnap (március 29-től május 2-ig változhat dátuma)
2018	április 8.
2019	április 28.
2020	április 19.
Népszokások	komálás, mátkálás
Kapcsolódó ünnep	húsvét, isteni irgalmasság vasárnapja
A Wikimédia Commons tartalmaz fehérvasárnap témájú médiaállományokat.

II. János Pál pápa erre a napra tette az isteni irgalmasság vasárnapjának ünnepét.

A nap neve a keleti katolikus egyházaknál tamásvasárnap, szakrális tartalma a halottakról való megemlékezés, a „halottak húsvétja” volt.

Egyházi, vallási jelentés

A korai kereszténységben a felnőtteket nagyszombaton keresztelték, akik a liturgia során – a tisztaságot jelképező – fehér ruhát kaptak. A frissen kereszteltek ezt a ruhát egy hétig viselték, és húsvét utáni szombat este, illetve vasárnap vették le. Keresztszüleik ilyenkor megvendégelték őket, ezzel megünnepelve a keresztgyerek–keresztszülő közötti lelki rokonságot. A keresztelés későbbi évfordulóján is ajándékokkal emlékeztették őket a keresztség szentségében való újjászületésre.

Quasi modo geniti infantes - ünnepi gregorián introitus

A húsvét nyolcadát záró vasárnapi szentmise introitusa is ezt fejezi ki: „Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy tőle felnőjetek az üdvösségre, alleluja.”^[1] A latin változat (Quasi modo geniti infantes, rationabile, sine dolo lac concupiscite) kezdő szavai után kapta az ünnep a quasi modo-vasárnap, Quasimodogeniti nevet.

A katolikus liturgia szerint ezen a napon az evangéliumból Szent Tamás apostol történetét olvassák fel, aki először nem hitte el a többi apostolnak, hogy Jézus feltámadt, és az Úr következő megjelenésekor lett hívő, amikor láthatta és megérinthette őt.^[2] Innen ered az ünnep alternatív neve: tamásvasárnap, melyet a keleti katolikus egyházak használnak.

Népszokások, néphagyomány

Amikor a felnőttkeresztség helyett az újszülettek megkeresztelése terjedt el, Magyarországon szokásba jött, hogy ezen a napon választották ki a következő gyermek számára a keresztszülőt (komát), és ezt komatál küldésével fejezték ki, ami lehetett jelképes (pl. piros tojás, gyümölcsök), vagy akár az ünnepi asztalról vett igazi bőségtál is.

A komálás változataként alakult ki egyes vidékeken a mátkálás, ami a fiatal lányok szertartásos barátságkötése volt, amit hímes tojások vagy mátkatál cseréjével pecsételtek meg. Az ajándékot a legtöbb helyen nem személyesen adták át, hanem fehérbe öltözött kisebb lányokkal küldték, akik a kiszemelt mátkához belépve így szóltak: „N. N. tiszteli, ha megmátkálná a tojást!” A szoros kapcsolat legalább férjhezmenetelig tartott, de akár egész életre szólhatott, különösen, ha később keresztkomák (egymás gyermekeinak keresztanyjai) is lettek. A mátkálás után a lányok egymást kegyelmezik, azaz magázták és mátka-, vagy komaasszonynak szólították.

Komatálat kaptam, Föl is aranyoztam. Koma küldi komának, Koma váltsa magának! (Komázó mondóka Somogyból)

Mátka, mátka, mátkázzunk, Hónap délre komázzunk. Ha éljünk, ha haljunk, Mindig mátkák maradjunk. (Mátkázó versike Ormánságból)

A fehérvasárnap népies neve a népszokások miatt mátkálóvasárnap, vagy komálóvasárnap. Hahóton a neve mátkavasárnap, az Ormánságban mátkázóvasárnap, a csángóknál mátkaváltó vasárnap.

Némely vidéken szokás volt, hogy a farsang óta férjhez ment lányok fehérvasárnapon menyasszonyi ruhájukban mentek a szentmisére, de koszorú és fátyol nélkül.

Jegyzetek

1. 1Pét 2,2
2. János 20,19-31

Források

• Fehérvasárnap. Magyar katolikus lexikon III. (Éhi–Gar). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1997. ISBN 963-361-626-3
• Komálás. Magyar katolikus lexikon VII. (Klacs–Lond). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2002. ISBN 963-361-626-3
• Mátkálás. Magyar katolikus lexikon VIII. (Lone–Meszl). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 2003. ISBN 963-361-626-3
• AZ EGYHÁZ FŐ ÜNNEPEI / Április hó - katolikus-honlap.hu
• Fehérvasárnap - Sulinet
• Húsvét 2. vasárnapja, az isteni irgalmasság vasárnapja - Katolikus igenaptár
• Quasi modo geniti infantes, rationabile, sine dolo lac concupiscite - Rorate-cæli
• Bálint Sándor. Fehérvasárnap, Karácsony, húsvét, pünkösd – A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából. Budapest: Neumann Kht. (2004)

• Vallásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap