Ciszjordánia

Ciszjordánia (arabul: ضفة غربية „a Jordán nyugati partja”, angolul: West Bank, azaz „nyugati part”, héberül: יהודה ושומרון Jehuda VaSomron, azaz „Júda és Szamária”) a Közel-Keleten, Izrael keleti részén, a Jordán folyótól nyugat-délnyugat felé elhelyezkedő terület. Észak, nyugat és dél felől Izrael, míg keletről Jordánia határolja. Területének határait az 1948-as arab-izraeli háborút lezáró tűzszünet határozta meg. Területe Kelet-Jeruzsálemmel és a gázai övezettel együtt alkotja az 1988-ban kikiáltott Palesztin Államot, amelyet az ENSZ 193 tagállamából 146 és az Apostoli Szentszék is önálló államként ismer el. Ciszjordánia a megszállt palesztin területek része, nem szuverén állam, hanem az 1994 májusában létrehozott, korlátozott önkormányzatisággal bíró ún. Palesztin Nemzeti Hatóság fennhatósága alá tartozó terület. Hasonlóan a többi palesztin területhez, az 1967-es hatnapos háború óta izraeli katonai megszállás alatt áll. A terület Izrael általi megszállása a nemzetközi jog értelmében törvénytelen.^[1][2][3] A megszállt területeken az 1970-es évek elejétől kezdve Izrael zsidó telepeket létesít, melyeket az ENSZ illegálisnak ítél.

Ciszjordánia területe feletti ellenőrzés az oslói megállapodások szerint:

  Elcsatolt terület: Izrael saját részeként ellenőrzi

  A terület: Palesztin ellenőrzés alatt (fegyveres és polgári is)

  B terület: Közös izraeli-palesztin fegyveres és palesztin polgári ellenőrzés alatt

  C terület: Izraeli ellenőrzés alatt (fegyveres és polgári is)

Ciszjordánia mint behatárolt területi egység először az 1948-as arab-izraeli háború során jelent meg, miután Jordánia megszállta, majd magához csatolta a területet.^[4] A jordán fennhatóság az 1967-es hatnapos háborúig tartott, a területet ekkor Izrael szállta meg. A területet azóta Izrael Júdea és Szamária néven említi, a terület izraeli katonai megszállás alatt áll. Jordánia egészen 1988-ig saját területeként hivatkozott Ciszjordániára, a Palesztin állam kikiáltása nyomán azonban követeléseit átruházta a PFSZ-re.^[5] Az 1990-es évek közepén az oslói megállapodás háromfajta területre osztotta fel Ciszjordániát aszerint, hogy ki igazgatja. Az "A terület" a Palesztin Nemzeti Hatóság (PNH), a "B terület" a PNH és Izrael közös fennhatósága alatt áll, míg a Ciszjordánia 60%-át kitevő "C területet" Izrael irányítja.^[6] A PNH nagyjából 165 elszigetelt palesztin terület (enklávé) teljes vagy részleges polgári igazgatását irányítja a három területen.

Ciszjordánia becsült összlakossága 3 millió fő, ebből 2,4 millió palesztin (a lakosság 86%-a). A lakosság másik nagyobb egységét az Izrael által növekvő számban betelepített, jelenleg körülbelül 700 000 izraeli telepes képezi, akik közül 200 000-en Kelet-Jeruzsálemben élnek.^[7][8] Ezenkívül kis létszámú egyéb etnikai csoportok is találhatók, mint a néhány ezer fős szamaritánus közösség.

Ciszjordánia központi elemét képezi az izraeli–palesztin konfliktusnak. Az oszlói megállapodások által létrehozott "C területen" több, mint 230 izraeli település található, ahol az izraeli törvénykezés érvényesül.^[9] A "C területet" az oszlói megállapodás értelmében 1997-ig fokozatosan át kellett volna adni a Palesztin Nemzeti Hatóságnak, azonban ez nem történt meg.^[6][10] A nemzetközi közösség törvénytelennek tartja Ciszjordánia izraeli megszállását.^{[11][12][13][14][15]} 2024-ben a hágai Nemzetközi Bíróság is megerősítette, hogy Izrael törvénytelenül tartja megszállva a területet, illetve hogy faji alapú szegregációt, apartheid-rendszert működtet a területen.^[2]

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlése 2024. szeptember 18-án fogadta el az A/RES/ES-10/24 jelű határozatot, amely felszólítja Izraelt, hogy tartsa be a nemzetközi jog követelményeit és a határozat keltétől számított legfeljebb 12 hónapon belül vonja vissza katonai erőit a megszállt palesztin területekről, mind a szárazföldről, mind a légtérből, mind a felségvizekről, azonnal hagyjon fel minden új telepépítési tevékenységgel, evakuálja az összes telepest a megszállt területekről, és bontsa el az általa épített határzár azon részeit, amelyeket megszállt ciszjordániai területen létesített. A Közgyűlés elvárja továbbá Izraeltől, hogy visszaadja a földbirtokokat és egyéb ingatlanvagyont, valamint a megszállás 1967-es kezdete óta lefoglalt összes vagyonelemet, és minden kulturális tulajdont és javat, amelyet palesztinoktól és palesztin intézményektől vett el, és minden természetes és jogi személynek jóvátételt fizessen, akinek a megszállás alatt kárt okozott.^[16][17]

Városok

Ciszjordánia térképe

Népesebb települései

Település	Népesség
Al-Bireh	38 202[18]
Beitar Illit	37 600[19]
Ariel	17 700[19]
Betlehem	25 266[18]
Hebron (al-Khalil)	163 146[18]
Jerikó	18 346[18]
Jenin	90 004[18]
Ma'ale Adummim	33 259[19]
Modi'in Illit	48 600[19]
Náblusz	136 132[18]
Qalqilyah	41 739[18]
Rámalláh	27 460[18]
Tulkarm	51 300[18]
Yattah	48 672[18]

Galéria

• 
  Ciszjordániát és Izrael államot elválasztó határerődítmény
• 
  Palesztinok demonstrálnak Izrael ellen egy falu, Susya ledózerolása miatt, 2012.