Charlotte Gainsbourg
brit származású, francia színésznő, énekesnő From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
Charlotte Lucy Gainsbourg (London, 1971. július 21. –) kétszeres César-díjas brit–francia színésznő, énekesnő.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Remove ads
Remove ads
Fiatalkora és családja
1971-ben született Londonban, Jane Birkin és Serge Gainsbourg gyermekeként. Párizsban nőtt fel. Anyai nagyanyja Judy Campbell színésznő, nagybátyja Andrew Birkin forgatókönyvíró, aki többek közt A cementkert rendezője is. Apja zsidó, anyja protestáns háttérrel rendelkezik.
Gainsbourg a párizsi École Active Bilingue Jeannine Manuel és a svájci Collège Alpin International Beau Soleil iskolákba járt.
Remove ads
Pályafutása
Film
1984-ben a Paroles et musique című filmben tűnt fel először, Catherine Deneuve lányaként. 1986-ban a legígéretesebb színésznőnek járó César-díjat vehette át A csitri című francia vífjáték-drámában nyújtott alakításáért. Angol nyelvű debütálására 1993-ban került sor nagybátyja, Andrew Birkin jóvoltából, annak A cementkert című rendezésében. A színpadon 1994-ben mutatkozott be, David Mamet Oleanna nevezetű darabjában. 1996-ban a címszereplőt játszhatta Charlotte Brontë 1847-es Jane Eyre című regényének filmadaptációjában. 2000-ben a legjobb női mellékszereplőnek járó César-díjat nyerte el Karácsonyi kavarodás-béli szerepéért. 2003-ban a 21 gramm szereplője volt, többek közt Naomi Watts, Benicio del Toro és Sean Penn mellett. 2006-ban Az álom tudományában tűnt fel Gael García Bernal oldalán. 2007-ben az I'm Not There – Bob Dylan életei című életrajzi filmben Heath Ledger feleségét alakította, a Just Like a Woman című Dylan-feldolgozással a filmzenei albumon is helyet kapott.
2009-ben Lars von Trier Antikrisztus című rendezésében szerepelt. Gátlásaitól teljes mértékben meg kellett szabadulnia az alkotás kedvéért, de fizikailag és lelkileg is megterhelő munkája kifizetődött: a film megosztó fogadtatása ellenére a legjobb színésznő díjával jutalmazták a 2009-es cannes-i fesztiválon. A rendezővel a közös munka olyannyira jól alakult, hogy Trier következő, 2011-es Melankólia című művében is feltűnt, ahol Kirsten Dunst depressziós karakterének higgadtabb, józan gondolkodású nővérét formálta meg. Trier híres a színészekkel való durva bánásmódról, de Gainsbourg - saját bevallása szerint - nehézségek nélkül dolgozott vele. A 2013-ban két részletben bemutatott A nimfomániás főszerepét is megkapta, mely a rendező talán minden eddiginél provokatívabb filmje lett. Charlotte az egyetlen színésznő, aki ilyen sokáig bírta Trier mellett, hiszen az említett mű már a harmadik közös munkájuk volt. A rendező korábbi nagy sikerű filmjeinek főszereplőnői (többek közt Nicole Kidman, Björk, Kirsten Dunst és Emily Watson) csak egy alkotást vállaltak.
Zene
Zenei debütálására apja 1984-es Lemon Incest című dalában került sor. Két évvel később megjelent első, bemutatkozó albuma, a Charlotte for Ever, a produceri feladatkört apja látta el.
2000-ben Madonna Music című nagylemezének What It Feels Like For A Girl címet viselő kislemezén működött közre egy intró erejéig – ez A cementkert című filmből való, ami egyébként a dal címét is inspirálta. 2004-ben duettet énekelt Étienne Daho francia popsztárral, annak If című kislemezén. 2006-ban érkezett meg második albuma, az 5:55, mely kritikai és kereskedelmi siker lett. Franciaországban elérte az első helyet és a platina státuszt, az Egyesült Királyságban viszont csak a 78. helyig jutott. A korong első kislemeze a The Songs That We Sing volt, melyet a Rolling Stone magazin beválasztott 2007 száz legjobb dala közé.
2009 végén jelent meg harmadik stúdiólemeze, az IRM, Beck produceri közreműködésével. 2011-ben pedig negyedik albuma, a Stage Whisper látott napvilágot.
Trick Pony című dalát felhasználták A Grace klinika című kórházi drámasorozat Újra a műtőben című részében. A szám később helyet kapott a FIFA 11 videójáték betétdalai között, és egy 2012-es Super Bowl-reklám alatt is felcsendült.
Remove ads
Magánélete
1991 óta Yvan Attal francia–izraeli színész-rendező élettársa, három gyermekük született.
2007 szeptemberében Gainsbourg agyvérzés miatt került kórházba, miután hosszú ideig fejfájás gyötörte egy kisebb vízisíbaleset után.
Filmográfia
Film
Televízió
Remove ads
Diszkográfia
Stúdióalbumok
- 1986: Charlotte for Ever
- 2006: 5:55
- 2009: IRM
- 2011: Stage Whisper
Kislemezek
- 2006: The Songs That We Sing
- 2007: 5:55
- 2007: The Operation
- 2007: Beauty Mark
- 2009: Heaven Can Wait
- 2010: Time of the Assassins
- 2010: Memoir
- 2010: Terrible Angels
- 2011: Anna
- 2011: Paradisco
Díjak és jelölések

- 1986: díj – legígéretesebb fiatal színésznő - A csitri (1986)
- 1989: jelölés – legjobb színésznő - A kis tolvajlány (1989)
- 1997: jelölés – legjobb színésznő - Szerelem és... (1997)
- 2000: díj – legjobb mellékszereplő színésznő - Karácsonyi kavarodás (2000)
- 2007: jelölés – legjobb színésznő - Igen, akarom? (2007)
- 2011: jelölés – legjobb színésznő - A fa (2011)
- 2018: jelölés – legjobb színésznő - A virradat ígérete (2018)
- 2009: díj – Legjobb női alakítás - Antikrisztus (2009)
- 2009: jelölés – Legjobb színésznő - Antikrisztus (2009)
- 2011: jelölés – Legjobb színésznő - Melankólia (2011)
- Bodil-Díj
- 2010: díj – legjobb színésznő - Antikrisztus (2009)
- 2012: jelölés – legjobb női mellékszereplő - Melankólia (2011)
- 2014: díj – legjobb színésznő - A nimfomániás (2013), A nimfomániás 2. rész (2013)
Remove ads
Jegyzetek
Fordítás
További információk
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads