Caprera

Caprera egy sziget Olaszországban, Szardínia régióban, a La Maddalena-szigetcsoport tagja,^[1] közigazgatásilag La Maddalena községhez tartozik. A 15,7 km² területű sziget legmagasabb pontja a 212 m magas Teialone-hegy. A gyéren lakott szigetet a La Maddalena-szigettel egy töltésút köti össze. A lakosság főleg Stagnali faluban él.

Caprera
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Szardínia
Megye	Sassari megye
Község	La Maddalena
Népesség
Teljes népesség	78 fő
Földrajzi adatok
Fekvése	Tirrén-tenger
Szigetcsoport	La Maddalena-szigetcsoport
Terület	15,7 km²
Legmagasabb pont	212
Időzóna	UTC+01:00
Elhelyezkedése
Caprera Pozíció Szardínia (sziget) térképén
é. sz. 41° 12′ 24″, k. h. 9° 27′ 42″41.206686111111, 9.4616888888889
A Wikimédia Commons tartalmaz Caprera témájú médiaállományokat.

A sziget teljes egészében része a La Maddalena-szigetcsoport Nemzeti Parknak (Parco Nazionale dell'Arcipelago di La Maddalena), amely egy országos jelentőségű tengeri és szárazföldi természetvédelmi terület.

Caprera ad otthont az ország egyik legrégebbi és a Földközi-tenger egyik legnagyobb vitorlázó központjának, a Caprerai Vitorlás Központnak is (Centro Velico Caprera).

A sziget nemzetközi hírét Giuseppe Garibaldi olasz hazafi és tábornok alapozta meg, ugyanis ide vonult vissza, és halála után itt temették el.

Földrajza

A szigetet riákkal tarkított gránitsziklás és homokos partok szegélyezik, a belső részeken pedig főleg tűlevelűekből álló erdős területek találhatóak. A Punta Rossa területtől délre eső részek a sziget legvédettebbjei közé tartoznak, itt találhatóak az Andreani-öböl és a Relitto-strand. A keleti partvidék, a Punta Coticcio-i marina és a Coticcio-öböl is fokozott védelmet élvez. A szigeten számos endemikus faj is él.^[2]

Története

Giuseppe Garibaldi síremléke

Caprera partjainál számos római hajóroncs található, a szigeten azonban csak századokkal később telepedtek meg, főleg pásztorok. A La Maddalena-szigetcsoport a 18. században katonai jelentőségre tett szert, amikor 1767-ben a Szárd–Piemonti Királyság elfoglalta és támaszpontot létesített a királyi hadiflotta számára. Így biztosították Észak-Szardínia partjait a csempészekkel, a kalózokkal és a franciákkal szemben. A kiépített erődrendszer maradványai ma is láthatóak a szigeteken, így Caprerán is. A 19. században újabb katonai épületekkel népesítették be a területet, melyek stratégiai fontossággal bírtak az olasz hadsereg számára.^[3]

A sziget mindenekelőtt Giuseppe Garibaldi itt töltött éveiről vált ismertté. Az olasz nemzeti hős 1854-ben visszatért Olaszországba, és a testvére halála után kapott örökségéből megvásárolta a sziget északi felét. Előbb egy kunyhóban lakott, majd felépíttette a híres „fehér házát”, mely ma múzeumként működik.^[4] Később gyermekei és támogatói segítségével megvásárolhatta a sziget másik felét is, mely addig egy angol házaspár, Richard és Emma Collins tulajdona volt.

Kiterjedt birtokán fákat ültetett és gazdálkodni kezdett. A földek művelése mellett tyúkokat, juhokat, lovakat (köztük híres fehér lovát, Marsalát is, aki a ház közelében lett eltemetve) és szamarakat tartott. Utóbbiaknak ellenségei nevét adta, a legmakacsabb például IX. Piusz pápa lett. A házában vele élt családja egy része is.

1859-ben, a szabadságharc hírére elhagyta a szigetet. Végül utolsó éveire visszatért, és itt érte a halál. Garibaldi szobájában az óra és a naptárak mai napig a tábornok halálának időpontját jelzik: 1882. június 2., 18 óra 22 perc. Utolsó kívánsága ellenére holttestét bebalzsamozták, és a ház mögött temették el. Sírköve gránitból készült.

Hajói és tárgyai a házában kialakított népszerű múzeum relikviái lettek. A tábornok szigeten töltött éveiről lánya, Clelia írt könyvet Apám (olaszul: Mio padre) címmel.

Stagnali faluban egy földrajzi és ásványtani,^[5] illetve egy tengeri múzeum^[6] is működik.

Érdekesség

2007. május 12-én a szigetről indult a 90. Giro d’Italia kerékpáros körverseny, így emlékezve a sziget híres halottjára, Garibaldi születésnapjának 200. évfordulójára.

A szigetről Luigi Carnera csillagász kisbolygót nevezett el: 479 Caprera.

Egyik hajdani alkalmazottja visszaemlékezése szerint^[7] Batthyány Ilona Garibaldi iránti tiszteletből a szigetről nevezte el a még a férje által épített^[8] fürdőt, amiről később az azt tápláló forrás és a Caprera-patak, majd egy tér^[9] és egy utca^[10] is a nevét kapta Cinkotán.

Galéria

• 
  Gránitsziklás part
• 
  Caprerai öböl
• 
  Öböl
• 
  Erődítmény
• 
  Növényzet
• 
  Növényzet
• 
  Garibaldi szobra