Boldogfalva

Boldogfalva (Küküllőboldogfalva, rom.Sântămărie, ném. Treukirch vagy Frauenkirch^[2]), település Romániában, Erdélyben, Fehér megyében.

Boldogfalva (Sântămărie, Treukirch (Frauenkirch))
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Fehér
Község	Küküllővár
Rang	falu
Községközpont	Küküllővár
Irányítószám	517237
SIRUTA-kód	3985
Népesség
Népesség	239 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	136 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 14′ 31″, k. h. 24° 08′ 49″46.241838, 24.146883
A Wikimédia Commons tartalmaz Boldogfalva témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Boldogfalva egy régi térképen

Fekvése

A Kis-Küküllő mellett, Küküllővártól nyugatra, Küküllővár és Alsókápolna közt fekvő település.

Története

Boldogfalva' nevét 1448-ban említette először oklevél Boldogazzonfalwa néven.

1587-ben Boldoghffalwa, 1808-ban Boldogfalva, Dreykirchen, 1910-ben Boldogfalva néven írták. A XX. század során egyházi iratokban többnyire Küküllőboldogfalva néven, olykor pedig Kisküküllőboldogfalva néven említik.^[forrás?]

1462-ben Küküllővár tartozéka. Erdély kormányzója ekkor adományozza Szentgyörgyi László, Belényesi Mihály és Fekete Osvát nemeseknek. Később a küküllővári birtokhoz tartozik. Erre utal az, hogy 1507-ben Benedek bíró, s Nagy Péter és Kis János esküdtek jelennek meg Boldogfalváról a küküllővári várban, mint a várhoz tartozó jobbágyok.1565-ben nagy valószínűséggel a környező jobbágyfalvakkal együtt Boldogfalva is a Csáky birtokhoz tartozik. 1607. június 17-én Rákóczi Zsigmond fejedelem Mikó Györgynek és feleségének, Orbai Annának, illetve örököseiknek adományozta. 1759-ben az Apafi birtokok összeírásában említik. 1791-ben gróf Mikes Anna a Boldogfalvi Eklézsia adományozói között említtetik. Ezt követően a fellelhető adatok még hiányosabbak. Története minden bizonnyal szorosan összefonódik a szomszédos város, Küküllővár történetével.^[forrás?]

A trianoni békeszerződés előtt Kis-Küküllő vármegye Hosszúaszói járásához tartozott.

1910-ben 419 lakosából 213 magyar, 200 román volt. Ebből 201 görögkatolikus, 192 református, 8 unitáriánus volt.

I. világháborús halottak

• Dénes István – közlegény – 55 éves – 1914
• Bándi Pál – közlegény – 30 éves – 1914
• Solsz János – szakaszvezető – 28 éves – 1917 (Balázstelkén született)
• Magyari Károly – közlegény – 28 éves – 1915 (Küküllőfajszon született)
• Szakács István  – közlegény – 27 éves – 1918
• Bándi András Ferencé közlegény – 21 éves – 1914
• Ifj. Dénes Márton – közlegény – 20 éves – 1915
• Vesszősről: Szabó Sándor – közlegény – 28 éves – 1914
• Joó Márton–harctéren–1915.07.21. (a családkönyvi bejegyzések alapján)
• Szász János–„harctéren hősi halált halt” (a családkönyvi bejegyzések alapján)
• Bándi Zsuzsa–„1914. évi háborúban” (a családkönyvi bejegyzések alapján)

II. világháborús halottak

• Bándi István –elesett a „harctéren Szebasztopolnál”–1944.05.02
• Jankó Károly –„elesett a II.–ik világháborúban”
• Jankó Károly –„eltünt harctéren Ru.1943”
• Dénes Anna–„Bomba érte mh.1944.IX.”^[forrás?]

Források

Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.