Kis-Küküllő vármegye

Kis-Küküllő vármegye (németül: Komitat Klein-Kokelburg; románul: Comitatul Târnava-Mică) a Magyar Királyság erdélyi részén fekvő vármegye volt 1876 után, székhelye Dicsőszentmárton volt. Jelenleg Románia része.

Kis-Küküllő vármegye
Kis-Küküllő vármegye címere
Ország	Magyar Királyság
Népesség
Népesség	ismeretlen
Nemzetiségek	47,9% román, 30,1% magyar, 17,5% német (1910)[1]
Földrajzi adatok
Terület	1714[2] km²
Térkép
Kis-Küküllő vármegye térképe
Kis-Küküllő vármegye domborzati térképe
A Wikimédia Commons tartalmaz Kis-Küküllő vármegye témájú médiaállományokat.

Küküllő vármegye 1770-ben

Kis-Küküllő vármegye kialakítása 1876-ban (a lila szín jelöli Küküllő megye területét a rendezés előtt, a fekete vonal pedig Kis-Küküllő új határát)

Kis-Küküllő vármegye közigazgatási térképe 1910-ből

Földrajz

Kis-Küküllő az egyik legkisebb vármegye volt Erdély területén belül. Területe többnyire hegyes-dombos, akadnak völgyek is azonban. Természeti kincsei miatt a Magyar Királyság egyik leggazdagabb vármegyéje volt: rengeteg erdeje, a folyók völgyeiben termékeny földjei, nagy kaszálói és látványosságai is voltak. A vármegyének három fontos folyója volt: a Kis-Küküllő, a Nagyküküllő és a Maros.

Határai keleten Udvarhely és Nagy-Küküllő vármegyék, délen Nagy-Küküllő vármegye és a Nagy-Küküllő folyó, mely a két vármegye határfolyója, nyugaton Alsó-Fehér vármegye, Északon Torda-Aranyos és Maros-Torda vármegyék.

Történelem

A vármegye 1876-ban jött létre az addigi Küküllő vármegye (két község kivételével), továbbá a megszűnő Medgyesszék néhány községe és Erzsébetváros összevonásával.^[3][4] Nevét a Kis-Küküllő folyóról kapta az ekkor alakult Nagy-Küküllő vármegye elnevezés párjaként.

1920-tól Románia része. 1940-ben a második bécsi döntéssel újra magyar fennhatóság alá került hajdani területéből Balavásár és környéke, de ez az átmeneti helyzet 1944-ben megszűnt, amikor visszaállt az 1940 előtti állapot.

Területe az 1968-as romániai megyerendezés óta Maros, Fehér és Szeben megyék között van felosztva.

Lakosság

Kis-Küküllő vármegyének 1880-ban 92 214 lakosa volt,^[5] ebből 48,1% román, 23,4% magyar, 18,4% német.^[1] 1910-ben 116 091 lakosa volt,^[5] ebből 47,9% román, 30,1% magyar, 17,5% német.^[1]

Közigazgatás

1910-ben a vármegye négy járásra volt felosztva:

• Dicsőszentmártoni járás, székhelye Dicsőszentmárton (rendezett tanácsú város)
• Erzsébetvárosi járás, székhelye Erzsébetváros (rendezett tanácsú város)
• Hosszúaszói járás, székhelye Hosszúaszó
• Radnóti járás, székhelye Radnót

Hivatkozások

1. Erdély településeinek nemzetiségi (anyanyelvi) adatai százalékos megoszlásban (1850–1941). Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 1996. 13–14. o. ISBN 9632151046
2. Magyar Statisztikai Évkönyv 1910. Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Budapest, 1911.
3. 1876. évi XXXIII. törvénycikk némely törvényhatóság területének szabályozásáról és az ezzel kapcsolatos intézkedésekről, 1. §. 8. és 9. pont. [2011. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 15.)
4. 1877. évi I. törvénycikk némely törvényhatóságok véglegesen megállapított területének az 1876. évi XXXIII. tc. rendelkezése folytán törvénybe iktatásáról, 2. §. 8. és 9. pont. [2007. november 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 7.)
5. Erdély településeinek vallási adatai (1880–1941) II. Szerk. dr. Kepecs József. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2001. 234. o. ISBN 9632154193

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Kis-Küküllő vármegye témájú médiaállományokat.

• Bokor József (szerk.). Kis-Küküllő, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X