(1871–1943) kőfaragó, író, újságíró, fordító, szóvivő, politikus From Wikipedia, the free encyclopedia
Bokányi Dezső (Pest, 1871. február 11. – Moszkva, 1943 júniusa[3]) kőfaragó, író, újságíró, fordító, szóvivő, politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság időszakában munkaügyi és népjóléti népbiztos.
Bokányi Dezső | |
Vajda M. Pál felvétele (1913) | |
Született | 1871. február 11. Pest |
Elhunyt | 1943. június (72 évesen) Moszkva |
Művészneve | Brutus[1] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Benedek Amália[2] |
Foglalkozása | kőfaragó, író, szerkesztő-újságíró, fordító, munkaügyi és népjóléti népbiztos |
Tisztsége | népbiztos (1919–1919) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bokányi Dezső témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Édesapja Bokányi Mihály bajai kőfaragó, fiatalon, szilikózisban hunyt el.[4] Édesanyja Szedlacskó Julianna volt.[5] Nevelőapja, Kegyella Mihály - mélyen vallásos lévén - katolikus gimnáziumba íratta, és papnak szánta, de ő csupán két évet járt ki, majd kőfaragóinasnak állt.[4][6] A második ipari forradalom idején nőtt föl, amikor Magyarországon az ipari-gazdasági fejlődés óriási lendületet vett, nőtt az iparban foglalkoztatottak száma és az igény a kvalifikált szakmunkások iránt, akiknek az életkörülményei azonban élezték a társadalmi ellentéteket. Hamar részt vállalt és vezető szerephez jutott a szakszervezeti mozgalomban. 1890-ben részt vett az első magyarországi május elsejei munkásfelvonuláson. Német nyelvtudásának köszönhetően képviselhette szakmája dolgozóit az építőmunkások bécsi kongresszusán. De szakmája gyakorlását sem hagyta abba, faragta pl. a Mátyás-templom kőcsipkéit is.[4]
A szociáldemokrata pártban nagy hatású beszédképessége[7] miatt tűnt ki. 1893-ban már küldött az MSZDP második kongresszusán.[4] 1894-től 1919-ig vezetőségi tagja és egyben szónoka is volt, s újságíróként is dolgozott. A marxista irodalom több termékét, így Marx, Engels, és Babel több művét is magyarra fordította.[6] 1896-ban sajtó alá rendezte a Kommunista kiáltvány első magyar fordítását, tőle származik a „Világ proletárjai egyesüljetek!” jelszó magyar megfogalmazása.[8]
1890-ben vezetésével megalakult az országos kőfaragó szakegylet.[9] 1895-ben a Népszava szerkesztője lett. Megalapította az építőmunkások szervezetét (MÉMOSZ), majd elnöki tisztét is betöltötte. Ugyanekkor megválasztották a betegsegélyező pénztár tisztviselőjévé is.[6] Az 1896-os választásokon Orosháza szociáldemokrata jelöltje volt, de gróf- és papellenes agitációja a képviselőséghez nem volt elég.[4]
A fiatal Szakasits Árpádot, aki 1907-ben lépett a Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetségébe (MÉMOSZ), Bokányi Dezső - aki addigra a kor legnépszerűbb munkásvezetője és a budapesti kerületi munkásbiztosító pénztárnak igazgatója lett - a tanítványának tekintette, pártfogásába vette.[10] Politikusként ingadozott a radikális retorika és a mérsékelt gyakorlati cselekvés között.[4]
1917 tavaszán a szociáldemokrata pártok stockholmi találkozóján a Garami Ernő vezette hattagú magyar küldöttség tagja volt. A forradalmi szocialista revolúció helyett az általános választójogért folytatott harcot. Valószínűleg ezért nem lett tagja a Károlyi Mihály nevéhez kötődő Nemzeti Tanácsnak, csupán később, amikor beválasztották a Budapesti Munkástanácsba.[4] Így 1918-ban, annak küldöttjeként[8][11][12] a belgrádi fegyverszüneti tárgyalásokon[13] és az aradi magyar–román tárgyalásokon is jelen volt. A köztársaság kikiáltásakor a Parlament előtti téren ő ismertette az I. számú néphatározatot (a népköztársaság megalakulásának dokumentuma). Bár Kun Béla és a kommunisták törekvéseit 1918-19-ig nem szívelte, végül elfogadta, sőt támogatta a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja egyesülését és csatlakozott a proletárdiktatúrához.[4] A Tanácsköztársaság időszakában a Forradalmi Kormányzótanács munkaügyi és népjóléti népbiztosaként működött, később a Vörös Hadsereg III. hadtestének parancsnokává nevezték ki. Az egyesült párt vezetőségének és egyúttal a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács elnökségének is tagja volt. Támadta a szakszervezeteket, mert nem a termelés fellendítésében látták fő tevékenységüket. Szociálpolitikai javaslatai között volt a munkásbiztosítás, a nyugdíjegyesületek államosítása, árvák, özvegyek állami ellátása, de a sokgyermekes családok javára a gazdagok lakásainak kisajátítása, illetve - mint ateista - az iskolai vallásoktatás megszüntetése is.[4]
Amikor Jászberényben az asszonyok éhséglázadásra kényszerültek, mivel nem tudták etetni gyermekeiket, a direktórium kenyér helyett csapdát állított a népnek. 1919. július 13-ra nagygyűlést szerveztek a vasárnapi mise idejére, amin Bokányi volt a vezérszónok. A beszédét megszakítva a hallgatóság abcúgolni kezdett. Erre a szónok zsebkendőjével jelt adott az odatelepített géppuskásoknak, s azok tüzet nyitottak a tömeg feje fölé célozva. A nép rémülten a templomban keresett menedéket, de a megvadult Vörös Őrség fegyverrel kikergette őket, majd közéjük lőttek. 11 ember meghalt, 27 fő súlyos, több mint százan pedig könnyebb sebesülést szenvedtek.[14][15]
A Tanácsköztársaság bukása után elfogták (gyilkosságra felbujtás vádjával); 1920 decemberében hirdették ki, hogy a Budapesti Büntető Törvényszék az úgynevezett népbiztosperben (mely 1920. július 5. – november 24. között tartott) halálos ítéletet szabott ki rá,[16] de 1922-ben a szovjet–magyar fogolycsere-akció keretein belül a Szovjetunióba került. Munkáját a szociális biztosítás, és a munkásmozgalom területén végezte, a moszkvai rádiónál bemondóként is dolgozott, illetve Lenin műveinek magyarra fordításában is feladatot kapott. 1929-ben a Sarló és Kalapács című magyar emigráns lap szerkesztőbizottságának tagja volt, és a Nemzetközi Vörös Segély irányításában is szerepet vállalt. A sztálini tisztogatás áldozatává vált, 1938-ban letartóztatták, majd – korábbi információk szerint 1940 júniusában, újabb kutatások alapján azonban három évvel később – 1943-ban[3][17] a börtönkórházban halt meg.[4][8]
Cikkei és brosúrái Brutus álnéven jelentek meg.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.