Boczonádi Szabó Imre (1882–1969)

Boczonádi Szabó Imre (Pálmonostora, 1882. szeptember 14. – Vancouver, Kanada, 1969. február 3.) magyar miniszteri számvizsgáló, lapszerkesztő, méhész, országgyűlési képviselő.

Ez a szócikk a magyar minisztériumi tisztviselőről, méhészről, újságíróról, országgyűlési képviselőről szól. Hasonló címmel lásd még: Boczonádi Szabó Imre (egyértelműsítő lap).

Boczonádi Szabó Imre
Született	1882. szeptember 14. Pálmonostora
Elhunyt	1969. február 3. (86 évesen) Vancouver
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	számvevő újságíró méhész politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1935–1939) magyarországi parlamenti képviselő (1939–1944)
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

1882-ben született az akkor Pest vármegyéhez tartozó Pálmonostorán, római katolikus vallásban, idősebb Boczonádi Szabó Imre színész, dalszerző és méhész fiaként. Marosvásárhelyen felsőkereskedelmi iskolát végzett, majd Budapesten államszámviteli vizsgát tett. 1903-ban a Földművelésügyi Minisztériumban kezdte szakmai pályáját, még mint napidíjas, majd 1911-ben számellenőrré, 1917-ben pedig számvizsgálóvá nevezték ki.

Pályája során többször az állomáshelye is változott: 1906-ban a minisztérium erdélyrészi kirendeltségéhez került Marosvásárhelyre, 1913-tól pedig a tárca felvidéki kirendeltségén, Zsolnán teljesített szolgálatot. 1916-ban a hadműveletek folytán károsult északkeleti vármegyékben létesített kormánybiztossághoz helyezték, Homonnára, ahol egy évet töltött kirendeltségben. 1918 októberében került a minisztérium központi számvevőségéhez, ahonnan 1921-ben, saját kérésére ment nyugdíjba.

Apja nyomdokaira lépve ő maga is sokat foglalkozott méhészettel, már 1905-ben – mint okleveles tanító – bekapcsolódott a méhészeti vándortanítói kar munkájába Gödöllőn; később ő volt a Boczonádi-féle – kifejlesztése után még többször módosított – vándorkaptárak feltalálója. Reformszintű tevékenységet fejtett ki a magyarországi vándorméhészet elterjedése terén. 1920-tól a második világháborúig folyamatosan működött, mint a Méhészet című folyóirat felelős szerkesztője és kiadója, a Méhgazdaság címmel kiadott szakkönyve pedig hamar a méhészeti szakirodalom egyik legismertebb munkájává vált.

Jobboldali politikai érzelmei miatt 1918-1919-ben sokat kellett bujkálnia, de a kommün bukása után visszatért a közélethez. Hamarosan elnöke lett az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) újpesti szervezetének, az 1926-os országgyűlési választáson az ÉME listavezetője is volt, de akkor még nem került be a törvényhozásba. Később azonban tagja lett az országgyűlésnek is: az 1935-ös és az 1938-es választást követően is a Budapest-környéki választókerületben szerzett mandátumot, először a Nemzeti Egység Pártja, majd a Magyar Élet Pártja jelöltjeként. Felszólalásai főleg az ipari munkásság szociális kérdéseit érintették, de rendszeresen sürgette a főváros és a városkörnyék közti, megoldásra váró közérdekű kérdések rendezését is.

1945-ben külföldre távozott, életének hátralévő részét emigrációban töltötte.

Jegyzetek

Források

• Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. február 17.
• Boczonádi Szabó Imre oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában; hozzáférés: 2023. október 14.
• Boczonádi Szabó Imre adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum online adatbázisában; hozzáférés: 2023. október 14.

További információk