olasz partizándal From Wikipedia, the free encyclopedia
A Bella ciao az egyik leghíresebb olasz baloldali mozgalmi dal, egyben az egyik legismertebb partizándal a világon a Fischia il vento (Fütyül a szél) mellett.[1][2] Szerzője ismeretlen. Olaszországban az 1945 utáni[3] népi megújulás kezdetéhez kapcsolódik, majd – a baloldali politikai mozgalmak hatására – világszerte elterjedt.[4]
| Bella ciao | |
 | |
| Műfaj | népdal |
| Szerző | ismeretlen |
| Eredeti nyelv | olasz |
A zenemű története a Pó-síkságon a rizsföldeken gyomláló (Mondina) asszonyok[5] „Alla mattina appena alzata”[6][7] kezdetű munkadalával indult.[8][9] A dal szövege az igazságosság és a szabadság örök törekvését fogalmazta meg.[10]
- Alla mattina, appena alzata,
- In risaiami tocca andar.
- E tra gli insetti e le zanzare
- O Bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao
Részben a munkadalból, részben pedig más dalok formakincsének hatására született meg mai formájában. Mintái voltak az „E picchia picchia alla porticella”[12] és a „Fior di tomba”[13] című olasz énekek. Dallama alapjául a La ballata della bevanda soporifera című régi gyermekdal szolgált.
Egyes zenetudósok szerint a dal melódiájának bizonyos frázisai fellelhetők a „Dus Zekele Koilen” (’A szeneszsák’) című jiddis nyelvű dalban, amely az 1920-as évektől dokumentálható.[14][15] (A jiddis dal refrénje ezen kívül olyan dallamtöredéket is magában foglal, ami a Bécsi munkásinduló egy zenei gesztusához hasonlít.)
Először 1906-ban, Bologna környékén, Terre d’Acqua körzetében énekelték[16] a munkáltatók elleni tiltakozó dalként. Szövege az ellenálló munkásnők szabadságharcáról szól. Giuseppe De Santis filmrendező „Keserű rizs” című neorealista filmje (1949)[17] bemutatja a rizsföldek munkavállalóinak méltatlan munkakörülményeit.[18]
A második világháborúban a fasizmus ellen kibontakozó olasz ellenállási mozgalom[19] révén vált híressé.[20]
Antonio Virgilio Savona és Michele Straniero történetírók szerint a Bella ciaót az olaszországi partizánháború alatt kevesek énekelték. A második világháború utáni békés időszakban vált népszerűvé a baloldali harci dal, amikor 1947 nyarán, a Prágában megrendezett első Világ Ifjúsági Demokratikus Fesztiválnak köszönhetően[21] – ahol fiatal emiliai partizánok küldöttsége énekelte – vált ismertebbé. A dalszöveg befejező sorai egy olasz partizántól búcsúzó bajtárs szavai: „…Az ő virága, a partizáné, Ki a szabadságért halt meg.”[22] Ezután a szövegét számos más nyelvre is átültették.[23]
A dalt több változatban is éneklik. Az egyes sorok változatai új sorban, zárójelek között találhatók.
Énekelhető változat. Megírásánál nem a szöveghűség, hanem az énekelhetőség volt az elsődleges szempont.
Szöveghű változat. A dalt több változatban is éneklik. Az egyes sorok változatai új sorban, zárójelek között találhatók.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
