Bajkál-tó
tó Oroszországban From Wikipedia, the free encyclopedia
A Bajkál-tó (oroszul: Озеро Байкал / Ozero Bajkal, burjátul: Baykal-Nur, azaz gazdag tó) egy tektonikus eredetű hasadéktó, amely a Jenyiszej folyó vízgyűjtő területén, Dél-Szibériában, Oroszországban található.
| Bajkál-tó | |
 | |
| Ország(ok) |  Oroszország |
| Hely | Szibéria |
| Vízgyűjtő terület | 560 000 km2 |
| Típus | hasadéktó |
| Elsődleges források | Szelenga, Felső-Angara |
| Elsődleges lefolyások | Angara |
| Hosszúság | 636 km |
| Szélesség | 79 km |
| Felszíni terület | 31 722 km2 |
| Átlagos mélység | 744.4 m |
| Legnagyobb mélység | 1642 m |
| Víztérfogat | 23 615.39 km3 |
| Part hossza | 2100 km |
| Tszf. magasság | 455.5 m |
| Szigetek | 27 |
| Települések | Irkutszk |
| Elhelyezkedése | |
 Bajkál-tó
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 53° 30′, k. h. 108° 12′ | |
 | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bajkál-tó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Bajkál-tó | |
| Világörökség | |
 | |
| A Bajkál-tó, háttérben Olhon szigetével | |
| Adatok | |
| Ország | Oroszország |
| Világörökség-azonosító | 754 |
| Típus | Természeti helyszín |
| Kritériumok | VII, VIII, IX, X |
| Felvétel éve | 1996 |
| Elhelyezkedése | |
 Bajkál-tó
Pozíció Oroszország térképén
| |
| é. sz. 53° 18′ 10″, k. h. 108° 00′ 17″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajkál-tó témájú médiaállományokat. | |
Víztérfogat szerint a Föld legnagyobb édesvizű tava, amely a világ tavai édesvizének 22–23%-át tartalmazza,[1][2] többet, mint az észak-amerikai Nagy-tavak együttvéve.[3] Ez egyben a világ legmélyebb tava,[4] maximális mélysége 1642 méter.[5] Az oroszok még ma is tengerként emlegetik, a burjátok és a mongolok pedig sokszor Dalaj-Nor, vagyis szent tenger néven.
A tavat és a környező területeket egyedülálló növény- és állatvilág jellemzi, sok állatfaj endemikus. Az egyedi ökoszisztémájára való tekintettel a tavat és környező területét 1996-ban felvették a világörökségek közé.
A legközelebbi nagyváros Irkutszk.
Földrajz
A 636 km hosszú és 25–79 km széles tó a legnagyobb édesvizű tó Ázsiában (31 722 km²), egyben a Föld legmélyebb tava. Az egyik legutóbbi expedíció tengeralattjárói 1640 méter mélyre terveznek lemerülni a tó mélyére (korábban 1637 m-re, ill. 1620 m-re jutottak), azonban egy baleset miatt a merülés csak 1580 méter mélységig sikerült. A tó vízszintje a tengerszint felett 455 méteren fekszik, átlagmélysége 744 méter.
A tó neve valószínűleg a burját-mongol bajgal szóból származik, ami természetet jelent. Kora körülbelül 25-30 millió év, amivel a Föld egyik legöregebb tava. A tó a Kelet-afrikai-árokhoz hasonló hasadékvölgyben (rift), a Bajkál-árokban alakult ki. A környező vidék szeizmikusan aktív: sok hőforrás található a partvidéken illetve a meder alján is, és a földrengések sem ritkák a tó vidékén.
A tó feneke 1186 méterrel a tengerszint alatt található, és ezzel ez a Föld legmélyebb kontinentális hasadéka. A tó űrtartalma 23 615 km³, ami a mélysége miatt nagyjából megegyezik az észak-amerikai Nagy-tavak együttes űrtartalmával. A tó fenekén egy hét kilométer vastagságú üledék van.
A tavat hegyek veszik körül, a vízben pedig több sziget található, melyek közül a legnagyobb az Olhon, ami 72 km hosszú. Az Olhon szigeten található a mítikus sámán szikla, mely előtt a legenda szerint Dzsingisz kán is meghajolt. A Bajkál szívének is nevezik a szigetet, ahol máig sámánok élnek. A tavat több mint 300 folyó táplálja, köztük a jelentősebbek: Szelenga, Uda, Barguzin, Felső-Angara és a Turka. A tó egyetlen lefolyása az Angara.
A tó vizének jellegzetessége, hogy nagyjából 40 méter mélységigig átlátszó. A vize rendkívül tiszta és jó minőségű, magas az oxigéntartalma, alacsony az ásványianyag-tartalma. A szovjet időkben papírgyárat építettek a tó partjára, melyet napjainkban zártak be, így már nem szennyezi a tó vizét.
A tó januárban befagy, majd májusban felenged. Augusztusban a víz hőmérséklete 12 °C, de a partoknál előfordul, hogy a 20 °C-ot is eléri. A szél által keltett hullámok 5 m magasak is lehetnek.
Élővilág
A tónak rendkívüli gazdag és változatos élővilága van, közel 1200 állat- és 600 növényfajnak ad élőhelyet. A Bajkál-tó körül máig érintetlen őserdők terülnek el, s az itt élő emberek békében és harmóniában élnek a számukra tengerként tisztelt víztömeggel.
Állatvilág
Az állatfajok közül kiemelkedő a tó minden részén megtalálható bajkáli fóka vagy nerpa, a Föld kevés édesvízi fókafajának egyike. Illetve a fókához hasonló, tengeri eredetű bajkáli omul. Itt található meg az amula maréna, valamint a tokhal, mely az értékes fekete kaviárt adja.
Települések
- Babuskin
- Bajkalszk
- Bajkalszkoje
- Husir
- Irkutszk
- Lisztvjanka
- Nyizsnyeangarszk
- Szelenginszk
- Szeverobajkalszk
- Szljugyanka
- Uszty-Barguzin
Környezeti ártalmak
A második világháború befejezése után a tó környezetének iparosodása felgyorsult, különösen a transzszibériai és a Bajkál-Amur vasútvonalaknak köszönhetően. Papír- és cellulózgyárak épültek Bajkalszk (1966) és Szelenginszk közelében. A tavon a halászat ipari méreteket öltött. A tó partján fekvő városok, – köztük Bajkalszké, – méretben és lakosságszámban egyre növekszik. A települések és az ipar szennyvizét gyakran tisztítatlanul engedik a tóba.[6] A tó környékét az erdőirtások fenyegetik. Ezek mind hozzájárulnak a tó vizének és a környező tájnak a szennyezéséhez és pusztulásához.
Galéria
Szvjatoj Nos
Olkhon-sziget
A tó nyugati partszakasza
A Szelenga-delta a tó keleti partján
A Bajkál-tó télen
Jegyzetek
További információk
Wikiwand in your browser!
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
