Az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója

Ő császári és királyi felsége, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója volt Ausztria–Magyarország regnáló államfője a dualista állam fennállása alatt, 1867 és 1918 között. A címet a mindenkori osztrák császár és magyar király viselte.

Az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója
Az uralkodó személyes lobogója (1915–1918)
Első I. Ferenc József 1867. március 30. – 1916. november 21.
Adatok
Ország	Osztrák–Magyar Monarchia
Megszólítás	Ő császári és királyi apostoli felsége
Első	I. Ferenc József
Utolsó	IV. Károly
Uralkodóház	Habsburg–Lotaringiai-ház
Örökös	Koronaherceg
Nyughely	Császári kripta
Rezidencia	Hofburg Schönbrunn Budavári Palota Gödöllői Királyi Kastély
Uralkodók	I. Ferenc József (1867–1916) IV. Károly (1916–1918)
Uralkodói címek	Ausztria császára Magyarország apostoli királya Horvátország királya Csehország királya Dalmácia királya Szlavónia királya
Regnálás kezdete	1867. március 30.
Regnálás vége	1918. október 31.
Sablon • Wikidata • Segítség

A cím valójában csak nevében és megszólításában változott a Kiegyezéssel, gyakorlatilag Ausztria császára maradt az uralkodó: Ő nevezte ki és bocsájthatta el a kormányfőket, ő volt a fegyveres erők legfelsőbb parancsnoka és a Monarchia államainak feje.

Címei

Ausztria császára

Bővebben: Ausztria császára

Hivatalosan: A Birodalmi Tanácsban Képviselt Királyságok és Országok Császára. 1804-ben II. Ferenc római császár vizionálta a Német-római Birodalom felbomlását, ezért családja birodalmi státuszának megőrzésére érdekében létrehozta az „Ausztria örökös császára” címet magának és utódjainak.

Magyarország apostoli királya

Bővebben: Magyar király

A „Magyarország apostoli királya” címet XIII. Kelemen pápa hagyta jóvá 1758-ban, és ezt követően Magyarország valamennyi uralkodója használta. Ezzel a címmel járt a horvát, a dalmát és a szlavón királyi cím is, de ez volt az egyetlen apostoli királyi cím, melyet az uralkodó birtokolt.

Csehország királya

Bővebben: Csehország uralkodóinak listája

A Cseh Királyság eredetileg választói monarchia volt, de tiszteletben tartották az öröklődést. Habsburg Ferdinánd, a leendő német-római császár feleségül vette II. Ulászló király lányát, és amikor Ulászló fia meghalt, 1526-ban Ferdinándot választották meg uralkodóvá. Innentől Ferdinánd utódai örökölték a trónt.

Horvátország királya

Bővebben: Horvátország uralkodóinak listája

1102-ben, mikor a magyar király, Kálmán meghódította a királyságot, a horvát nemesek megegyeztek abban, hogy a horvát királyi címet a mindenkori magyar király viselje.

Dalmácia királya

Bővebben: Dalmácia királya

Dalmácia első magyar királyától, Kálmántól egészen Zsigmondig öröklődött a cím, azonban uralkodása alatt a királyság megszűnt, így innentől kezdve a cím csak címzetes volt egészen 1815-ig, mikor a Campo Formió-i béke szerint Dalmácia ismét királyság lett.

Galícia és Lodoméria királya

Bővebben: Galícia és Lodoméria uralkodóinak listája

Az első király, aki felvette a címet Károly Róbert volt, innentől kezdve a cím öröklődött.

Szlavónia királya

Bővebben: Szlavónia királya

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Ráma királya

Bővebben: Ráma királyság

A Bosznia iránti igényre utaló „Ráma királya” címet először II. Béla használta 1136-ban.

Szerbia királya

A szerb királyi címet Imre magyar király vette fel, mikor a bolgárok ellen 1202-ben győzelmet aratott. A címet azonban csak V. István adta hozzá a magyar királyi címhez.

Kunország királya

A címet először IV. Béla magyar király vette fel, azonban előtte is viselték, csak Kunország fejedelme címen.

Bulgária királya

A Bulgária királya címet először V. István magyar király vette föl, azóta szerepel a magyar királyok címeiben.

Jeruzsálem királya

A Jeruzsálemi Királyságot az egyiptomi mamlúk meghódítása után 1291-ben felszámolták. A Habsburg-ház egyike volt a sok dinasztia közül, amelyek igényt tartottak a címre. A címet a 18. században Habsburg–Lotharingiai Lipót, I. Ferenc apja adta hozzá a királyi cím igénylése érdekében.

Illíria királya

Az Illír tartományok 1815-ös visszacsatolásával a Habsburgok új koronaföldet hoztak létre. Bár 1848-ban a területi egység megszűnt, a cím megmaradt és tovább öröklődött.

További címek

• Osztrák főherceg
• Toszkána és Krakkó nagyhercege
• Lotaringia, Salzburg, Steyer, Krajna és Bukovina hercege
• Erdély nagyfejedelme
• Morávia őrgrófja
• Alsó- és Felső-Szilézia, Modena, Párma, Auschwitz, Zator, Teschen, Friauli, Raguza és Zára hercege
• Habsburg, Tirol, Kyburg, Görz és Gradiska hercegesített grófja
• Trient és Brixen hercege
• Alsó- és Felső-Lausitz és Isztria őrgrófja
• Hohenems, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg grófja
• a Szerb Vajdaság fővajdája
• a Temesi Bánság fővajdája

Uralkodók listája

	Portré	Uralkodó	Uralkodói monogram	Regnálás kezdete	Regnálás vége	Uralkodási idő
1.		Ő Császári és Királyi Apostoli Felsége I. Ferenc József császár–király (1830–1916)		1867. június 8.	1916. november 21.	49 év
2.		Ő Császári és Királyi Apostoli Felsége IV. Károly császár–király (1887–1922)		1916. november 21.	1918. november 3.	2 év

Címek birtoklása

Név	Birtoklás kezdete	Birtoklás vége
Ausztria császára	1867. március 30.	1918. november 11.
Magyarország apostoli királya		1918. november 13.
Horvát király
Cseh király		1918. október 28.

Források

• Korai Magyar Történeti Lexikon (9–14. század), főszerkesztő: Kristó, Gyula, szerkesztők: Engel, Pál és Makk, Ferenc (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994).
• Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség, 2. kiadás, Budapest: Gondolat Kiadó, 332. o. (1978). ISBN 963-280-714-6
• Niederhauser Emil – Gonda Imre: A Habsburgok. Budapest, Pannonica Kiadó Kft, 1998.ISBN 9789638469755