francia író From Wikipedia, the free encyclopedia
Antoine François Prévost abbé, Prévost d’Exiles (Hesdin, 1697. április 1. – Courteuil, 1763. november 25.) francia író, műfordító, történetíró, egyházi személy. A Manon Lescaut világhírű szerzője.
| Antoine François Prévost | |
 | |
| Született | 1697. április 1.[1][2][3][4][5] Hesdin[6] |
| Elhunyt | 1763. november 25. (66 évesen)[2][3][5][7][8] Courteuil[9][10] |
| Állampolgársága | francia[11] |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Prytanée national militaire |
| Halál oka | aneurizma |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Antoine François Prévost témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Királyi ügyész fiaként született és már gyermekkorában kitűnt rendkívüli képességeivel. Kezdetben jezsuita volt, azután katona lett; rövid időre visszatért a szerzet kötelékébe, majd megint elhagyta és kalandos katonaéletet folytatott. 22 éves korában a bencés szerzetesek közé állt, prédikátorként is működött és részt vett tudományos munkáik összeállításában; csaknem teljes egészében ő írta a Gallia Christiana című gyűjtemény egyik kötetét.
Később elhagyta kolostorukat és Hollandiába ment, ott jelentek meg a Mémoires et Aventures d’un homme de qualité qui s’est retiré du monde egyes kötetei (1728–1732), utolsóként az Histoire du chevalier des Grieux et de Manon Lescaut. Ott kezdődött tartós kapcsolata is egy fiatal protestáns nővel, akit azonban nem vett feleségül, nehogy megszegje a szerzetesi fogadalmat. Azután áttelepedett Angliába, ahol az angol Spectator című lap mintájára Le Pour et le Contre ('pro és kontra') címmel folyóiratot alapított. Abban jelentette meg további írásait, köztük egyik legnagyobb munkáját: Histoire de M. Cleveland, fils naturel de Cromwell, philosophe français (1732–1739).
Művei sikerével számos ellenséget szerzett hazájában, a Manon Lescaut-t betiltották, házasságon kívüli kapcsolata miatt is támadások érték. Pártfogói segítségével 1734-ben mégis visszatérhetett Franciaországba és Conti herceg (a 6. Conti herceg, Louis-François de Bourbon-Conti) titkáraként tevékenykedett. Folytatta a Le Pour et le Contre kiadását, megjelent Le Doyen de Killerine című regénye. Később egy rövid időre ismét külföldre, ezúttal Belgiumba kellett menekülnie. Hazatérése után Histoire générale des voyages címen útirajz-gyűjtemény kiadásába fogott, melynek darabjait részben angolból fordította, részben maga állította össze. Közben átdolgozva franciára fordította Samuel Richardson Pamela, avagy az erény jutalma és Clarissa című regényeit (Denis Diderot későbbi kritikája szerint túlzottan lerövidítette). Sikereinek tetőpontján egy erdei séta alkalmával szélütés érte, eszméletét vesztette. Halottnak hitték, de a boncasztalon magához tért és ott is halt meg. (Ezt a verziót később kétségbevonták.)
Nagyon sokat írt, összesen mintegy kétszáz kisebb kötetnyi munkája jelent meg, gyakran érződik rajtuk a sietség és a felületesség. Nevét egyetlen műve, az Histoire du chevalier des Grieux et de Manon Lescaut, röviden Manon Lescaut tette halhatatlanná (Auber 1856-os Manon Lescaut c., Massenet 1884-es Manon c., Puccini 1893-as Manon Lescaut c. és Henze 1952-es Boulevard Solitude c. operája szövegkönyvének alapja.)
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
