Alegrete
község Brazíliában From Wikipedia, the free encyclopedia
község Brazíliában From Wikipedia, the free encyclopedia
Alegrete egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban. Területét tekintve az állam legnagyobb községe. 2021-ben népességét 72 493 főre becsülték.[2]
Alegrete | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Brazília | ||
Állam | Rio Grande do Sul | ||
Mezorégió | Sudoeste Rio-Grandense | ||
Mikrorégió | Campanha Ocidental | ||
Alapítás éve | 1831 | ||
Polgármester | Márcio Fonseca do Amaral | ||
Körzethívószám | 55 | ||
Testvérvárosok | Lista Santa Fe (2011. március 14. – ) | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 72 409 fő (2022)[1] | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság |
| ||
Terület | 7803,967 km² | ||
Időzóna | UTC−3 | ||
Elhelyezkedése | |||
d. sz. 29° 47′ 02″, ny. h. 55° 47′ 28″ | |||
Alegrete weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Alegrete témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A pampákat a 17. századig természeti népek lakták. Az első európai, aki behatolt a mai Alegrete területére, Szent Roque González de Santa Cruz jezsuita atya volt, aki 1626-ban kelt át az Ibicuí folyón, hogy alkalmas helyet keressen egy új redukció alapításához, bár végül nem talált ilyent. 1627-ben a hely az Uruguay folyó túloldalán fekvő Japeju (Yapeyú) redukció birtokának része lett. 1636-ban Raposo Tavares bandeirante nyomult be a vidékre, a spanyolokat kiűzte, az indiánokat elhurcolta rabszolgának, a portugál fennhatóságot pedig kiterjesztette a tordesillasi szerződésben meghatározott határokon túlra. A jezsuiták által tenyésztett szarvasmarhák szabadon és gazdátlanul maradtak és elszaporodtak.[3]
A terület tulajdonjoga csak 1750-ben, a madridi szerződés aláírásával tisztázódott, amelyben a portugáloknak ítélték. A tulajdonképpeni gyarmatosítás a 19. század elején kezdődött; az első telepesnek az 1808-ban ideérkező João Manoel Pintot tartják, akit számos portugál család követett. 1811-ben a mai Uruguay területének lerohanására készülő VI. János katonái tábort létesítettek itt, és a tábor helyén később egy Capela Queimada nevű település alakult, ahova főként letelepedett indiánok költöztek és 1814-ben kápolnát is építettek. 1816-ban José Artigas uruguayi parancsnok csapatai feldúlták a helyet és a harcokban Capela Queimada is elpusztult, a lakosok pedig 1817-ben az Ibirapuitã folyó partján alapítottak egy új települést, amelyet Alegretenek neveztek el a kapitányság kormányzójának tiszteletére. Az emberek főként szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak, a mezőgazdasági tevékenység a minimális szükségletekre korlátozódott.[3]
A háborúk végeztével Alegrete települése fejlődni kezdett, 1831-ben kisvárosi (vila) rangra emelték, környékét önálló községgé nyilvánították (korábban São Borjahoz tartozott). A Farroupilha-felkelés során kezdetben hű maradt a császári kormányhoz és nem támogatta a lázadókat, azonban végül 1842-ben Alegrete lett a Rio Grande-i Köztársaság harmadik fővárosa, itt alakult meg a farrapók alkotmányozó gyűlése (Assembléia Constituinte dos Farrapos) és itt készült el köztársasági alkotmányuk. 1856-ban a városnak már 13 000 lakosa volt, 1857-ben pedig nagyvárossá (cidade) nyilvánították. 1882-től jelenik meg a Gazeta de Alegrete, amely Rio Grande do Sul legrégibb (és Brazília harmadik legrégibb) újságjának számít. A köztársaság 1889-es kikiáltása zavargásokat hozott, 1892-ben pedig kitört a föderalista forradalom, amelynek több összecsapását Alegrete község területén vívták meg; a várost és a környéket feldúlták, a hidakat lerombolták, visszavetve a gazdasági fejlődést. Az 1923-as felkelésben újabb csaták színtere volt.[3]
A forradalmak közötti békeidőkben a település virágzott, főként stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően. 1902-ben felavatták a vasutat, amely Cacequin keresztül összeköttetést teremtett Porto Alegrevel. 1925-ben az utcák nagy részét leaszfaltozták, utakat és hidakat építettek, tanítóképzőt létesítettek, és számos fejlesztést hajtottak végre. Jelentős volt állattenyésztése, fokozatosan Brazília egyik legnagyobb szarvasmarha-állományú településévé vált, ezen kívül juhot is tenyésztettek, a legfontosabb mezőgazdasági termények a rizs és a búza lettek.[3]
Az állam nyugati részén fekszik, fő vízfolyása az Ibicuí. Területét tekintve az állam legnagyobb községe, 7800 km2-es területe az államénak 2,9%-át teszi ki. A községközpont 89 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, az állam fővárosától 442 kilométerre nyugatra; átszeli az Ibirapuitã folyó. A 21. század elején is agrárközségnek számít (rizs és szója termesztése, szarvasmarha és juh tenyésztése), Brazília harmadik legnagyobb rizstermesztője, a rizstermesztés a helyi GDP 50%-át teszi ki.[4] Nedves szubtrópusi éghajlat (Cfa) jellemzi, az évi átlaghőmérséklet 19,6 ºC, az évi csapadékmennyiség 1752 mm.[5]
A város számos épületét műemlékké nyilvánították. Itt rendezik meg minden évben Brazília legnagyobb (és a világ egyik legnagyobb) lovasparádéját (Desfile de cavalarianos), ezen kívül jelentős nemzetközi események a Pánamerikai gyerekfoci találkozó (Encontro de Futebol Infantil Pan-americano) és a Campereada gaucho rodeó.[4]
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.