Adam Riess

Adam Guy Riess (Washington, 1969. december 16. –) amerikai csillagász, fizikus, a Johns Hopkins Egyetem professzora és a Space Telescope Science Institute kutatója. A világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért Saul Perlmutterrel és Brian P. Schmidt-el közösen kapta 2006-ban a csillagászati Shaw-díjat, illetve 2011-ben a fizikai Nobel-díjat.

Adam Guy Riess
Adam Riess 2006-ban a csillagászati Shaw-díj átadóján
Született	1969. december 16. Washington, USA
Állampolgársága	amerikai[1][2][3]
Nemzetisége	amerikai
Házastársa	Nancy Schondorf
Foglalkozása	csillagász, fizikus
Iskolái	Harvard Egyetem Massachusetts Institute of Technology Kaliforniai Egyetem Watchung Hills Regional High School
Kitüntetései	Csillagászati Shaw-díj (2006) Fizikai Nobel-díj (2011)
A Wikimédia Commons tartalmaz Adam Guy Riess témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Tanulmányai

1992-ben végzett a MIT-en, és 1996-ban a Harvard Egyetemen szerezte doktori fokozatát. A doktori disszertációját több, mint 20 újonnan felfedezett Ia típusú szupernóvával kapcsolatos méréseiről, illetve a szupernóvák távolságának pontosabb meghatározásához vezető módszer kifejlesztéséről írta.

Munkássága

Riess előbb a Kaliforniai Egyetem munkatársa volt Berkeley-ben, majd 1999-ben a Space Telescope Science Institute munkatársa lett. 2005-től a Johns Hopkins Egyetem professzora.

1998-ban Brian P. Schmidt amerikai-ausztrál csillagásszal közösen vezette a High-z Supernova Search Team kutatási projektet, amelynek során Ia típusú szupernóvákat figyeltek meg. A szupernóvák fényessége és vöröseltolódása alapján azt találták, hogy a szupernóvák "messzebb vannak", mint ahol az érvényes kozmológiai modellek alapján lenniük kellene és ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az univerzum gyorsulva tágul.^[4][5]

A kutatócsoport 1998-ban tette közzé eredményeit, szinte ezzel egyidőben egy másik csoport, a Saul Perlmutter által vezetett Supernova Cosmology Project a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumban is ugyanerre a következtetésre jutott.^[5]

A két kutatócsoport egymástól független felfedezését a tudományos közösség hamar elfogadta, a gyorsulva táguló világegyetem elmélete pedig további kutatásokat generált a sötét anyag és a sötét energia témakörében.

A felfedezést az év tudományos áttörésének választotta a Science Magazine, illetve elismerésként Schmidt, Reiss és Perlmutter 2006-ban közösen megkapták a csillagászati Shaw-díjat, illetve 2011-ben a fizikai Nobel-díjat.^[5]

Riess jelenleg a Higher-Z SN Search kutatási programot vezeti, amelyben a Hubble űrtávcső segítségével igyekeznek felfedezni a legtávolabbi látható szupernóvákat. Az általuk felfedezett távoli szupernóvák fényessége relatíve nagyobb, mint várták, amit azzal magyaráztak, hogy a világegyetem tágulása korábban lassuló ütemű volt.

Kitüntetései

Saul Perlmutter, Adam Riess és Brian P. Schmidt 2006-ban átveszik a Shaw-díjat. 2011-ben ők hárman kapták a fizikai Nobel-díjat is.

• 1999: Trumpler-díj
• 2001: a Harvard Egyetem Bok-díja
• 2003: az Amerikai Csillagászati Társaság Helen B. Warner-díja
• 2004: Raymond és Beverly Sackler-díj
• 2006: a csillagászati Shaw-díj Perlmutterrel és Schmidt-el közösen^[6][7]
• 2007: a csillagászati Gruber-díj Riess-el és Perlmutterel közösen
• 2011: a fizikai Nobel-díj Schmidt-el és Perlmutterrel közösen „a Világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért.”.^[6]