Rejtő Jenő regénye From Wikipedia, the free encyclopedia
A három testőr Afrikában Rejtő Jenő regénye, amely Az elátkozott part folytatásaként 1940-ben íródott.[1] Egy szökött francia légionárius leveléből napvilágra kerül a kongói vasútépítési szélhámosság leleplezése. A panamát feltáró adatok illetékes kézbe juttatása ad feladatot az előző részből megismert szereplőknek, ők Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz és Török Szultán. Rejtő Jenő John Fowlerrel (Csülök) mondatja el szórakoztató történetét.
| A három testőr Afrikában | |
 | |
| Az első kiadás (1940) | |
| Szerző | Rejtő Jenő |
| Eredeti cím | A három testőr Afrikában |
| Ország |  Magyarország |
| Nyelv | magyar |
| Műfaj | kalandregény |
| Előző | Az elátkozott part |
| Kapcsolódó film | A három testőr Afrikában |
| Kiadás | |
| Kiadó | Nova Irodalmi Intézet |
| Kiadás dátuma | 1940 |
| Borítógrafika | Pályi Jenő |
| Média típusa | könyv |
| Oldalak száma | 176 |
| Külső hivatkozások | |
| A könyv a MEK-ben | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A Rakhmár oázisban három légionista, Pitmann, Barré és Thorze szökni készül. Abban egyeznek meg, hogy mindegyikőjük más irányba megy, mert akkor egy biztosan megmenekül. Barrét és Thorzét elfogják. Pitmann a Szahara felé megy. Egy törzs Pitmann kérésére megöli az üldözőket és Pitmannt eljuttatja a vasúthoz. Itt találkozik a még csak tervekben lévő Igoriba készülő tiszttel, akit megöl és helyette megy Igoriba vezetőnek.
Csülök, Tuskó Hopkins és Senki Alfonz egy eldugott helyőrségben élnek a Szaharában. Nem csinálnak mást, csak gyakorlatoznak, verekednek és isznak. Potrien őrmester nem kedveli őket, túl szabadok és túl sok a pénzük. Tuskó kérésére levelet küldenek sok hivatalos helyre, hogy hadd szereljen le (mert ő civil csak a rendőrség elől menekülve Hermann Thorzénak adta ki magát és azóta nem szerelhet le), de csak egy Yvonne Barré nevű hölgytől kapnak választ. Megkéri őket, hogy menjenek el Igoriba, a hírhedt büntetőtáborba és keressék meg öccsét, Francist, aki sokat tud Thorzéről. A három légionárius mindenféle főbenjáró vétekkel (fegyver elvesztése, részegen őrködés és felettes megverése) eléri, hogy Igoriba küldjék őket. De nem akarnak egyedül menni, egy incidens után, (ami során eltűnik Potrien kardja és egy rozsdás kerül elő a hüvelyéből) az őrmesternek is mennie kell. Az őrmester próbál visszavágni az úton, de mindig ő húzza a rövidebbet. Hol a lábszárvédője tűnik el, hol a vize. Így érnek el a Kongó mellett lévő büntetőtáborba.
Amikor a büntetőtáborba jutnak, elámulnak. „- Te... - súgja Hopkins - azt hiszem, eltévesztettük a menetirányt, és a francia Riviérán vagyunk”. A rabok szabadon sétáltak és mindent ingyen lehet kapni. A táborban találkoztak Yvonne-nal, aki légionista ruhában keresi testvérét. Csülök megkéri a Török Szultánt, intézze el, hogy kijussanak Francis Barréhoz. A Török Szultán kijuttatja őket, igaz úgy, hogy elárulja őket. A táboron kívül beszélhetnek Francisszal, aki ezek után meghal. Innen is ki szeretnének jutni, Török Szultán segít, de megint árulással. Kikerülnek a Kongó mocsarába a vasútépítéshez. A folyó egy szigetén látnak egy kis kunyhót. Megkérik Török Szultánt hadd jussanak oda. Kiderül a kunyhó börtön. Itt van Potrein és Duron tábornok. Kiderül, hogy Duron Francis és Yvonne édesapja.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
A róla készült film 1996-ban jelent meg Bujtor István rendezésében.[2] A film 1997-ben megkapta a Moziüzemeltetők díját, „a legnagyobb közönséget vonzó film” címét.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
