From Wikipedia, the free encyclopedia
A 48. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1995. május 17. és 28. között került megrendezésre, Jeanne Moreau francia színésznő elnökletével. A hivatalos versenyprogramban 24 nagyjátékfilm és 10 rövidfilm szerepelt; az Un certain regard szekcióban 26, míg versenyen kívül mindössze 5 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 7 rövidfilmet mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 22 nagyjátékfilm és 4 kisfilm vetítésére került sor. A filmes seregszemle vetítésein 30 ország alkotása volt látható; 69 ország 3183 újságíróját akkreditálták,[1] s a rendezvényeken 93 ország mintegy 23 066 filmese jelent meg.[2]
| 48. cannes-i filmfesztivál | |
 | |
| Rendezvény | |
| Helyszín | Cannes-i Kongresszusi és Fesztiválpalota |
| Dátum | 1995. május 7–28. |
| Elnök | Jeanne Moreau |
| Házigazda | Carole Bouquet |
| Nyitófilm | Elveszett gyerekek városa |
| Zárófilm | Gyorsabb a halálnál |
| Díjazottak | |
| Arany Pálma | Underground |
| Nagydíj | Odüsszeusz tekintete |
| Fesztiválok | |
| Előző | 47. cannes-i filmfesztivál (1994) |
| Következő | 49. cannes-i filmfesztivál (1996) |
| Hivatalos weboldal | |
| www.festival-cannes.fr | |
A rendezvény érdekessége volt, hogy a fesztiválszervezők Préludes címmel készítettek egy sor rövid montázsfilmet, melyeket a hivatalos program versenyfilmjei előtt vetítettek le.[3] A válogatás tematikáját alapvetően két irányzat határozta meg: a filmek egy része aktualitásról, a jelen kor és a történelem kegyetlen valóságáról szólt (A gyűlölet, Haza és szabadság, Ne feledd, hogy meghalsz, Pajzs a résen…), míg másik része egyfajta álomvilágba menekült (Ed Wood, Elveszett gyerekek városa, Halott ember). Az Arany Pálmát e kettősséget felmutató Kusturica-film, az Underground kapta, megosztva mind a filmkedvelők, mind a filmes szakma, mind pedig a kritikusok táborát. A filmmel kapcsolatos intellektuális vita politikai felhangot kapott: a filmrendezőt és a zsűrit is szerbbarátsággal vádolták meg (ekkor a délszláv háború közepén jártunk), különösen a görögök, akik Emir Kusturica francia-német-magyar koprodukcióban készült filmdrámájában Theo Angelopoulos – végül nagydíjjal és FIPRESCI-díjjal jutalmazott – Odüsszeusz tekintete című filmjének riválisát látták. A vádaskodás annyira megviselte a bosnyák származású jugoszláv rendezőt, hogy a fesztivál elhagyásával, és a filmezéssel való felhagyással fenyegetőzött.[1]
A rendezés díját Mathieu Kassovitz vehette át, A gyűlölet című filmjéért, amelynek témaválasztása (Párizs gettósodó elővárosaiban halmozódó feszültségek és indulatok), valamint nyelvezete valósággal sokkolta a francia nézőket, de egyben iskolát teremtett. A legjobb női alakításért Helen Mirren (György király), a legjobb férfi alakításért pedig Jonathan Pryce (A festőnő szerelmei) vehetett át díjat. Ez utóbbi film érdemelte ki a zsűri különdíját[4] is. A zsűri díjáért mehetett fel a pódiumra a fiatal francia színész-rendező Xavier Beauvois, akinek filmje, a Ne feledd, hogy meghalsz az AIDS-betegséggel foglalkozik. A brit Ken Loach, spanyol polgárháborúban játszódó Haza és szabadság című filmdrámájáért ugyancsak FIPRESCI-díjat kapott. Az előző évi zsűri nagydíja után a kínai Csang Ji-mou () újabb alkotása kapott elismerést: ezúttal A sanghaji maffia látványvilágát és operatőri munkáját értékelték. A legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamerát az iráni Dzsafar Panahi vehette át a Rendezők Kéthete szekcióban vetített A fehér léggömb című munkájáért.
Az Un certain regard szekcióban a fesztivállátogatók igazi filmcsemegékkel találkozhattak. Ilyen volt az olasz Tonino Guerra filmje (Úton), melyet 1983-ban forgatott, amikor Andrej Arszenyjevics Tarkovszkijt kísérte, aki Nosztalgia című filmjéhez keresett és talált helyszíneket Toszkánában, a Siena-környéki középkori falvakban. A tőle megszokott társadalomkritikával jelentkezett Michael Moore, aki Pajzs a résen, avagy a tökéletlen erő[5] című politikai szatírája azt mutatja be, hogyan keres (és talál) „új ellenséget” a hidegháború utáni Amerikai Egyesült Államok. E szekcióban mutatta be első rövidjátékfilmjét Sophie Marceau (L'aube à l'envers) és újabb művel jelentkezett az ugyancsak színész Diane Keaton (Álmok hősei). Figyelmet érdemelt még: Wim Wenders Lisszaboni története, valamint Gary Fleder Leszámolás Denverben című alkotása.
1995-ben Cannes legnagyobb sztárja kétségkívül a sármos, szimpatikus Johnny Depp volt, aki két költői, nem éppen a hollywoodi filmgyártás főáramlatba illeszkedő, film főszerepét is játszotta (Halott emberben, illetve Ed Wood); az előbbiben John Hurt, a másikban Martin Landau, és Sarah Jessica Parker partnere. A hölgyek közül az elragadó Nicole Kidman volt a legkeresettebb, aki Matt Dillonnal az oldalán tündökölt a Majd’ megdöglik érte című akció-vígjátékban. Nagy sikert könyvelhetett el a Desperado szereplőgárdája, elsősorban Antonio Banderas, Salma Hayek, Steve Buscemi és egy rövid szerep erejéig Quentin Tarantino. Ugyancsak ünnepelt filmcsillag volt Sharon Stone, Gene Hackman, Russell Crowe és Leonardo DiCaprio (Gyorsabb a halálnál), valamint Gabriel Byrne, Stephen Baldwin, Kevin Spacey Chazz Palminteri és Guillermo del Toro (Közönséges bűnözők). Nagyszerű alakítást nyújtott Carrington szerepében Emma Thompson, a legjobb színész Jonathan Pryce (A festőnő szerelmei), valamint Hugh Grant (Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le), Samuel L. Jackson, Nicolas Cage, Helen Hunt és Stanley Tucci (Megérint a halál), továbbá Harvey Keitel, Erland Josephson és Maia Morgenstern (Odüsszeusz tekintete). John Malkovich oldalán tűnt fel Catherine Deneuve (A kolostor), akinek lánya, Chiara Mastroianni, Xavier Beauvois partnereként játszott a Ne feledd, hogy meghalsz című filmdrámában. Feledhetetlen Rupert Everett, Helen Mirren és Ian Holm játéka (György király), valamint Nick Nolte, Lambert Wilson és Michael Lonsdale (Jefferson Párizsban).
A nemzetközi filmseregszemle Rendezők Kéthete elnevezésű párhuzamos rendezvényén mutatták be visszatekintésként az indiai Satyajit Ray Az út éneke című világsikerét. A mezőnyből kiemelkedett az iráni Dzsafar Panahi Arany Kamera díjas filmdrámája, A fehér léggömb. Figyelemre méltó alkotást mutatott be az amerikai Todd Haynes (Elkülönítve) , a norvég Bent Hamer (Tojások), a brit Mike Newell (Várva várt nagy kaland), a kanadai Charles Binamé (Itt van Eldorádó), a palesztin Michel Khleifi (Három gyöngy meséje), valamint James Mangold (Heavy), Robert Lepage (Gyóntatószék), és Goran Paskaljevic (Valaki más Amerikája).
A hivatalos versenyben a magyar filmművészetet Cakó Ferenc animációs filmje, A homok dala képviselte. Hivatalos kiküldöttként egyedül a kisfilm alkotója vett részt a fesztiválon.[6] Az Un certain regard szekcióban mutatták be Gothár Péter magyar-román koprodukcióban forgatott A részleg című filmdrámáját. Az Arany Kamera zsűrijében foglalt helyet Gaál István filmrendező. További magyar vonatkozásként említhető, hogy a rendezés díjával jutalmazott fiatal francia színész-forgatókönyvíró-rendező, Mathieu Kassovitz apai ágon magyar felmenőkkel bír.
A díjátadón botrány kerekedett: Theo Angelopoulos, aki csalódott volt, amiért filmje, az Odüsszeusz tekintete nem a fődíjat, hanem „csak” a zsűri nagydíját kapta, a következőkkel fordult a díjat átadó Andy Garcíához: „Ha ez az, amit át kell adnod nekem, nincs mit mondanom”, s faképnél hagyva a zavarban lévő színészt és a döbbent közönséget, kivonult a teremből.[7]
Franciaország – a zsűri elnöke
Olaszország Franciaország
Dél-afrikai Köztársaság
Burkina Faso Franciaország
Mexikó Franciaország
Amerikai Egyesült Államok
Oroszország Franciaország – a zsűri elnöke Olaszország Franciaország Franciaország
Görögország
Magyarország Franciaország
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
