Vénusz
a Naprendszer második bolygója / From Wikipedia, the free encyclopedia
A Vénusz a második bolygó a Naptól, keringési ideje 224,7 földi nap. Nevét Venusról, a szépség római istennőjéről kapta. A Hold után a legfényesebb objektum az éjszakai égbolton, legnagyobb látszólagos fényessége −4,6 magnitúdó. Maximális fényességénél még nappal is észrevehető. Mivel a Vénusz kering a Nap körül és közelebb van hozzá, mint a Föld, ezért néhány hónapig a Naptól keletre, később néhány hónapig a Naptól nyugatra látható, változó távolságra. A keringés mindkét szélső pontjának látszólagos távolsága a Naptól, azaz a bolygó legnagyobb kitérése 47,8°, vagyis a Napot legfeljebb három órával követi, illetve előzi meg az égen.
Ez a szócikk a bolygóról szól. Hasonló címmel lásd még: Vénusz (egyértelműsítő lap). |
Vénusz | |
A MESSENGER felvétele a bolygóról | |
Névadó | Vénusz a római mitológiában a kertek istennője. Aphroditéval azonosították, aki a görög mitológiában a szépség és a szerelem istennője. |
Pályaadatok | |
Epocha | J2000.0 |
Aphélium távolsága | 108 941 849 km 0,72823128 CsE |
Perihélium távolsága | 107 476 002 km 0,71843270 CsE |
Fél nagytengely | 108 208 926 km 0,72333199 CsE |
Pálya kerülete | 680 000 000 km 4,545 CsE |
Pálya excentricitása | 0,00677323 |
Orbitális periódus |
|
Sziderikus keringési idő | 224,70069 nap (0,6151970 év) |
Szinodikus periódus | 583,92 nap[1] |
Min. pályamenti sebesség | 34,784 km/s |
Átl. pályamenti sebesség | 35,020 km/s |
Max. pályamenti sebesség | 35,259 km/s |
Közepes anomália | 50,115° |
Inklináció | 3,39471° (3,86° a Nap egyenlítőjéhez képest) |
Felszálló csomó hossza | 76,68069° |
Központi égitest | Nap |
Holdak | nincs |
Fizikai tulajdonságok | |
Átlagos átmérő | 12 103,6 km |
Egyenlítői sugár | 6051,8 km[2] (a földi 0,94-szerese) |
Lapultság | < 0.000 2[2] |
Felszín területe | 4,60×108 km² (a földi 0,902-szerese) |
Térfogat | 9,28×1011 km³ (a földi 0,857-szerese) |
Tömeg | 4,8685×1024 kg (a földi 0,815-szerese) |
Átlagos sűrűség | 5,204 g/cm³ |
Felszíni gravitáció | 8,87 m/s² (0,904 g) |
Szökési sebesség | 10,36 km/s |
Sziderikus forgásidő | -243,0212 nap +- 0,00006 nap[3] |
Forgási sebesség | 6,52 km/h (az egyenlítőnél) |
Tengelyferdeség | 2,64° |
Az égitest északi égi pólusának rektaszcenziója | 272,76° (18 h 11 min 2 s)[4] |
Az égitest északi égi pólusának deklinációja | 67,16° |
Albedó | 0,65[1] |
Felszíni hőmérséklet | |
Min. | 720 K Felszín ‒180 °C A felhők tetején |
Átl. | 735 K[5][6] Felszín 120 °C A felhők tetején |
Max. | 773 K Felszín 240 °C A felhők tetején |
Látszólagos fényesség | -4,8 |
Atmoszféra | |
Felszíni nyomás | 9,2 MPa |
Összetevők | ~96,5% szén-dioxid ~3,5% nitrogén 0,015% kén-dioxid 0,007% argon 0,002% vízpára 0,0017% szén-monoxid 0,0012% hélium 0,0007% neon nyomokban karbonil-szulfid nyomokban hidrogén-klorid nyomokban hidrogén-fluorid |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vénusz témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A kalauzcsillagok közé tartozik, mivel segítette az embereket utazásaik során a tájékozódásban. Emiatt nagyon kedvelt volt és szívesen adtak különféle hangzatos neveket neki, külön a reggel látható és külön az esti Vénusz számára, mint például a Hajnalcsillag és Esti csillag nevet, amelyből keletkezett a jól ismert Esthajnalcsillag elnevezés. Az ókori görögök a kettőt még két külön égitestnek hitték, Heszperosz (napnyugati) és Foszforosz (fényhozó) néven ismerték.[7] Magyar neveit főleg a szabad ég alatt élő pásztoroktól kaphatta. A bolygó „csillag” elnevezése természetesen nem csillagászati értelemben, hanem csak általános, népies szóhasználatban állja meg a helyét.
Bővebben: Népi csillagnevek listája |
A Vénusz a Naprendszer egyetlen olyan bolygója, mely női alakról kapta a nevét. Ezen kívül csak három törpebolygó – a Ceres, az Eris és a Haumea visel női nevet.
Föld-típusú bolygónak számít, a Föld testvérbolygójának is hívják, mivel a két bolygónak hasonló a mérete, a gravitációs ereje és a tömege. Nagy fényvisszaverő képességű, kénsav tartalmú felhőréteg takarja el a fény elől a felszínt. Ez sokáig olyan találgatásoknak adott alapot, melyekre a planetológia csak a 20. század folyamán tudta megadni a választ. A kőzetbolygók közül a Vénusznak van a legsűrűbb légköre, amelyet főleg szén-dioxid alkot. A légköri nyomás a földinek 92-szerese. Hiányzik a szén körforgása, amely biztosítaná, hogy a felszabadult szén visszakerüljön a sziklákba és más felszíni képződményekbe, s a szerves élet hiánya miatt nem jöhet létre ezt elnyelő biomassza sem. Olyan meleg van a felszínen, hogy az egyes feltételezések szerint a felszínen valaha létezett, a földihez hasonló óceánok régen elpárologtak. A helyén csak sivatagszerű síkságok és szikladarabok maradtak. A leginkább elfogadott elmélet szerint az elpárolgott víz kivált, és a bolygó mágneses terének hiányában a napszél szétterítette az űrben a hidrogénrészecskéket.[8]
A felszínt 1990-94 között térképezte fel a Magellan űrszonda. A bolygó felszíne kiterjedt vulkanizmus nyomait mutatja és a légkörben megtalálható kén több szakértő véleménye szerint napjainkban is aktív vulkanikus folyamatokra utal. A kevés becsapódási kráter arra utal, hogy a felszín fiatal, legfeljebb félmilliárd éves. A legutóbbi időkig talány volt, miért nem kapcsolódik egyik látható kalderához sem lávaömlés nyoma. 2010-ben az európai Venus Express VIRTIS infravörös képalkotó spektrométerének segítségével több vulkán környékén is felfedeztek fiatal, 2,5 millió évesnél fiatalabb lávafolyásokat, azaz a felszín geológiai értelemben ma is aktív.[9][10] A bolygón nincs lemeztektonikára utaló jel, ami abból fakadhat, hogy kérge túl kemény ahhoz, hogy szubdukció menjen végbe.